A közkeletű, téves megnevezéssel felfázásnak nevezett hólyaghurutot (cisztitisz) általában olyan baktériumok okozzák, amelyek normálisan is jelen vannak a vastagbélben, és ott szükség is van rájuk. Ha azonban a húgyutakba kerülnek és elszaporodnak, ott már kórokozókká válhatnak. Az egyik leggyakoribb ilyen kórokozó az Echerichia coli (E. coli.) baktérium. De hogyan juthat be egy alapvetően bélben tartózkodó baktérium a húgyutakba, és miért fenyegeti ez a veszély erősebben a nőket? A témáról dr. Bajor Gábor urológus (Urológiai Központ – Prima Medica) foglalta össze a legfontosabb tudnivalókat lapunkhoz eljuttatott közleményében.
A felfázás leggyakoribb rizikófaktorai
„Több hajlamosító tényező hozzájárulhat ahhoz, hogy a bélbaktériumok a húgyutakba juthassanak, és ott elszaporodva betegséget okozzanak. A nőknek alapvetően rövidebb a húgycsöve, ami azt jelenti, hogy a baktériumoknak kevesebbet kell utaznia, hogy elérjék a húgyhólyagot, valamint a húgycső alsó harmada folyamatosan ki van téve a hüvelyből és a végbélből származó kórokozókkal való találkozásnak” – mutat rá Bajor doktor.
Hozzáteszi, ezenkívül sok nő úgy tapasztalhatja, hogy szexuális aktus után jelennek meg a tünetek, és ebből tévesen arra következtethetnek, hogy esetleg nemi betegségről van szó. Holott csak az történik, hogy a nemi élettel járó mechanikai behatás elősegítheti a kórokozók bejutását a hólyagba a rövid húgycsövön keresztül. Vagyis bár az intenzív szexuális élet és gyakori partnerváltás hajlamosíthat a húgyúti fertőzésekre, azok önmagukban nem tartoznak a szexuális úton terjedő fertőzések kategóriájába.
További hajlamosító tényezők
- A nem rendszeres vizeletürítés, a hideghatás (innen származik a felfázás kifejezés), a nyilvános fürdők meleg vize, a nyilvános illemhelyek használata, a személyes higiéné hiányosságai a húgyutak immunvédekezésének gyengítésével, a kórokozók elszaporodásának elősegítésével, esetleg a szervezet számára addig ismeretlen kórokozók bevitelével szintén hajlamosító tényezők lehetnek. Továbbá minden, ami gátolja az immunrendszer működését (betegség, kezeletlen stressz, gyógyszer) hajlamosíthat húgyúti fertőzésre.
- Hüvelyi és egyéb nőgyógyászati gyulladások, valamint hasmenés szövődményeként is kialakulhat hólyaghurut.
- A menopauza hüvelyi szárazságot és ennek következményeként hüvelyi és húgyúti fertőzést okozhat.
- A húgyutakat és főleg a hólyagot érintő fejlődési rendellenességek, sérülések, kövek, daganatok, sipolyok, vizelet-visszamaradás szintén okozhat hólyaghurutot.
- A pesszárium használata is specifikusan női rizikófaktor. A pesszárium ugyanis spermicid anyagokat tartalmaz. Ezek elpusztítják a hüvelyben található hasznos baktériumok egy részét, amelyek segítik a fertőzések elleni védekezést. Emellett a pesszárium némileg akadályozza a hólyag teljes kiürülését is, ami szintén kockázati tényező.
A hólyaghurut kivizsgálása és kezelése
„A diagnosztizálás azért is fontos, hogy kideríthessük, nincs-e valamilyen betegség, rendellenesség a háttérben” – hangsúlyozza dr. Bajor Gábor. Mint mondja, a vizeletelemzés mindenképpen a diagnosztizálás alapja, de ha már visszatérő, krónikus húgyúti fertőzésről van szó, további vizsgálatokra is szükség lehet. Szóba jöhet a többi között vizelettenyésztés, katéteres vizeletvizsgálat, hasi ultrahang, hólyagtükrözés vagy cisztoszkópia, natív vagy kontrasztos röntgenvizsgálatok egyaránt.
Az enyhébb esetek jól kezelhetők otthon is, elsősorban bőséges folyadékfogyasztással, amely segít a salakanyagok hatékony kiürítésében és hígítja a vizeletet. Ezen kívül figyelni kell a gyakori vizelésre, amely során teljesen kiürítjük a hólyagot; a szexuális aktus előtti és utáni vizelésre; valamint szükség esetén a fájdalmas időszakban vény nélküli fájdalomcsillapítót is alkalmazhatunk.
Súlyosabb, visszatérő hólyaghurutnál az orvos elrendelhet célzott antibiotikus kezelést is, amely gyorsan, hatékonyan elpusztítja a fertőzést okozó baktériumokat, így megszabadít a kínzó érzéstől. Az urológus azonban mindig mérlegeli az antibiotikum adását, ugyanis gyakori használat mellett a baktériumok ellenállóvá válnak, és nem reagálnak már az adott gyógyszerre. Ha mégis szükséges az antibiotikumszedés, érdemes a szervezet hasznos baktériumflóráját probiotikumokkal támogatni, illetve a bélflóra mellett a hüvelyi vegyhatás megőrzésére is figyelni.
