Így ismerhetjük fel az őzlábgombát
A nagy őzlábgomba (Macrolepiota procera) feltűnő, igen nagy, hosszú tönkű gomba. A kalap közepén csúcsos, barna, a többi részén, világos alapon barna, a felszakadozó pikkelyektől tarka. Barnán tarkázott tönkje lefelé vastagodó, alul gumós, és rajta eltolható gyűrű van. Kalapja fiatalon tojásdad, később esernyőszerűen kiterülő, középen csúcsos púppal.
Az őzlábgomba további jellemzői
Fiatalon összefüggően sötétbarna, barna bőre növekedés közben körben felrepedezik, ezért a kifejlett, szétnyílt gomba fehéres, világos szürkésbarnás alapon szabálytalanul rendezett, sötétebb barna, kiálló pikkelyekkel tarkított. A kalap széle rojtos, bőre nem húzható le. Lemezei a tönk körül gyűrűben összenőttek, és a tönktől udvar választja el őket. Szabadon és igen sűrűn állnak, a kalap széle felé szélesebbek, puhák . Színük fehér, az idős gombán lehet vörösesbarnán rozsdafoltos is. Spórapora fehér.
Tönkje megnyúlt, magas, lefelé fokozatosan vastagabb, a kalapból csuklószerűen kifordítható, alul hagymaszerűen, gumósan kiszélesedő, 10-40 cm hosszú, 1-3,5 cm vastag, a gumó 3-6 cm nagy. Alapszíne barnás, de bőre növekedéskor szétrepedezik, és így világos sárgásszürkés alapon apró, sűrű, barna pikkelyektől övesen márványozott, tarka. Állománya keményen rostos, szálas, belül üres, csöves. Gyűrűje kettős szélű, szélein puha, barnás, korpás, középen merevebb, porcos, sima, pelyhes. Könnyen elmozdítható, a tönkön le és fel tologatható.
Húsa fehér, puha, az idősebb példányoké lehet kissé szürkés rózsaszínű, a tönkben szívós, rostos. Nehezen szeletelhető. Kellemes mogyoró ízű, édeskés. Gyengén lisztszagú. A fiatal gomba tönkje duzzadt, felfelé vékonyodó, alul széles talpon álló. A tönk csúcsán a kalap kicsiny, tojás alakú, ezért a fiatal gomba dobverőre, cimbalomütőre emlékeztet.
Miért fogyasszuk a gombát?
Alacsony energiatartalmú, száz grammja 40 kcal-t (168 kJ-t) tartalmaz, ezért a fogyókúrának is része lehet. Kiváló húspótló, E- és D-vitaminban gazdag, nyomelemek, értékes fehérjék találhatók összetevői között. Kiadós, egy-egy lelőhelyen tömegestül terem, kis szerencsével kilószámra szedhető, az egész családnak remek vacsora válhat belőle.
Hogyan fogyasszuk az erdő ajándékát?
Levesnek, rántva, sütve vagy más gombás ételnek egyaránt jó. Fiatalon egyike a legjobb csemegegombáknak, eléggé állóképes és ritkán kukacos. Kirántva a gombakalapok halhúsra emlékeztető ízűek. Frissen hűtőben se tartsuk tovább egy-két napnál! Tönkje rostos, rágós, ezért azt megdarálva használjuk fel. Szárításra alkalmas, világosszürkés színűre szárad. Az idősebb gomba szárítva is rágós, a fiatal gomba nyersen is ehető.
A HáziPatika Egészségreceptek rovatában számos jó gombareceptet találhatnak, közülük kettőt választottunk ki, amely remekül elkészíthető őzlábgombából is. Érdemes kipróbálni Berényi Tibor és Takács Elvira olvasónk kedvenc receptjét!
Tippek, tanácsok gombarajongóknak
Kevés gomba hasonlít hozzá. Csak két rokon faj, a csipkés őzlábgomba és a karcsú őzlábgomba igen hasonlóak, de mindkettő jóval kisebb, ehetők. A karcsú őzlábgomba a méretkülönbségen kívül másban alig különbözik a nagy őzlábgombától. A csipkés őzlábgomba halványbarnás - fehéres színű, kalapja alig pikkelyes, a széle pedig a szakadozott burokmaradványoktól csipkés, és ez a faj fű között, réten, legelőn terem.
A mérgező vörhenyes és rozsdás őzlábgombák, valamint ezek rokonai lényegesen kisebbek, és a feltűnő nagyságkülönbség miatt nem téveszthetők vele össze. A mérgező párducgalóca kalapja nem fehéres alapon barna pikkelyes, hanem barna alapon fehér pettyes, továbbá kisebb, és gallérja nem eltologatható gyűrű. Az ehető csiperkék lemezei megsötétednek. A piruló őzlábgomba alacsonyabb termetű, durvábban pikkelyes kalapú, és húsa megvörösödik.
További gombaérdekességek
Megfigyelték, hogy a "lábon", lelőhelyén elszáradt őzlábgomba vízbe áztatva a frisshez hasonlóan felhasználható lesz. Több más gombához hasonlóan "boszorkánykörökben" is terem.
