Bélelzáródás tünetei és kezelése

A bélelzáródás a belek táplálékot és salakanyagokat továbbító funkciójának megszűnése. Két fő csoportját ismerjük, ezek a mechanikus ileusz és a paralitikus ileusz. Amennyiben az elzáródás csak részleges, szubileuszról beszélünk A mechanikus ileusz a bélcső átmérőjének oly mértékű beszűkülése, ami a táplálék és salakanyagok továbbítását lehetetlenné teszi. Az elzáródás lehet teljes (komplett ileusz) vagy részleges (parciális ileusz).

A paralitikus ileusz a bélizmok bénulására vezethető vissza. Ez olykor reflexesen következik be, például hasi műtétek után, máskor a beleket beidegző idegek hiánya (például Hirschprung-betegség) vagy a bél ereinek elzáródása (vaszkuláris ileusz) miatt jön létre.

A gyakoriságra vonatkozóan nincsenek adatok, mert az elzáródások egy része spontán is megoldódhat, másrészt az ileusz nem önálló betegség, hanem számos betegség súlyos, életveszélyes következménye.

A bélcsatorna több szakaszból álló, izmos falú, akaratunktól függetlenül aktív, féregszerű (perisztaltikus) mozgást végző szerv. Elzáródását okozhatja a bél üregén belül elhelyezkedő akadály (obstrukciós ileusz), de megtörténhet az is, hogy a belet kívülről éri valamilyen mechanikai hatás, például kívülről nyomja a bélfalat valami (kompressziós ileusz).

A mechanikus ileusz bekövetkezhet a bélcsatorna üregének elzáródása (obstrukciós ileusz) vagy a bél összenyomatása (kompressziós ileusz) formájában.

Az obstrukciós ileusz leggyakoribb oka a daganat, bizonyos gyulladások (l. Crohn-betegség, a bélfal zsákszerű kiöblösödéseinek (divertikulum) gyulladása, idegentestek (például a bélcsatorna legszűkebb szakaszán, a Bauchin-billentyűnél felhalmozódott szőlőmagok, cseresznyemagok, narancshéj vagy egyéb növényi rostok, óriás bélférgek, stb.)

A kompressziós ileusz leggyakoribb oka az előzetes műtétek, hashártya-gyulladások, endometriózis, stb. nyomán visszamaradt hashártya-összenövések, melyek mintegy hurokba foglalhatják az egyes bélkacsokat (strangulációs ileusz). A kompressziós ileuszok másik gyakori formája a bélkacs sérvkapun történő kizáródása. Egyéb külső kompresszió (hasi daganatok, terhesség, stb.) jellemzően nem okoz bélelzáródást.

A viszonylag szabadon mozgó vakbélkacs saját tengelye körüli megfordulását értjük szorosabb értelemben bélcsavarodás (volvulus) alatt. Hétköznapi értelemben bélcsavarodásként szokás emlegetni például a strangulációs ileuszt is. Csak gyermekkorban fordul elő két, egymást követő bélszakasz egymásba csúszása, az invagináció. Heves hasi panaszok mellett jellemző lehet a véres székletürítés is. Az invaginációk egy része spontán is megoldódik.

A paralitikus ileusz reflexes formájának pontos mechanizmusa nem ismert. Hasi műtét után a bél átmeneti bénulása szokványos jelenség. Kialakulásában a hashártya húzogatása által kiváltott reflex és elektrolitzavarok is közrejátszhatnak. A vaszkuláris ileusz okai megegyeznek az érelzáródás okaival (például tromboembólia, érelmeszesedés, stb).

A bélelzáródás az akut hasi katasztrófák körébe tartozik.

Klasszikus tünetei:
(1) heves hasi fájdalom, izomvédekezés (, e: defanz) a has betapintásakor,
(2) puffadás (meteorizmus),
(3) hányás,
(4) székrekedés.

Minél magasabban történik a bélcsatorna elzáródása, annál jellemzőbb a fájdalom és a hányás, és annál később jelentkezik a székrekedés, hisz az elzáródás alatti bélszakaszból még akár napokig is ürülhet széklet. Ezzel ellentétben a vastagbél-végbéltáji elzáródásoknál a bélgázok felszaporodása (meteorizmus) és a székletürítés megszűnése a jellemzőbb.

A bélelzáródás a belek táplálékot és salakanyagokat továbbító funkciójának megszűnése.

A heveny hasi katasztrófa diagnózisának felállítása, a kórelőzmény, a tünetek és a lelet alapján nem nehéz. Olykor szükség lehet egyéb vizsgálatokra is. Hasi röntgenvizsgálat alkalmával a block feletti tágult bélszakaszban jól látható a gázok felszaporodása és a folyadékszintek. A bélcsatorna perforációja esetén a máj és a rekeszizom között levegő jelenik meg, mely röntgennel jól látható.

Az "akut has" önmagában is azonnali műtétet tesz szükségessé. A pontos diagnózis felállítása is leggyakrabban a has megnyitását követően történik. Sokan hibának tartják pontos diagnózissal az elzáródás helyének meghatározására fordított időt, ha a has megnyitását a sebész már eldöntötte.

A bélelzáródás előtti része heves izommozgásokkal próbálja leküzdeni az akadályokat. Ez a has meghallgatásával is észlelhető, erős bélkorgás formájában. Később a kompenzáló izommozgás kimerül, a has "elcsendesedik". Az elzáródás előtti részben jelentős mennyiségű folyadék, só és béltartalom gyűlik össze. A jelentős folyadék- és sóvesztés keringési elégtelenséghez ("shock", l. külön fejezet), a fokozódó béltartalom a bélfal kilyukadásához (perforáció) vezet.

A törvényszerűen bekövetkező hashártya-gyulladás szepszist (l. külön fejezet) és tovább fokozódó keringési elégtelenséghez vezet a hashártyafelszín gyulladásos izzadmány képzése révén. Kezeletlen esetben a beteg rendkívüli fájdalmak között, shockos állapotban hal meg. A bélelzáródás végső szakaszában előfordulhat a bélsár hányás formájában történő ürítése.

1. Hasi műtét segítségével az elzáródott bélszakasz és az alapbetegség eltávolítása, majd az ép bélszakaszok újraegyesítése. Kompressziós ileuszok esetén is az alapbetegség megoldása és a leszorított bélkacs kiszabadítása. Ennek eltávolítására is szükség lehet, ha a tartós vértelenség miatt a bélfal károsodik, elhal.


2. Antibiotikumok. A beteg általában injekciós és/vagy infúziós antibiotikum kezelésben is részesül a hashártyagyulladás megelőzésére és/vagy kezelésére.


3. Só- és vízháztartás rendezése. Mivel a beteg só és vízháztartása törvényszerűen felborul, az elektrolitok és a víz pótlása infúziós segítségével történik.


4. Vénás táplálás. A műtéti terület nyugalomba helyezése általában vénás táplálást is szükségessé tesz.

A bélelzáródásra hajlamosító betegségek korai gyógyításán kívül más lehetőségek nem állnak rendelkezésünkre.

Maga a bélelzáródás, mint tünet, általában gyógyítható. A betegség prognózisát az alapbetegség szabja meg. Egyszerű sérvkizáródás esetén a beteg életkilátásai természetesen, jók míg kiterjedt bélrák esetén kedvezőtlenek. Ilyen esetekben sokszor meg kell elégednünk az elzáródott bélszakasz kiiktatásával sztóma segítségével.

A bélelzáródás annál könnyebben gyógyítható, minél koraibb az orvosi beavatkozás. Hasi fájdalom, hányás esetén nem szabad késlekedni az orvosi ellátással különösen akkor, ha már volt hasi műtétje, esetleg bélelzáródásra hajlamosító betegsége ismert.