Három japán kutatóintézet együttműködése során először sikerült megkülönböztetni a depresszió három altípusát, melyek közül az egyik nem kezelhető szelektív szerotoninvisszavétel-gátlókkal (SSRI-kkel) - írja a Scientific Reports folyóiratban megjelent tanulmányra hivatkozva a MedicalOnline .
A kutatás során 134 személyt vizsgáltak meg: a csoport felét újonnan diagnosztizálták depresszióval, a másik felénél nem állapítottak meg depressziót. Első körben vérvizsgálatot végeztek, majd egy kérdőívet kellett kitölteniük, amelyben alvási szokásaik, stresszterhelésük és egyéb mentális egészségi állapotuk felől érdeklődtek a kutatók. Ezt követően MR-vizsgálatot végeztek el a betegeken, melynek során a teljes agyat lefedő 78 régiót vizsgáltak annak érdekében, hogy megfigyeljék, hogyan korrelálnak az egyes agyi régiók tevékenységei.
Három alcsoportot különböztettek meg
A vérkép, a kérdőív és az MR-vizsgálat alapján a kutatóknak minden személyről 3000 változó állt rendelkezésükre: ez olyan sok volt, hogy a kutatást vezető dr. Tomoki Tokuda statisztikus professzornak új matematikai módszert kellett kifejlesztenie az egyes klaszterek elkülönítésére. Az adatok végül 5 klasztert alkottak, melyből 3 volt jellemző a depressziósokra.
Ha erre a 6 kérdésre igennel válaszolsz, nikotinfüggő vagy
A három alcsoportot legjobban megkülönböztető két tényező egyrészt a gyermekkori trauma , másrészt a különböző agyi területek közötti funkcionális összeköttetés volt. A kutatók szerint az anguláris gyrus nevű területet is magukba foglaló funkcionális összeköttetéseknek döntő szerepük volt abban, hogy a beteg reagál-e az SSRI-kkel végzett kezelésekre, vagy nem. Azok a betegek, akiknél mind gyermekkori trauma, mind az anguláris gyrus funkcionális összeköttetése megfigyelhető volt, nem reagáltak az SSRI-kre, míg a másik két alcsoport (ahol vagy a gyermekkori trauma, vagy az anguláris gyrus funkcionális összeköttetése hiányzott) jól kezelhető volt SSRI-kkel.
A kutatás nemcsak hogy első alkalommal különböztette meg a depresszió különböző altípusait, hanem fontos háttérben húzódó tényezőkre, valamint új terápiás megközelítések kifejlesztésének szükségességére is rámutatott.
Legjobban: