A neten csalt meg!

Renáta válás után jött rá, hogy visszavágyik első férjéhez, aki anno az interneten csalta őt. C. Molnár Emma pszichológus próbált válaszokat találni kérdéseire.

Az olvasói levél

Két évvel ezelőtt egy nem túl boldog, de látszólag biztos házasságban éltem férjemmel és kisfiunkkal. Később szembesültem azzal, hogy a férjem nem véletlenül mellőzi a szexuális életünket. A neten élte mindennapjait, szexuális kapcsolatait. Ő diagnosztizált pánikbeteg és depressziós, akkor már egy éve jártunk párterápiára (külön-külön). Közben megismerkedtem egy férfival, aki miatt elváltam, majd összeházasodtunk, és azóta született egy kislányunk. És most visszavágyom a volt férjemhez. Rájöttem, hogy még mindig szeretem. Ahelyett, hogy elfutok, fel kellett volna tárni az okokat és megoldani a problémáinkat. A volt férjem is továbblépett, van egy nő az életében, de ő anonim, még a kisfiunknak sem mutatta be. Egyszer azt mondta, neki kényelmes így, többet nem akar. Rajtam is múlt, hogy tönkrement a kapcsolatunk, bár nem tudom teljesen az okát. A kisfiunk pedig reménykedik, hogy egyszer kibékülünk. Ettől még jobban fáj. Van erre valami magyarázat?

A szakértő válasza

A levele azt sugallja, hogy általában érzései "rabjává" válik, és így dönt. Ebben a felfokozott állapotban a megismerő- és megértőképessége a döntései során nem eléggé alkalmazza. Ezt tette a válás és most az "álmodozásai" során is. Mit is értek ezen? A volt férje - mint írja - beteg volt. A pánik és a depresszió nemigen kedvez a szexuális aktivitásnak. A neten nem lehet senkit sem megcsalni, csak fantáziálni és virtuális kapcsolatokat létrehozni. Mégis úgy kezelte a férjének ezt az ingerkereső magatartását, mint egy valódi megcsalást. Tehát értem, miért van lelkiismeret-furdalása, mert a véleményét nem alapozta a valóságra, csak az érzelmeire, pontosabban az indulataira. Reményeket ébresztett nemcsak önmagában, hanem a kisfiában is azzal, hogy visszaállítja az első házasságát, mert "szereti" a volt férjét. Pedig lehet, hogy ő sokkal békésebb kapcsolatban él jelenlegi partnerével, aki nem akar nagy érzelmeket. Csupán el tudja fogadni azt a viszonyt, amit a volt férj kínál. Mint írja, két éve "szerelembe esett". Viszony, válás, szülés. Kétéves jelenleg a kapcsolata. Nyilván nem jelent ma olyan felfokozott érzelmeket, mint az elején. Az új férje elfogadta a kisfiát, örül a közös gyermeknek. A kisfia is elrendeződött az új családban, kapcsolata van az édesapjával, a testvérével és a nevelőapjával.



Ön az szerintem, aki nem tud elrendeződni a békében és a nyugalomban. Új és ismét felfokozott érzelmekre vágyik. Fantáziálásba menekülve kérdéseket tehet fel, és válaszolhat is. Kit is szeretek, a jelenlegi vagy a volt férjemet? Bánt a lelkiismeret, tehát a régi férjemet! Fontos volt-e férjemnek ez az anonim nő? Nyilván nem, azért nem mutatja be a fiamnak! Mi lenne jobb a fiamnak? Ebben a családban felnőni, vagy az édesapjával? Nyilván az édesapjával, hiszen reménykedik! (Bár szerintem ezt a reményt Ön táplálja.) A levele nem árulkodik arról, hogy picit is gondolkodott azokról a szereplőkről, akiknek az élete Önhöz kapcsolódik.

Nevezetesen a kisfia, a kislánya, a volt férje - sem a múltban, sem a jelenben, és végül a jelenlegi férjéről. Elnézést, hogy kicsit keményebben fogalmaztam, de szeretném, ha "felébredne" a lelke rejtett zugaiban való elmélyülésből. Ráébredne arra a valóságra, melynek nem elszenvedője, hanem aktív alakítója, és egyben felelős a hozzá kapcsolódók lelki békéjéért, harmóniájáért. Nem kellene a nagy érzelmeket keresnie egy életen át. Van olyan, hogy békés, fejlődést segítő, szeretetteli élet. Ez a tényleges érték.

A Nők Lapja Pszichét előfizetheti a Sanoma Magazincentrumában, illetve a legfrissebb számot megvásárolhatja az újságárusoknál!