A világon nagyjából negyedmilliárd embert érint a depresszió, tehát egy elég gyakori problémáról van szó. Ennek ellenére a mai napig számos tévhit és fals információ kering ezzel a mentális zavarral kapcsolatban. De sajnos ugyanez igaz a szorongásos zavarra és a pánikbetegségre is, ráadásul az érintetteknek gyakran bizonyos sztereotípiákkal is meg kell küzdeniük. Itt az ideje tehát, hogy végre leszámoljunk ezekkel a káros gondolatokkal – ebben segít a Mélylevegő Projekt egyik edukációs posztja is, amelyet korábban osztottak meg közösségi oldalukon.
„Fontos ezeket a tévhiteket és mítoszokat eloszlatni, hiszen ha tisztában vagyunk a tényekkel, akkor hozzájárulunk a stigmatizálás csökkentéséhez, és nagyobb eséllyel fog segítséget kérni az a személy, aki tapasztalja a tüneteket” – írták. Lássuk akkor azt a 7 igen káros tévhitet, amelyet még ma is sokan elhisznek a mentális zavarokkal kapcsolatban.
1. „A depresszió csak szomorúság”
A depressziónak valóban része lehet a szomorúság, de a probléma nem korlátozódik le erre az egy érzelemre, ennél sokkal összetettebb dologgal állunk szemben. A depresszió egy hangulatzavar, ezzel szemben a szomorúság egy múlékony állapot. Az egyszerű szomorúság jellemzően néhány nap vagy hét után elmúlik, a depresszió azonban ennél „kitartóbb”: legalább két hétig, de akár hónapokig is erőteljesen jelen van az érintettek életében.
2. „A depresszió csak a nőket érinti”
A társadalmi elvárások miatt sok férfi nem mer nyíltan beszélni érzelmeiről és problémáiról, ezért kevesebben is fordulnak szakemberhez az „erősebbik nem” képviselői közül. Ez azonban nem jelenti azt, hogy őket elkerüli a depresszió: ők is ugyanúgy szenvedhetnek ettől a problémától. Az elszomorító statisztikák ráadásul arra is rávilágítanak, hogy – talán éppen az elfojtás, valamint a segítségkérés halogatása miatt – sokkal több a férfiak körében a befejezett öngyilkosság, pedig az öngyilkossági kísérletek száma a nőknél a magasabb.
3. „A depresszió nem egy valós betegség”
Sajnos a társadalom egy része nem ismeri el a depressziót valódi betegségként, hanem úgy vélik, a gond csak az érintettek fejében létezik. A depresszió azonban valójában egy többdimenziós állapot, amelynek hátterében biológiai, szociális, környezeti okok is meghúzódnak. A probléma letagadása és elbagatellizálása helyett tehát érdemes inkább azt javasolni a vélhetően depresszióval küzdő ismerőseinknek, hogy mielőbb keressenek fel egy szakembert.
4. „A depresszió a gyengeség jele”
A depresszióhoz sokan negatív címkéket és előítéleteket társítanak. Ezek miatt pedig igen jellemző, hogy egyesek hibáztatják és szégyenlik magukat a „gyengeségükért”. Ez azért óriási probléma, mert a negatív megítéléstől tartva sok depressziós személy titkolja állapotát és nem mer segítséget kérni. Nagyon fontos lenne tehát tudatosítanunk magunkban, hogy a depresszió bárkinél jelentkezhet – fizikai, érzelmi vagy mentális erőnléttől függetlenül.
5. „A depressziós embert csak fel kell vidítani”
A barátok és családtagok gyakran mondogatják depressziós szeretteiknek "jó tanácsként", hogy csak meg kellene próbálnia pozitívabban gondolkodni és kevesebbet foglalkozni a problémájával. A depresszió kezelése azonban nem ilyen egyszerű, ugyanis nem azon múlik, hogy eldöntjük-e, hogy rosszul érezzük-e magunkat. Így aztán az érintettek „felvidítása” sem olyan egyszerű feladat, de ezért nem szabad haragudnunk a depressziós ismerősükre - sokkal többet jelent ebben a helyzetben, ha inkább bátorítjuk az érintettet, hogy kérjen bátran szakszerű segítséget.
6. „Nyilvánvaló, ha valaki szorong”
Ha szorongásról van szó, az emberek többsége egyértelműen észlelhető tünetekre gondol, például kézremegésre, izzadásra, a hang elcsuklására vagy az arc kivörösödésére. Bár ezek valóban jelezhetik azt, hogy valaki szorong, jó tudni, hogy a tünetek nem mindig ennyire nyilvánvalóak. A szorongásos zavar mellkasi fájdalmat vagy nyomásérzést, negatív gondolatokat és szapora szívverést is előidézhet.
7. „A pánikrohamba bele lehet halni”
A pánikroham ijesztő, halálfélelmet okozó tünetekkel jár együtt. Az érintett mellkasi szorítást, túlzott izzadást és légszomjat tapasztalhat, amelyek miatt azt gondolhatja, hogy meg fog halni. A tünetegyüttes valójában nem tekinthető életveszélyesnek, ettől függetlenül viszont elbagatellizálni sem szabad. A pánikbetegség is jelentősen rontja a közérzetet és az életminőséget, ezért az ezzel küzdő személyeknek kezelésre van szükségük – még akkor is, ha nem egy halálos problémával küzdenek.
A Mélylevegő Projekt egyébként gyakran foglalkozik a bizonyos hangulat- és személyiségzavarokkal kapcsolatos tabuk döntögetésével és a sztereotípiák eltörlésével. Szót ejtettek már például a borderline személyiségzavarról is – erről itt olvashat bővebben.
Legjobban: