Dr. Joyce Vromen pszichológus saját tapasztalatait osztotta meg a pszichotikus depresszióról, illetve a gyógyulás folyamatáról. "Sokak számára nem az az egyetlen kihívás, hogy felépüljenek a mentális betegségekből. Nem is maga a betegség, vagy a tünetei, hanem a mentális problémákat követő szégyen és megbélyegzés jelent akadályt a felépülésben" - írta a Psychology Today oldalán.
Paradox módon a szégyen csak későn jelentkezik, mikor már a betegség tünetei enyhülni kezdenek, de aztán lelassítja a gyógyulás folyamatát. A mentális egészségi krízis alatt ugyanis az elme a túlélésre koncentrál: nincs idő önvizsgálatra, másokkal való összehasonlításra, vagy ítélkezésre. De ahogy a tünetek javulnak, a kognitív tisztánlátás visszatér, és vele együtt többek között az önértékelés és az események értelmezése is. Amint gondolkodás élesebbé válik, az érintett tisztábban láthatja, mi történt.
"Az agy, megújult képességeivel, belső ellenőrzésként kezdi áttekinteni a válságot: Miért történt ez? Megromlott az agyam? Az én hibám volt? Miért viselkedtem így? Hogyan nem vettem észre a jeleket? Mit fognak gondolni az emberek? Azok az események, gondolatok, érzelmek és viselkedésformák, amelyeket korábban nem tudtál feldolgozni, visszatérhetnek, gyakran megdöbbentő részletességgel. Ez pedig újra felébresztheti a zavart, a félelmet vagy az önmegbélyegzést" - írja Dr. Vromen.
A másokkal való összehasonlítás is valószínűleg visszatér. Ráadásul elkezdheted észrevenni a különbséget a „régi éned” és a gyógyulásban lévő éned között. Még ha senki más nem is ítél el (ami ritka), te elkezdhetsz ítélkezni magad felett. A környezetedben élők és a társadalom egésze azt feltételezheti, hogy mivel a válság véget ért, az életnek normális sebességgel kell folytatódnia. De az érzelmi gyógyulás gyakran lemarad a tünetek megszűnésétől. A mentális egészségügyi válság összetörheti az önmagadról alkotott képedet, és a gyógyulás valószínűleg arra kényszerít, hogy szembenézz a darabokkal, és részt vegyél egy értelmezési és identitásfeldolgozási folyamatban.
A szégyen nehezíti a gyógyulást
A gyógyulókra gyakran a finom utalások is nyomást gyakorolhatnak:
- „Most már jól vagy, ugye?”
- „Az csak egy rossz időszak volt.”
- „Olyan erős vagy – biztosan jó érzés, hogy túl vagy rajta.”
"Az emberek gyakran jó szándékból mondják a fentieket, de ezek az üzenetek a gyógyulást valami rendezett és könnyű dologgá egyszerűsítik. A valós élmény azonban egyáltalán nem rendezett. A megbélyegzés csendet teremt. A csend szégyent teremt. A szégyen pedig lassítja a gyógyulást. A szégyen nemcsak egy kellemetlen érzés, hanem aktívan megzavarja a gyógyuláshoz szükséges pszichológiai és viselkedési folyamatokat. A szégyen elkerülésre készteti az embereket: nem folytatják a terápiát, nem mennek vissza kontrollra, mert attól tartanak, hogy elítélik őket, vagy visszaesőnek tartják őket. A szégyen elszigeteltséget okoz. Az ember visszahúzódik azoktól, akik támogatták, a kapcsolattartástól és a közösségtől – pontosan azoktól a dolgoktól, amelyek elősegítik a gyógyulást. A szégyen fokozza az önellenőrzést. Az ember folyamatosan figyeli magát, és a hanyatlás jeleit keresi. A túlzott éberség kimerítő, és tüneteket imitálhat. A szégyen táplálja a rágódást. Ahelyett, hogy feldolgoznád a történteket, beleragadsz a „Mi a baj velem?” vagy „Miért nem tudok továbblépni?” gondolatok körforgásába. A szégyen késlelteti a segítségkérést. Az emberek gyakran megvárják, amíg a szenvedés elviselhetetlenné válik, mielőtt segítséget kérnek. Nem azért, mert a tünetek rosszabbak, hanem mert a szégyen hangosabb. Röviden: a szégyen megzavarja azokat a folyamatokat, amelyekre agyunk és testünk a gyógyulás során támaszkodik" - írja.
Dr. Vromen hangsúlyozza, hogy a szégyenérzet normális reakció a sebezhetőségre. A szégyenérzet gyakran azért fokozódik, mert sok szempontból javul az állapotod: a szégyen pedig meg akar védeni a jövőbeli sérelemtől, nem pedig megbüntetni. A szégyenérzet csökken, ha hangosan beszélsz róla, és növekszik, ha hallgatsz róla.
Így léphetsz túl rajta
- Nevezd meg: ha felismered, hogy amit érzel, az a szégyen, az enyhítheti a vele járó szorító érzést.
- Mondj el valami kis dolgot egy megbízható embernek: a kapcsolódás az elszigeteltség ellenszere.
- A szégyenre úgy tekints, mint a gyógyulási folyamat része - nem kitérő, nem visszalépés, csak egy szakasz.
- Vedd át a narratívát: "Történt velem valami" ahelyett, hogy "Valami baj van velem."
- Legyél megértő önmagaddal szemben, amikor arra megalapozott okod van. Például így: "Nehéz időszakon mentem keresztül, újraépítem magam. Ezek az érzések jogosak."
- Kérj segítséget a szégyenérzet miatt is. Ez egy terápiás téma.
