Alig több mint száz év alatt az antibiotikumok drasztikus változást hoztak a fertőző betegségek elleni küzdelemben. Egy olyan gyógyszercsoportról van szó, amelynek tagjai képesek hatékonyan elpusztítani a kórokozó baktériumokat, illetve gátolni azok elszaporodását a szervezetben. Mindennek nyomán ma már kimagasló arányban gyógyíthatók egyszerűen és gyorsan olyan fertőzések, amelyek a korábbi évszázadokban nem ritkán végzetesnek bizonyultak, vagy súlyos szövődményekhez vezettek. Csakhogy a baktériumok evolúciója ez idő alatt sem állt le, és napjainkra egyre nagyobb számban okoznak fertőzéseket úgynevezett antibiotikumrezisztens baktériumtörzsek, amelyek egy vagy akár több antibiotikum hatásának is ellen tudnak állni. A jelenség hosszú távon azzal jár, hogy a ma viszonylag könnyen kezelhető bakteriális fertőzések ismét globális közegészségügyi fenyegetéssé válnak.
Fontos hangsúlyozni, hogy mindez jelenleg is fennálló probléma: az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai szerint csak 2019-ben közel 1,3 millió halálesetet okoztak a Földön az ellenük alkalmazott gyógyszerekre rezisztens kórokozók, valamint további 5 millió halálesethez járultak hozzá közvetett módon. Egy idén szeptemberben a The Lancet című folyóiratban megjelent nemzetközi tanulmány előrejelzése pedig azt mutatja, hogy az évszázad közepére ezek a számok évi mintegy 2 millióra, illetve 8-22 millióra emelkedhetnek. A jelenség hátterében olyan mutációk állnak, amelyek révén a baktériumok – és más kórokozók, például gombák – ellenállóképességgel vértezik fel magukat az antimikrobiális gyógyszerek ellen. Az új képesség evolúciós előnyt biztosít, így az azt birtokló kórokozók egyre sikeresebbé válnak: magyarán egyre több embernél váltanak ki ezek megbetegedést, háttérbe szorítva a sérülékenyebb törzseket és a könnyebben kezelhető fertőzéseket.
Bár ez a fajta fejlődés a természetes szelekcióból ered, annak mértékét illetően az emberi tevékenység is nagy súllyal esik latba. Minél több antibiotikumot és antimikrobiális szert használunk ugyanis a mindennapokban, az annál több lehetőséget teremt a baktériumok és más kórokozók számára a rezisztencia elsajátítására. Összességében tehát az említett gyógyszerek változatlanul óriási jelentőséggel bírnak a gyógyászatban, és nem arról van szó, hogy ne lenne szabad élni velük szükség esetén. Arra azonban nagyon ügyelnünk kell, hogy ne súlyosbítsuk a helyzetet felesleges antibiotikumhasználattal. Ez nagyobb részben az állattenyésztés és a mezőgazdaság felelőssége, egy kisebb részben pedig a humán orvoslásé. Magyarországon például ez utóbbi a teljes antibiotikumfelhasználás negyedét teszi ki, azon belül is főként a járóbeteg-ellátás és a háziorvosok szerepe a meghatározó a gyógyszerfelírás kapcsán.
Jól megvilágítja a helyzetet a húgyúti fertőzések példája. A fertőző légúti megbetegedések mellett ezekre írják fel a legtöbb antibiotikumot itthon és nemzetközi szinten egyaránt. Az egyik leggyakrabban előforduló rezisztens baktérium pedig éppen az az Escherichia coli, amely a húgyúti fertőzések több mint 90 százalékának kiváltója. Ilyen módon mind elterjedtebbé válhatnak azon megbetegedések, amelyekkel szemben hatástalannak bizonyul az elsődlegesen választandó antibiotikum, fokozva a tünetek súlyosbodásának és a veszélyes szövődmények kialakulásának kockázatát, mint akár a felszálló fertőzésből eredő vesegyulladás vagy az így kialakuló vérmérgezés, az uroszepszis. Tekintettel arra, hogy a nők átlagosan mintegy fele és a férfiak tizede tapasztal húgyúti fertőzést élete során, az említett probléma bizony a népesség igen jelentős hányadát veszélyezteti.
Mikor kell antibiotikum felfázásra?
Húgyúti fertőzésnek összefoglalóan a húgyúti szerveket érintő fertőzéseket nevezzük. Ezek közé tartoznak a húgycső, a húgyhólyag, a húgyvezetékek és a vesék egyaránt. Mindazonáltal az esetek zömében – megfelelő kezelés mellett – a kórokozók nem hatolnak feljebb a hólyagnál. Az ilyenkor fellépő tünetegyüttest a köznyelv általában felfázásnak hívja, noha a kifejezés nem teljesen pontos, hiszen a megbetegedésért közvetlen módon nem az altesti tájék lehűlése a felelős, az csupán kockázatnövelő tényezőként vesz részt a folyamatban. Szerencsésebb inkább hólyaghurutról vagy cisztitiszről beszélni, azaz a húgyhólyag gyulladásáról, amelyre olyan panaszok hívhatják fel a figyelmet, mint az erős és szűnni nem akaró vizelési inger, gyakori és kis mennyiségű vizeletürítés, ahhoz társulva akár égő érzés, továbbá a vizelet zavarossá, bűzössé válása, akár vér megjelenése benne, valamint a szeméremcsont mögött jelentkező kismedencei fájdalom.
A felsorolt tünetek esetén javasolt orvoshoz fordulni, mert a húgyúti fertőzések elsődleges kezelési módszerét az antibiotikumkúra jelenti. A megfelelő gyógyszer kiválasztása természetesen orvosi feladat. Érdemes hozzátenni, hogy jó általános egészségi állapot mellett, ha a betegséget a korai szakaszban kezeljük, antibiotikum nélkül is jó eséllyel gyógyulhatunk. Ilyenkor is fontos azonban a bőséges folyadékpótlás, az alapvető higiéniai szabályok betartása és a rendszeres vizeletürítés. Emellett a tünetek enyhítésében vény nélkül kapható gyulladáscsökkentőket és fájdalomcsillapítókat, valamint gyógynövény alapú készítményeket használhatunk. Utóbbiak kapcsán említést érdemel például a csalán, a kukoricabajusz, amely vizelethajtó hatású, illetve a medveszőlőlevél, amely antibakteriális hatással bír.
Ha viszont a panaszok néhány napon belül sem javulnak, sőt, még súlyosbodnak is, akkor nem szabad késlekedni az orvosi segítségkéréssel, ahogy akkor sem, ha a beteg belázasodik, hidegrázás, illetve hányinger vagy hányás gyötri. Ugyancsak jelezni kell a szakembernek, ha az előírások szerint folytatott antibiotikumkezelés ellenére sem javulnak a tünetek – ilyenkor előfordulhat, hogy egy rezisztens baktérium okozza a bajt, amellyel szemben más hatóanyagú készítményre lesz szükség.
És hogy mit tehetünk páciensként az antibiotikumrezisztencia ellen? Egyrészről fontos, hogy ha betegek vagyunk, mindig pontosan kövessük az orvos előírásait a gyógyszerszedésben. Ne hagyjunk fel idő előtt a kúrával akkor sem, ha a tüneteink gyorsan elmúlnak! Másrészről a legjobb az, ha a hólyaghurut megelőzését tűzzük ki célként a mindennapokban, eleve elkerülve így az antibiotikumhasználat szükségességét.
A prevenció alappillérei közé tartozik a rendszeres és bőséges folyadékpótlás, az egészséges vizeletürítési szokások kialakítása (sose tartogassuk sokáig a vizeletet), valamint a jó higiéné, beleértve például az elölről hátulra történő törlést a vécépapírral vizeletürítés után. Elővigyázatosságot igényel a szex is: együttlétek után mindig ürítsük ki a hólyagunkat, továbbá vannak nők, akiknél a pesszáriumhasználat fokozza a húgyúti fertőzések kockázatát, így érdemes lehet nőgyógyásszal egyeztetve más módszert kipróbálni helyette. Végezetül nagyon fontos a ruházat: kerüljük a szoros, nedves környezetet teremtő öltözetet, inkább viseljünk kényelmes, elsősorban jól légző pamutból készült fehérneműt. Emellett mindig öltözzünk az évszaknak és az időjárásnak megfelelően, és ne ücsörögjünk sokáig semmilyen hideg felületen.
