Egy munkahely, egy nagy lehetőség vagy egy barát elvesztése is gyakran megviseli az embert, a romantikus párkapcsolatok vége viszont egészen fájdalmas lehet és kihívásokkal teli, bőven túlmutatva az egyszerű csalódáson – írja a Psychology Today oldalán Jordan Fiorillo Scotti pszichológus. Szerinte az ilyesfajta elutasítás egészen mélyről jövő fizikai és mentális reakciókat vált ki. Mi több, ha összetörik a szívünket, az éppen ugyanazokat a fájdalomközpontokat aktiválja agyban, mint például egy csonttörés. A fizikai diszkomforton túl pedig a szakítás a másokhoz való kapcsolódás iránti alapvető szükségletünket is fenyegeti.
Ezért olyan fájdalmas élmény egy szakítás
„A romantikus párkapcsolatok kötődési rendszereinkbe ágyazódnak be – ugyanazokba a rendszerekbe, amelyek kisgyermekként elsődleges gondviselőinkhez kötöttek minket” – magyarázza a szakember. A csecsemők és kisgyermekek még teljes mértékben szüleiktől függnek, e korai kapcsolatokból pedig sokat tanulnak a szerelem és egyéb társas kapcsolatok természetéről. Később tehát, amikor kialakulnak az első romantikus kapcsolataik, azok is ebbe az idegi hálózatba ágyazódnak be. Emiatt esünk pánikba és veszítjük el biztonságérzetünket, amikor elveszítjük kötődésünket egy partnerhez. Idegrendszerünk ilyenkor képes felülírni mind a józan eszünket, mind barátaink hangját, akik mindhiába ismételgetik, hogy nincs semmi gond, mert úgyis rátalálunk majd újra a szerelemre, és lépjünk tovább. Hiába tudjuk, hogy igazuk van, idegrendszerünk egészen más üzenetekkel bombáz minket: hogy nem csupán szomorúak vagyunk, de nem vagyunk biztonságban sem.
„Ha tehát éppen teljesen megdöbbenten és elkeseredetten csúszol egy szakítás utáni fájdalom feneketlen mélységébe, nyugodj meg: nem vagy ezzel egyedül. Mi több, van lehetőség arra, hogy tudatosan elindulhass a gyógyulás felé vezető úton” – hívja fel a figyelmet Scotti. A pszichológus szerint három lépésben lehet kikászálódni egy szakításból. Lássuk, melyek ezek.
1. lépés: éld túl az első napokat elfogadással és öngondoskodással
A legelső teendő egy szakítás után, hogy merd elfogadni az érzéseidet a történtek kapcsán. Amikor ugyanis igyekszünk elnyomni vagy elutasítani az érzéseinket, azok csak még tartósabbá válnak. Ha viszont megengedjük magunknak, hogy szabadon megélhessünk bármit, ami csak érzelmileg előjön belőlünk az adott helyzetben, úgy sokkal könnyebben és méltóságteljesebben tudunk túljutni a nehézségeken.
Az elfogadás nyilvánvalóan nem azt jelenti, hogy elutasítjuk a csalódottságunk okozta fájdalmat, vagy tettetjük, hogy jól vagyunk. Azt jelenti, hogy engedjük a felszínre törni az érzéseinket, és azokat megértően, együttérzően fogadjuk. Amint ez sikerül, ideje kicsit többet törődnünk magunkkal a gyakorlatban is. Törekedjünk alváshigiénénk javítására, étkezésünk egészségesebbé tételére, járjunk el esténként sétálni, illetve keressük a kapcsolatot szeretteinkkel. Ezenkívül ne tagadjuk meg magunktól az élvezeteket: találjunk énidőt olyan tevékenységekben, mint egy forró fürdő, egy jó könyv olvasása, vagy éppen egy masszázs a közeli szalonban. Keressünk olyan lehetőségeket, amelyek táplálják a lelkünket, illetve jutalmazzuk úgy magunkat, ahogy egy anya vagy egy jóbarát is tenné valakivel, aki éppen szenved az érzelmeitől. Legyünk magunkkal gyengédek, nagylelkűek, megértőek és türelmesek.
2. lépés: ismerd meg a saját kötődési típusod
Az első napok keserűségén túllépve már eljön az idő, hogy kicsit magadunkba tekintsünk. Az önreflexió segíthet megérteni önmagunkat és azt, hogy mit szeretnénk egy következő párkapcsolatban megélni. Mindez azzal kezdődik, hogy meghatározzuk a saját kötődési stílusunkat. Mint azt korábban megírtuk, összesen négy nagy kötődési típust tartanak számon a pszichológiában, és ezek leegyszerűsítve egyfajta mintázatot írnak le, ahogyan más emberekhez kapcsolódunk a mindennapokban, különösen romantikus párkapcsolatokban. Kötődési stílusunk kisgyermekkorban alakul ki a szülőkkel való interakciók során. Ezek a korai tapasztalatok és élmények kísérnek el aztán egész életünkön keresztül.
A négy kötődési típus:
Mennyi a normál nyugalmi pulzus, és mikor a legjobb megmérni?
Nyereményjáték szabályzat 2025.11.
- Biztonságos kötődés: az érintett személy komfortosan érzi magát mind az intimitásban, mind a függetlenségben. Tud számítani másokra, valamint mások is számíthatnak rá.
- Szorongó kötődés: az érintett személy vágyik mások közelségére, és folytonosan fél attól, hogy partnere elhagyja vagy nem szereti eléggé. Gyakori, hogy újra és újra meg akar bizonyosodni partnere iránta érzett elkötelezettségéről.
- Elkerülő kötődés: az érintett személy értékeli a függetlenséget és szeret magáról gondoskodni. Kellemetlenül érezheti azonban magát intim helyzetekben, illetve ha valaki érzelmileg közel kerül hozzá.
- Rendezetlen kötődés: ez a típus a szorongó és az elkerülő kötődés egyfajta keveréke. Az érintett személy vágyik mások közelségére, de fél is attól.
Saját kötődési típusunk felismerése lehetőséget nyújt arra, hogy meghatározzuk a szükségleteinket. Emellett segít felismerni azokat a viselkedési mintákat is, amelyeket készen állunk magunk mögött hagyni. Ez utóbbiak kapcsán különösen hasznos lehet együttműködni egy terapeutával, aki hasznos útmutatást adhat ahhoz, hogyan tudjuk megváltoztatni viselkedésünket.
Miután tisztában vagyunk önmagunkkal, ideje elgondolkozni azon, mire vágyunk egy párkapcsolatban. Koncentráljunk azokra a jellemzőkre, amelyekre leginkább vágynánk egy partnertől, illetve arra, hogy hogyan szeretnénk magunkat érezni a kapcsolatban. És ez ne csak egy felsorolás legyen a fejünkben: képzeljük is magunk elé az ideális partnert, ahogy például éppen az első randin ülünk, vagy egy párkapcsolati évfordulót ünneplünk, esetleg egy romantikus vakáción vagyunk. Ne a külsőségekkel foglalkozzunk, hanem az érzelmekkel, amelyeket ilyen helyzetekben szeretnénk megélni. Képzeljük magunk elé ezeket a beteljesítő jövőbeli élményeket, végül pedig írjuk is le azokat.
3. lépés: randevú önmagunkkal
Amikor már egyértelmű, hogy mit várunk egy romantikus párkapcsolattól, nincs más hátra, mint megadni önmagunknak ezt az élményt. Nyilván nem arról van szó, hogy fel kellene hagynunk a társkereséssel. Sokkal inkább arról, hogy megtanuljunk úgy randizni magunkkal, hogy amikor a megfelelő személy megjelenik majd az életünkben, már nyomás és teher nélkül élvezhessük a társaságát. Mit jelent tehát magunkkal randevúzni? Nos, ahogy a pszichológus fogalmaz, éppen azt, aminek hangzik. Menjünk el egyedül randizni saját magunkkal, vásároljunk magunknak ajándékokat, dicsérjük meg magunkat a tükör előtt. Dobjunk fel egy egyszerű hétköznapi vacsorát azzal, hogy gyertyát gyújtunk hozzá és elővesszük a legszebb étkészletünket a szekrényből. Merjünk önmagunkkal is romantikusan bánni!
Ha már mesterszinten elsajátítjuk ezt, készen állunk arra is, hogy másokkal találkozzunk. Mivel már jól ismerjük, mit várunk el, e tudás birtokában magabiztosan dönthetünk arról, hogy szeretnénk-e az adott randipartnert beengedni az életünkbe vagy sem. Mi magunk hozhatjuk meg ezt a döntést ahelyett, hogy arra várnánk, hogy valaki minket válasszon.
Legjobban: