Ismerősek az alábbi gondolatok?
- „Bárcsak elég bátor lettem volna ahhoz, hogy a barátaimmal együtt én is Olaszországba költözzek!”
- „De jó volna látni, hogyan alakult volna az életem, ha családot alapítok ahelyett, hogy a karrieremre fókuszálok!”
Mindannyian ismerjük azt az érzést, amikor visszagondolunk egy régi döntésünkre, és elképzeljük: „Mi lett volna, ha…?” Az efféle fantáziálás időnként inspirálónak tűnik ugyan, ám új kutatások szerint azonban nem szabad túl sokat rágódni a múlton. Az ugyanis a mentális egészségünkre is káros hatással lehet, különösen középkorú és idősebb korban.
Nem tesz jót, ha a múlton merengünk
A GeroScience-ben megjelent tanulmány azt vizsgálja, hogy a „Mi lett volna, ha…?” típusú gondolatok milyen hatással lehetnek depresszióra, és összességében a lelki egyensúlyra. A kutatásban csaknem ötszáz, 48 és 75 év közötti német önkéntesek vettek részt. Egyrészt kognitív feladatokat kaptak — például egy úgynevezett „kockázatvállalós” játékon, amely struktúrált körülmények között generálhatja a megbánással járó gondolatokat. Másrészt kérdőívek révén mérték az életelégedettséget, érzelemszabályozási készségeket és depressziós tüneteket. Ezenfelül agyi képalkotó adatok is rendelkezésre álltak, hogy feltérképezzék az idegi kapcsolódásokat.
Habár azt gondolhatnánk, a kor előrehaladtával egyre többet nosztalgiázik az ember a múltbéli döntésein, a vizsgálat szerint ez nem ilyen egyértelmű. Az idősebb felnőttek kevesebb „mi lett volna, ha” gondolatot jelentettek a kérdőívben, mint a fiatalabb alanyok. Ez a megállapítás azonban csak azokra az idősebb felnőttekre volt igaz, akik nem mutattak súlyos depressziós tüneteket. Ez arra utal, hogy azok az idősebb felnőttek, akik nem rágódtak annyit ezeken az alternatív életeseményeken, általában kevésbé depressziósak, mint azok, akik sokat töprengenek az elszalasztott lehetőségeken.
A szakemberek szerint a nosztalgiába merülésnek nem azonnal érezhető a negatív hatása, viszont egyre inkább meggyőz bennünket arról, hogy minden korábbi döntésünk rossz volt, és hogy az életünk alapvetően hiányos. Ezzel párhuzamosan nőhet a diszkomfort, a szorongás, az önvádlás, sőt klinikai depresszió felé is tolódhatnak az érzelmi állapotok.
A kutatás eredménye arra is rámutat: nem pusztán az a kérdés, hogy gondolkodunk-e az alternatív életeseményeken — hanem az is, hogy mennyire ragaszkodunk hozzájuk, és mennyire engedjük, hogy elborítsa az elménket a miattuk kiváltott szorongás. Több olyan, a mentális egészséget fejlesztő gyakorlat (pl. mindfulness, meditáció) is létezik, amelyek éppen arra tanítanak, hogy ne ragadjunk bele a toxikus gondolatokba, hanem engedjük el a múlt „alternatív verzióit” — és fókuszáljunk arra, ami van, és amit még lehet tenni.
