Miért nincs igazi barátom?
Sokan azt feltételezik, hogy aki hatvanéves korára nem rendelkezik szoros baráti körrel, az antiszociális vagy „valami gond van vele”. De évtizedes megfigyelések után egy másik magyarázat is kirajzolódik: sok ilyen ember nem azért marad barátok nélkül, mert képtelen kapcsolódni, hanem mert egész életében ő volt az, aki a kapcsolatokat fenntartotta, és másokat támogatott. Egyszerűen túl sokáig viselte mások érzelmi terheit – írja a geediting.com.
Mindig ő „a szikla” mások számára
Sokan már fiatal korukban megtanulják, hogy az értékük abból fakad, hogy segítenek másokon. Ők azok, akik:
- meghallgatják mások problémáit,
- megszervezik a találkozókat,
- emlékeznek a születésnapokra,
- ott vannak minden krízishelyzetben.
Idővel azonban rájönnek, hogy ezek a kapcsolatok gyakran egyoldalúak. Olyan, mintha egy „érzelmi segélyszervezetet” működtetnének – egyetlen önkéntessel: saját magukkal. Amikor például nyugdíjba mennek vagy megváltozik az életük, sok kapcsolat egyszerűen megszűnik, mert a másik fél valójában csak a támogatás miatt kereste őket.
Amikor ’adni’ az identitás részévé válik
Az ilyen emberek gyakran felelősségteljes idősebb testvérek voltak, olyan családban nőttek fel, ahol nekik kellett érzelmi támaszt nyújtani vagy megtanulták, hogy a hasznosság egyenlő a szeretettel. Ezért könnyen összekeverik azt, hogy valakinek szüksége van rájuk azzal, hogy valóban fontosak neki.
A láthatatlan kimerültség
Ha valaki évtizedeken át mások problémáit hordozza, idővel érzelmileg kimerülhet. Kutatások szerint azok az emberek, akik nagyon érzékenyek mások érzelmeire, gyakran nagyobb szorongást és depressziót tapasztalnak. Hiszen egy ponton az ember ráébredhet, hogy már nem emlékszik arra, mikor kérdezte meg utoljára valaki:
- milyen álmai vannak,
- mitől fél,
- vagy egyszerűen hogy érzi magát.
Miért idegen a kölcsönös barátság?
Ha valaki egész életében a segítő szerepében volt, nehézzé válik számára elfogadni a segítséget. Például ha valaki meghívja ebédre, ragaszkodik a számla felezéséhez. Ha megkérdezik, hogy van, automatikusan azt mondja: „Jól, köszönöm.” Ám ez gyakran tanult viselkedés: korábban, amikor sebezhető volt, nem kapott valódi figyelmet vagy támogatást.
Kapcsolódó cikk
Van kiút
Még idősebb korban sem késő változtatni. Ehhez azonban őszintén fel kell ismerni, hogy vannak emberek, akik csak addig maradnak, amíg hasznosak vagyunk számukra, viszont vannak, akik valóban törődnek velünk. És vannak olyanok is, akik csak arra várnak, hogy végre megnyíljunk.
Az igazi barát nem tűnik el, amikor határokat húzunk. Nem büntet azért, mert szükségünk van valamire. Örül a sikereinknek. A valódi barátság ott kezdődik, amikor a törődés két irányba áramlik.
