Nincs két egyforma válás vagy szakítás, de nemcsak az közös ezekben a folyamatokban, hogy nagyon fájdalmasak lehetnek, hanem az is, hogy minden ilyen elválási folyamat különböző szakaszokból áll. Ezek más-más sorrendben jelentkezhetnek, és nehéz megmondani, kinél mennyi ideig tartanak. A Womenshealthmag.com cikke összefoglalta, mit érdemes tudni az egyes fázisokról, illetve hasznos tanácsokat is megfogalmazott, hogy minél hamarabb magunk mögött hagyhassuk a szakítást és a fájdalmas érzelmeket.
Az ambivalenciától a gyászig
Az első fázis az ambivalencia, amikor nem tudjuk eldönteni, hogy menjünk-e vagy maradjunk. Mert vannak jó napok, csodás élmények, ugyanakkor ott vannak a csúnya veszekedések, sérelmek, hónapok óta halmozódó, megoldatlan problémák. A szakemberek szerint érdemes ilyenkor őszintén felsorakoztatni a pro és kontra érveket, esetleg kikérni egy családtagunk vagy a legjobb barátunk véleményét is.
Röviddel a szakítás után következik az eufórikus visszaemlékezés szakasza, amikor tényleg csak a szépre, a jóra emlékszünk, és bűntudat, megbánás is jelentkezhet. A szakértők azt javasolják, ne felejtsük el azokat az okokat, amelyek végül a kapcsolat lezárásához vezettek, akár össze is szedhetjük ezeket egy listába.
A harmadik fázis, amikor a legapróbb részletekig kielemezzük a szakítást és annak okait. Ha úgy érezzük, nem kapott megfelelő lezárást a dolog, vagy valamit még mindig nem értünk, megpróbálhatunk erről beszélni az exünkkel, de a szakemberek többsége inkább azt javasolja, hogy írjunk neki egy levelet, amit aztán nem küldünk el. Az írás nemcsak abban segít, hogy jobban átlássuk az eseményeket, hanem abban is, hogy aztán könnyebben továbbléphessünk.
A következő szakasz egyfajta zsibbadtsághoz hasonlítható, amikor elkezdjük tagadni a jelenlegi valóságunkat. Ez néhány órától néhány hétig tartó időszak lehet, de nem mindenki éli meg - van, aki egyből az ötödik fázisba lép.
Ez pedig nem más, mint a gyász időszaka . Ilyenkor a mély szomorúság és kilátástalanság érzését enyhítheti, ha megpróbálunk a múlt és a jövő helyett a jelenben élni, illetve egyrészt magunkra figyelni (megtenni, amit már rég akartunk, csak úgy magunkért), másrészt pedig még szorosabbra fonni kapcsolatunkat a családunkkal, barátainkkal. Ők nap mint nap emlékeztetnek majd minket arra, hogy értékesek vagyunk, valamint megérdemeljük a boldogságot.
A tagadástól a továbblépésig
A tagadás vagy alkudozás időszaka sem könnyű: ekkor mindig nehezen értjük meg, hogy a kapcsolatunknak tényleg vége lett. Sokan hamis illúziókba ringatják magukat, hogy a dolgok még visszatérhetnek a régi kerékvágásba - sőt, vannak, akik ki is békülnek az exükkel, de ezek általában nem vezetnek semmi jóra. A tagadás egyfajta védekező mechanizmus is, hiszen saját magunkat óvjuk az elválás fájdalmától - gondoljunk csak bele, szakítani olyan, mintha elvesztettük volna egy szerettünket, a feldolgozáshoz tehát idő kell.
A hetedik szakaszban el kell kezdenünk megszabadulni volt párunk ruháitól és egyéb nálunk hagyott dolgaitól, illetve a közösségimédia-oldalakon is frissíthetjük családi állapotunkat, törölhetjük a közös képeket. Erre csak akkor szánjuk rá magunkat, ha érzelmileg készen állunk rá, és ne feledjük, hogy senkinek nem tartozunk magyarázattal a történteket illetően.
A nyolcadik fázisban eldőlhet, hogy tényleg jobb-e egyedül, megtanultunk-e az elválás után a pozitív dolgokra koncentrálni, vagy "visszaesés" következik be, és kibékülünk az exünkkel. Ennek lehet jó és rossz vége is, de ez már két emberen múlik. Előfordul, hogy a szakítás egyfajta vészjelzést vált ki mindkét félben, és ekkor jönnek rá, hogy igazából mennyire szeretik egymást, és hajlandóak tenni azért, hogy a kapcsolat működjön. De persze az is, hogy a békülés után elölről kezdődik az érzelmi hullámvasút, aminek végül ismét szakítás lesz a vége.
Ha nem a kibékülés mellett döntünk, vagy egy újabb szakítás felnyitja a szemünket, és elhatározzuk, hogy továbblépünk, akkor előbb-utóbb eljön az összehasonlító randevúzós szakasz: amikor találkozunk másokkal, de még mindig az exünkhöz hasonlítjuk őket. Ez teljesen normális, hiszen még azon dolgozunk, hogy túllegyünk a volt párunkon. De amikor ilyen hasonlítgatáson kapjuk magunkat, érdemes elgondolkodni, mikor és milyen helyzetekben történik ez, és miért hasonlítgatunk. Ha így sem jutunk dűlőre, gondoljuk át a lehetőséget, hogy esetleg beszélünk egy szakemberrel. Lehet, hogy csak ez a hasonlítgatás áll már az utunkban, hogy végül eljussunk a tizedik fázisig, amikor végre úgy érezzük, továbbléptünk. Persze ekkor is lehetnek még nehéz napok, hetek, de önmagunkra való odafigyeléssel, esetleg naplóírással a fájdalmas szakítás emléke szép lassan elhalványul majd.
