A nátha az egyik leggyakoribb felső légúti megbetegedés, de szerencsére amilyen sűrűn támad, olyannyira ártalmatlan, hiszen a legtöbbször szövődmények nélkül, 1 hét alatt fel lehet belőle gyógyulni. Fontos azonban a tünetek - különösen az orrfolyás, orrdugulás, esetleg torokfájás - csillapítása. Ha ugyanis az orrmelléküregben felgyülemlett váladék nem tud távozni, az felülfertőződéséhez, és akár arcüreg- vagy fülgyulladáshoz vezethet. Nem szabad tehát várni, hogy maguktól elmúljanak a náthás panaszok. Lássuk, miket tehetünk, hogy gyermekünk minél előbb újra egészségesen fellélegezhessen.
Orrszívás: kellemetlen, de hasznos
Kisgyermekes szülők házi patikájából nem hiányozhat az orrszívó: míg 20-30 évvel ezelőtt csak kézi pumpák léteztek erre a célra, ma már vannak porszívóra csatlakoztatható, sőt elektromos eszközök is. Az orrszívóktól általában eleinte a legtöbb kicsi fél, mert egyrészt hangosak, másrészt nem éppen kellemes érzés a használatuk, de fontos tudni, hogy fájdalmat nem okoznak. Bármilyen keservesen is sír a gyermek, ha eldugul az orra, és még nem tudja önállóan kifújni, muszáj az orrszívókat alkalmazni, hogy elkerüljük a pangó váladék jelentette szövődményeket. Ráadásul kisbabáknál az eldugult orr az evést, szoptatást és alvást is nehezíti, hiszen ők még nem képesek szájon át lélegezni.
Az összetapadt váladékot érdemes tengervizes, kifejezetten babák számára kifejlesztett orrspray-vel fellazítani. Fújjunk bele a kis nóziba 1-2 perccel az orrszívás előtt, így hatékonyabbá és kellemesebbé tehetjük a műveletet. Ha már picit nagyobb a gyermek, átadhatjuk neki az orrszívó fejét, hogy tartsa, vagy ő nyomja meg a porszívó bekapcsoló gombját: ettől úgy érezheti, ő irányít, és feloldható a szorongás és félelem az orrszívóval szemben.
Párásítás és párnák
A váladék oldását, az orrnyálkahártya regenerálódását segíti a párás, nedves környezet, ezért ellenőrizzük otthonunk - különösen a gyerekszoba - levegőminőségét. Az ideális páratartalom 40-60 százalék közöttre tehető, megfázás esetén a felsőbb értéket próbáljuk elérni, legalább éjszakára. Ennek érdekében beszerezhetünk párásító készüléket , de annak híján az is jó megoldás lehet, ha lefekvés előtt a kicsi szobájába teregetjük ki a frissen mosott ruhákat. Napközben pedig alkalmaként engedjük ki a forró vizes csapot a fürdőszobában, zárjuk be az ajtót, és üljünk, játsszunk a bepárásodott helyiségben a gyerkőccel 15-20 percet.
Az éjszaka nyugodtságát azzal is biztosíthatjuk, ha kissé megemeljük a gyerek fejét az ágyban, hiszen ezáltal az orrváladék kevésbé tudja eldugítani a járatokat. Adjunk neki magasabb párnát, de amennyiben még kisebb a gyermekünk, és sokat mozgolódik, szerencsésebb, ha a matrac alá rakunk például egy összetekert törülközőt.
Orrcsepp helyett spray
Ma már többféle vény nélkül kapható szer közül választhatunk, amelyek képesek enyhíteni az orrdugulást. Ha gyerekekről van szó, különösen 1 év alatt, mindenképp konzultáljunk először a gyermekorvosunkkal, hiszen nem mindegy, milyen hatóanyag-tartalmút választunk. Érdemes azt is szem előtt tartani, hogy az orrcsepp közvetlenül a cseppentés után gyorsan lecsoroghat az orrból a garatba, illetve torokba, így kevésbé hatékony. A spray ezzel szemben képes beborítani az orrnyálkahártya felületét - persze csak akkor, ha helyesen alkalmazzuk. Nem szabad például hátrahajtani a fejet, mert akkor a hatóanyag csak az orrüreg első részében csapódik le. Fújás közben pedig érdemes az egyik orrnyílást befogni, és a másikon beszívni a levegőt. Az orrspray használata utána pedig a levegőt szájon át kell kifújni, nehogy a levegővel együtt a hatóanyag egy része is távozzon az orrból.
Tanítsuk meg helyesen orrot fújni!
Mint említettük, a gyerekek csak óvodás koruk végére tanulnak meg kellően hatékonyan orrot fújni. De már 2 éves kor körül érdemes elkezdeni rászoktatni őket a zsebkendő használatára, és ismerkedni az orrfújás technikájával. Először is magyarázzuk el, hogy nem elegendő megtörölni az orrot, esetleg kicsit szipogni a zsebkendőbe, hanem erőteljesen bele kell "trombitálni". Az sem mindegy, hogy egyszerre fújjuk ki mindkét orrlyukunkat, vagy külön-külön. Utóbbi mindenképp hatékonyabb, ezért arra tanítsuk csemeténket, hogy fejét kissé előre hajtva, ujjaival és a zsebkendővel fogja be az egyik orrlyukát, és erőteljesen, többször újrakezdve fújja ki a másikat, majd cseréljen. Arra ügyeljünk, nehogy egyszerre mindkét orrlyukát befogja kifújás közben, mert ilyenkor a váladék visszafelé, a melléküregek irányába vándorol.
Legyünk türelmesek, mert ezt nem lehet egyik napról a másikra elsajátítani, és akár évekig rá kell segíteni orrszívóval, mert egyszerűen a kicsik nem képesek elég erőteljesen orrot fújni ahhoz, hogy távozzon a felszaporodott orrváladék. De ha kezdetektől fogva ezt a helyes orrfújási technikát tanítjuk nekik, biztosak lehetünk benne, hogy iskolás korukra jóval könnyebben megbirkóznak majd az orrdugulással.
Szponzorált tartalom. A cikk a Xilomare megrendelésére készült.
