Az emberek 74 százaléka tudja, hogy mit jelent a pánikbetegség vagy maga a pánik, és minden második ember úgy nyilatkozott, hogy ő is élt már át pánikrohamot az elmúlt fél év során – derült ki az Euronics közvélemény-kutatásából, amelyben több mint ezerkétszáz 16 év feletti válaszadó vett részt. De vajon meddig beszélünk alkalmankénti rohamról, és mikortól mondhatjuk azt, hogy ez már pánikbetegség?
„Gyakran keverik a közgondolkodásban a pánikroham, illetve a pánikbetegség, pánikzavar fogalmát. Igazából attól, mert az elmúlt fél évben egyszer előfordult roham, még nem tekinthető valaki pánikbetegnek. Ennek van egy diagnosztikai kritériumrendszere, amit az arra illetékes szakemberek, pszichiáterek mérnek fel konzultációk során, és ők tudják meghatározni azt, hogy milyen tüneteknek kell együttesen jelen lennie ahhoz, hogy pánikbetegségről beszéljünk. Például azzal is társul, hogy nemcsak átélem ezeket a tüneteket, hanem elkezdem feltételezni, hogy a jövőben is elő fog ez fordulni, és akár elkezdem elkerülni azokat a szituációkat, amelyekről feltételezem, hogy olyankor esetleg elő fog fordulni újra” – magyarázta a kutatás eredményeit bemutató kerekasztal-beszélgetésen Karsai Szilvia, a Pszichodiák Alapítványnál dolgozó tanácsadó, szakpszichológus és iskolapszichológus.
Így néz ki egy pánikroham
„Egy pánikroham során többrétű tünetek lehetnek. Vannak ehhez kapcsolható testi érzetek, például a nagyon heves szívdobogás, vagy a nagyon intenzív, szapora légzés (hiperventilláció). Vannak továbbá mentális, kognitív és viselkedéses tünetek is, mint például az elkerülő magatartás. Megjelenhet az is, hogy elszakad az illető kapcsolata a valóságtól, tehát azt érzi, mintha nem lenne jelen, és ezek a dolgok mással történnének. Deperszonalizáció is előfordulhat, tehát az érintett az énjétől is elszakad, eltávolodik, nincs kapcsolata gyakorlatilag sem az énjével, sem a valósággal. Kapcsolódhat még ehhez elájulástól való félelem, halálfélelem, kontrollvesztéstől való félelem. Szóval elég változatos. Összességében borzalmasan rémisztő tud lenni, főleg azért, mert nagyon hirtelen jön. Tehát hirtelen elsöprő, nagyon intenzív, és nagyon rideg az egész” – ismertette a szakértő.
Mit tegyünk, ha pánikrohamunk van?
Karsai Szilvia szerint, amikor úgy érezzük, hogy ránk tört egy pánikroham, akkor a legfontosabb, hogy próbáljuk nem megijedni. Akinek először van pánikrohama, valószínűleg rögtön szívrohamra vagy stroke-ra gyanakszik majd, ezért érdemes végigmonitorozni a testünket, hogy valóban szó lehet-e ezekről az életet veszélyeztető állapotokról. Ha viszont már többször előfordult velünk ilyen, és érezzük, hogy megrendül a biztonságérzetünk és a kontrollérzetünk, valamint kezdjük elveszíteni a kapcsolatot a valósággal, akkor meg kell próbálni megnyugtatni magunkat.
„Légzőgyakorlatokkal nyugalmi helyzetbe lehet hozni a légzést, illetve biztonságos helyre kell menni, és valahogy ki kell zökkenteni magunkat ebből a beszűkült állapotból. Például megérinteni valamilyen hideg tárgyat – jégkockát, hideg üdítőt, mirelit borsót, bármit, ami kéznél van. Segíthet akár az is, hogy testhelyzetet váltunk, hogy valami változás legyen a szervezetnek. A mindfulness technikákkal pedig vissza lehet kapcsolódni a jelenbe, például nevezzünk meg 5 dolgot, ami piros, vagy számoljuk meg, hány szék van a teremben. Az olyan dolgok használnak, amelyek idevonzzák a figyelmet” – mondta.
Hogyan segítsünk annak, aki éppen pánikrohammal küzd?
A szakértő nemcsak önmagunk megnyugtatásához adott tippeket, hanem ahhoz is, hogyan tudunk támaszt nyújtani annak, akinek éppen pánikrohama van a környezetünkben. „Ha meggyőződtünk arról, hogy az illető pánikrohammal küzd, és valóban segítségre szorul, akkor mi is megpróbálhatjuk megteremteni a biztonság érzését. Vannak mondatok, amelyek jól tudnak működni, ha kimondjuk neki hangosan, határozottan: biztonságban vagy, itt vagyok veled, együtt vagyunk, segítek. Ha kommunikatív, megkérdezhetjük, mire van szüksége, vagy megpróbálhatjuk kizökkenteni, beszéltetni, esetleg megkérhetjük, hogy álljon fel, mozogjon, vagy fogja meg a táskánkat” – javasolta.
A szakpszichológus szerint a reakciónkat mindig adaptálni kell az aktuális helyzetre és helyszínre. Egy-egy roham ugyanis bármilyen helyzetben jelentkezhet, például egy tömegközlekedési eszközön, egy fesztiválon, a boltban sorban állás közben, vagy akár munkahelyi környezetben is.
Arra is nagyon figyelni kell azonban, hogy ne mondjuk olyat, amivel csak ronthatunk a helyzeten. „Ne csökkentsük a validitását annak, hogy ő most egy pánikrohamot él át. Ne bagatellizáljuk el, ne vonjunk le az értékéből, ne érvénytelenítsük azt, amit mond, hanem fogadjuk el, hogy ő most így érzi magát, és ezeken a kellemetlen tüneteken, testérzeteken megy keresztül. Ne mondjuk, hogy »nyugodj meg, majd attól megnyugszol«, meg az ilyen klasszikus dolgokat, amelyeket a mémekben látunk. Ezek nem működnek, mert nem a valós tünetekre reagálnak, hanem igazából csak a saját bizonytalanságunkat próbáljuk vele palástolni” – hívta fel a figyelmet Karsai Szilvia.
