Angol nyelvterületen a hangxiety szóval fejezik a túlzásba vitt alkoholfogyasztást követően jelentkező lehangoltságot, negatív érzelmi állapotot. Nem része az orvosi terminológiának, inkább csak egy frappáns – és lefordíthatatlan – szójáték, amely a hangover (másnaposság) és anxiety (szorongás) szavak összevonásából született. De vajon mi váltja ki a jelenséget, és miért nem mutatkozik meg mindenkinél egy-egy átmulatott éjszaka után? Lássuk a szakértők magyarázatát.
A hangxiety okai
Mint azt Rebecca Rothman pszichológus és Blair Aitken gyógyszerész, a melbourne-i Swinburne Műszaki Egyetem kutatói írják a The Conversation oldalán, az alkohol jelentős kihatással van azon agyi folyamatokra, amelyek alapjaiban meghatározzák a hangulat és a stressz szabályozását. Hatására fokozódik például a gamma-aminovajsav (GABA) aktivitása, amely lényegében egy nyugtató hatású neurotranszmitter. Eközben az alkohol gátolja a glutamát receptorait, amely egy serkentő, éberséget biztosító vegyület. Mindezen hatások eredménye, hogy ittas állapotban az ember magabiztosabbnak érzi magát, illetve elhalványulnak a gátlásai, aggodalmai. Ahogy azonban a szervezet elkezdi lebontani az alkoholt, a helyzet megfordul, és a nyugalom helyét izgatottság veszi át, az idegrendszer pedig úgymond túlpörög.
Hozzátartozik továbbá az összképhez, hogy az alkohol a hipotalamusz-hipofízis-mellékvese-, avagy a HPA-tengelyt is megzavarja: ez a szervezet alapvető stresszkezelő rendszere. Emiatt aztán a kortizol, a legfőbb stresszhormon szintje is felszökik. Ha pedig az egyenlethez hozzáadjuk a kialvatlanságot, a dehidratációt és a vércukorszint csökkenését, máris megkapjuk a tökéletes receptet az érzelmi feszültséghez. Persze minden ember szervezete más és más módon reagál az alkoholra, így a hangxiety sem mindenkit érint azonos módon. Vannak, akiknél nem is jelentkezik, míg másoknál kifejezetten súlyos tüneteket idézhet elő. A különbségek okait keresve Rothman, Aitken és munkatársaik lefolytattak egy 22 korábbi tanulmányra – és azokon keresztül mintegy 6 ezer felnőtt adataira – kiterjedő metaanalízist. Eredményeikről a Drug and Alcohol Review című folyóiratban számoltak be.
Az alkohol nem megoldás az érzelmi gondokra
Elemzésükből kirajzolódott, hogy azok körében, akik eleve hajlamosabbak a szorongásra vagy a lehangoltságra, illetve akik stresszkezelési céllal isznak alkoholt, jellemzően intenzívebben jelentkezik a hangxiety. Nem is feltétlenül azért, mert a másnaposság idézne elő új problémákat, sokkal inkább amiatt, hogy az alkohol átmenetileg elnyomja a negatív érzelmeket. Amikor pedig ez a hatás elmúlik, a korábbi érzelmi gondok még élesebb fókuszban térnek vissza, ami összességében felerősítheti a stresszt és az aggodalmakat. Ugyancsak rosszabbul érinti a jelenség azokat az embereket, akik részegen kivetkőznek magukból. Ha ugyanis ittas állapotban olyan dolgokat mondunk vagy teszünk, amelyek nem összeegyeztethetők személyes értékeinkkel, az könnyen megbánást, szégyent kelthet másnap, erőteljes önvádat és intenzív érzelmi stresszt kiváltva.
Különösen nehéz kihívásokkal szembesülhetnek, akik eleve küzdenek az érzelemszabályozással: azaz saját érzelmeik felismerésével és egészséges módon történő kezelésével. A jó érzelemszabályozás azt jelenti, hogy például időben felismerjük, ha stresszesek vagyunk, megoldásként pedig elmegyünk akár futni, vagy, mondjuk, felhívjuk egy barátunkat. Ezzel szemben az alkohol csupán átmenetileg meggátol abban, hogy szembenézzünk gondjainkkal, illetve feltegyük magunkban a kérdést, hogy mire is van valójában szükségünk. Az említett készségek hiányában az ember könnyen egyfajta önhibáztató spirálba kerülhet, amitől csak még erősebben törnek rá a rossz érzések.
„Nem mindenki tapasztalja meg ugyanúgy a hangxietyt. Azok, akik érzelmileg rugalmasabbak – vagyis jobban tudnak alkalmazkodni a stresszhez és megőrizni a perspektívájukat –, általában könnyebben birkóznak meg vele. Ha a »menten összeomlok« gondolatot át tudjuk fogalmazni úgy magunkban, hogy »a testem épp regenerálódik«, a hangxiety élménye is krízisből átmeneti kellemetlenséggé szelídül. A társas támogatás szintén sokat számít. Egy közös nevetés az előző esti eseményeken, vagy a történtek átbeszélése csökkenti az elszigeteltséget és a szégyenérzetet. Ha tudjuk, hogy nem vagyunk egyedül, az élmény kevésbé nyomasztó” – fogalmaz Rothman és Aitken.
Ördögi körhöz vezethet a hangxiety
Az elemzésből arra is fény derült, hogy bár logikusnak tűnne, hogy a kínzó másnaposság eltántorítsa az embereket a jövőbeli italozásoktól, valójában a többség csupán rutinszerű kellemetlenségként tekint a macskajajra. Így aztán ahelyett, hogy tényleg mérsékelnék alkoholfogyasztásukat, inkább rövid távú megoldásokra támaszkodnak: például sok vizet isznak vagy esznek is az alkohol mellé valamit, hogy enyhítsék a másnaposság tüneteit. „Amikor az alkohol a stressz leküzdésének eszközévé válik, a szorongás voltaképpen tovább erősíti a ciklust. Az alkohol tompítja a kellemetlen érzéseket, de amikor elmúlik a hatása, visszatérnek ugyanazok az érzések, és újabb italozásra késztetnek a megkönnyebbülés érdekében. Ez az ismétlődő mintázat segíthet megérteni, miért nem vezet túl gyakran érdemi változáshoz a rendszeres másnaposság” – magyarázza a két szakember.
Tanácsaik szerint a túlzásba vitt italozást követő napot az alábbi tippek segíthetnek átvészelni:
- törekedjünk a bőséges folyadékbevitelre, a nyugodt pihenésre és a kiegyensúlyozott étkezésre, így támogatva testünk regenerációját;
- semmiképpen se próbáljuk meg a másnaposság a "kutyaharapást szőrivel" elven kezelni, mert az újabb alkoholbevitel csak késlelteti azt, amin úgyis át kell esnünk;
- hangulati panaszok esetén igyekezzünk légzőgyakorlatokkal, rövid sétákkal megnyugtatni idegrendszerünket;
- beszéljünk az előző este történtekről egy baráttal vagy egy szerettünkkel – a társas kapcsolatok segíthetnek enyhíteni a bűntudatot és a szorongást.
Hosszabb távon pedig érdemes megvizsgálni, milyen motivációk késztetnek az alkoholfogyasztásra, és nem esetleg stresszkezelési módszerként nyúlunk-e a pohár után. Ha pedig az italozás napi rutinná válik érzelmeink kezelésében, vagy ha a másnaposság érzelmi kivetülései munkavégzésünket, szociális kapcsolatainkat is hátrányosan befolyásolják, esetleg a szorongás a másnaposság fizikai tünetei elmúlásával is hosszasan megmarad, úgy célszerű szakember segítségét kérni. Első lépésként keressük fel a problémával háziorvosunkat vagy egy pszichológust.
