Az új év elején mindig sokan érzik úgy, hogy eljött az ideális időpont a változtatásra. Ha például most belevágnak egy fogyókúrába, nyárra már elérhetik a vágyott alakot. Ennek azonban sok buktatója lehet.
Miért veszélyes „fogyókúrázni”?
Az ilyen elhatározások nem egyszer úgy zajlanak, hogy az ünnepek alatt még jól teleesszük magunkat, mondván, hogy új évtől majd úgyis lefogyunk. A drasztikus fogyókúrák azonban nemcsak fizikailag egészségtelenek, de pszichésen is megterhelők, és gyakran süllyednek kudarcba, hiszen hosszú távon tarthatatlanok. Ilyenkor tud beindulni a jól ismert jojó-effektus.
Már maga a fogyókúra szó is arra utal, hogy ezt előbb-utóbb befejezem. Egy kicsit olyan, mint egy zárójel: kinyitom a zárójelet, leadom a harminc kilót, majd bezárom és minden a régi lehet. Ez nyilvánvalóan nem járható út, a fogyókúra helyett tehát érdemes életmódváltásban gondolkodni, amely egy aktív döntés, és pozitív új szokásokat épít bele a mindennapokba. Ahhoz pedig, hogy ez valódi változás legyen, fontos megérteni, miért pont most vágnánk bele, mi a motivációnk és pontosan mi a célunk a váltással”
– hangsúlyozta Sparta Romana Patrizia, az Életmód Orvosi Központ klinikai és pedagógiai szakpszichológusa.
A külső motiváció is hasznos lehet
Az életmódváltásra és akár a fogyásra érkezhet kívülről jövő motiváció is, például amikor az orvos javasolja a változtatást, vagy amikor a párunk jelzi, hogy valamit változtatnunk kellene magunkon. Ekkor azonban jó, ha a motiváció belsővé válik, magunkénak érezzük az elhatározást és elszántak vagyunk a megvalósításban. Ahhoz, hogy megerősítsük a motivációnkat, mindig érdemes feltenni magunknak a kérdést, hogy milyen előnyeink származnak majd a változásból.
Jellemzően azoknak a legnehezebb a váltás, akiknek korábban nem volt fontos az életmódjuk. Nehéz úgy belevágni például középkorúan egy fogyásba, életmódváltásba, ha korábban egyáltalán nem figyeltünk az egészségünkre, a súlyunkra, a mozgásra, a táplálkozásra. Ilyenkor kell nagyon erősen megtámogatni a folyamatot, optimális esetben életmódorvos, mozgásterapeuta, dietetikus és pszichológus bevonásával.
Hogyan kezdjünk bele?
Az első lépés minden esetben az orvosi kivizsgálás, egyrészt azért, hogy kiderítsük, nem áll-e szervi probléma például a túlsúly mögött, illetve van-e olyan betegség, amelyre mindenképpen tekintettel kell lenni az életmódban. Ugyancsak megvizsgálni az alvás minőségét is, hiszen előfordulhat, hogy egy alvászavar akadályozza az egészséges, normál súly visszaállítását. Az eredmények birtokában lehet felépíteni egy új, de nem radikálisan megújított életmódot, amit magunkának érzünk.
Egy pszichológus segíthet a reális célok megfogalmazásában is. Aki például sosem mozgott korábban, annak feltétlenül reális cél, hogy januártól mindennap lejárjon az edzőterembe. Érdemes csak kisebb lépéseket tervezni, hogy sikerélményünk legyen. Ha kezdésnek heti egy-két óra edzést tűzünk ki, azt könnyebb véghez vinni és kitartani, így kisebb a valószínűsége a sikertelenségnek.
Ha viszont valaki „megbukik” a céljai elérésben, gyakran bűntudata lesz, és ilyenkor meginoghat az önbizalma. Nagyon fontos tehát megbocsátani magunknak a hibákat, átkeretezni a dolgokat, és büszkének lenni arra, hogy elindultunk egy úton, amelynek mindig velejárói a nehézségek. Mindebben számos módszer segíthet, amelyek közül a pszichológus aszerint javasol testhezállót, hogy mi támogatná leginkább az új szokások megszilárdítását.
Mi mindenre vonatkozhat a változás?
Sokszor egy változás beindítja a többit is. Ha például valaki leadja a súlyfelesleget, megnőhet az önbizalma, megváltozhatnak a társas kapcsolatai, a szociális élete. Az önismeret e téren is nagyon fontos, ennek segítségével ugyanis felismerhetjük, ha például az akadályoz a változtatásban, hogy félünk a változástól. Amikor erről gondolkodunk, érdemes lehet végigtekinteni az emberi kapcsolatainkon is, melyek azok, amelyek támogatnak, és melyek azok, amelyek lehúznak minket. Az okokat is érdemes megkeresni, és megérteni, hogy az elhízás mögött vannak-e más dinamikák, nehézségek, esetleg lelki tényezők, szorongás, trauma. „A túlsúly egy fajta védőpajzsként is szolgálhat” – mutatott rá Sparta Romana Patrizia.
Egészen más a helyzet, ha az orvos javasolja a változtatást. Ilyenkor azt a szemléletváltást érdemes támogatni, hogy ezt ne kényszernek, hanem lehetőségnek érezzük. A pszichológus ahhoz a felismeréshez is hozzásegíthet, hogy a testünkre ne tőlünk független dologként tekintsünk, ne fogalmazunk úgy, hogy »baj van a testemmel« vagy »az a fránya testem nem akar lefogyni«” – magyarázta a szakértő.
Praktikus tanácsok a pszichológustól
- Azonosítsuk be azokat a gyakorlati dolgokat, amelyek megnehezíthetik az életmódváltást. Ha például valaki nem szeret főzni, nem biztos, hogy napi főzésre kell felkészülnie, vagy ha nem kedvence a futás, jobban jár, ha inkább például úszik.
- Fontos lehet átgondolni, volt-e már próbálkozás az életmódváltásra, és ha igen, miért nem sikerült véghez vinni. Ha valami már többször nem működött, nem biztos, hogy pont ugyanúgy kell próbálkozni újra. A pszichológus segít reflektálni és őszintének lenni önmagunkkal.
- Könnyebb lehet a váltás, ha a párunk, a családunk is részt vesz benne.
- Ha elakadunk az életmódváltásban, érdemes visszatekinteni az eredeti célokra és emlékeztetni magunkat, miért is kezdtük el. Ehhez például nagyon jó eszköz a naplóírás vagy a célokról készített tábla. Ha elfogy a lendület, fontos a rugalmasság, és néha segít egy kis szünet is, amikor engedékenyebbek vagyunk magukkal.
- Nem muszáj ezt egyedül csinálni, érdemes szakember segítséget kérni, hogy önbizalmuk és önértékelésünk ne heverjen romokban már a diéta elején.
