Nevesse ki a pánikrohamot!

Okozhatja a rohamot ezt valami specifikus dolog - zsúfolt környezet,félelema repüléstől - vagy állhat mögötte egy olyan kiváltó ok, amit még nem ismerünk, így a bizonytalantól való félelem miatt reagál a testünk. Sokunknál tapasztalhatóak ilyenek, de gyakran azt mondják rá, akiknél a pánikrohamok nem erősek, hogy csak a stressz vagy a határidők tehetnek róla.

Amikor agyunk (pontosabban annak limbikus részében található amygdala, más néven mandulamag) veszélyt érzékel, beindítja a szomatikus tüneteket, ismertebb nevén az üss-vagy-fuss választ. Mindezen reakciók érthetőek akkor, ha veszélyes vagy ijesztő helyzetben vagyunk, például megfenyegetnek az utcán vagy egy kutya üldöz. Az ilyen helyzetekre a legtöbbször tényleg a pánik a normális reakció.

Amikor azonban ezen pánikreakciók egyre gyakoribbak lesznek, életünket pedig elkezdi befolyásolni az ezekre adott reakcióktól való félelem, ideje elgondolkodni azon, hogy mi bújhat meg a háttérben. A pánikbetegség ugyanis akkor jelentkezik, amikor elkezdünk félni ezen fizikai reakcióktól és úgy alakítjuk mindennapjainkat, egész életünket, hogy megszabadulhassunk ezektől.

Csak az Egyesült Államokban 6 millió ember szenved ilyen tünetektől, írja az Anxiety and Depression Association of America. A pánikrohamokat pedig okozhatja az is, hogy a szorongást még rosszabbul élik meg, mint korábban, esetleg bizonyos szituációktól rettegnek, még azoktól is, amik a mindennapos élet részét képezik.

A genetikai tényezők szintén fontosak lehetnek, előfordulhat, hogy a szorongást örököltük valamelyik felmenőnktől. Az is lehet, hogy szüleink nevelésének köszönhetően lettünk szorongóbb felnőttek.

Hogyan kezelhetjük a pánikbetegséget? Az alapvető módszer a kognitív viselkedésterápia, aminek révén a beteg megtanulja kezelni a szorongást és azokat a helyzeteket, amik helyzeteket, amelyek idegessé teszik. Bizonyos esetben gyógyszerek is segíthetnek. De mi a teendő akkor, ha egy pánikroham közepén vagyunk és nincs a közelben se orvos, se gyógyszer?

Közhelyesen fog hangzani, de lélegezzünk. Sokat segít, ha a légzésre koncentrálunk, a levegő ki- és beárámlasára figyelünk. A következő lépcsőfok a tudatosítás: nem attól kell félnünk, hogy mi fog történni, hanem azzal foglalkozzunk, hogy éppen mi történik. Ha például attól félünk, hogy maguk alá temetnek a falak, nézzünk körbe: egy szobában vagyunk és a falak egyáltalán nem mozdulnak. Azt is mondják, a nevetés sokat segít, gondoljunk bármire, amin tudunk nevetni - meglepően jól mérsékli a pánikrohamot.

Forrás: Prevention.com