A női változókor a termékenység lezárulását övező időszak, az ekkor végbemenő testi-lelki folyamatok összefoglaló neve. Jellemzően 45 és 60 éves kor között zajlik le, néhány év vagy akár egy bő évtized alatt. Ebben az időszakban a nők szervezete teljesen átalakul: a progeszteron- és ösztrogéntermelés először erősen csökkenni kezd, végül teljesen meg is szűnik, ezt pedig több kellemetlen tünet is kíséri. Ezek közül leggyakrabban a menstruáció elmaradását és a folyamatosan jelentkező hőhullámokat szokták kiemelni, holott a fizikai kellemetlenségek csak a jéghegy csúcsát jelentik. A változókorral járó érzelmi, lelki nehézségek ugyanúgy, ha nem jobban megviselhetik az embert.
"A változókor jóval összetettebb annál, mint hogy valakit hőhullámok gyötörnek" - mondta el megkeresésünkre Gyetvai Viktória mentálhigiénés szakember, majd hozzátette, hogy mint minden változás, ennek megélése sem könnyű feladat, hiszen addigi életünk minden aspektusát érinti. A biológiai, hormonális folyamatok mellett a nőknek ilyenkor azt is fel kell dolgozniuk, hogy szociális életük is egy új irányt vesz. "Egy gyerek felnevelése minimum 20 évre ad munkát a házasságban, párkapcsolatban. A menopauza kezdete idején azonban a gyerekek is kirepülnek, így ezután már nem lesznek jelen ugyanazok a szülői szerepek, mint amik addig meghatározták a családot. A kötelező tevékenységek kiürülnek az életünkből, ami könnyen a kiüresedés érzését is okozhatja" - magyarázza Gyetvai Viktória.
Így éljük túl a legkönnyebben
Szakértőnk hangsúlyozta, hogy akár testi akár lelki változásról is legyen szó, akkor tudjuk könnyebben végigélni a folyamatot, ha nyitottak és elfogadóak vagyunk.
"Nagyon fontos, hogy elfogadjuk önmagunkat, azt hogy változunk és öregszünk és megértsük azt, hogy lehetőségeink is megváltoznak, hogy a fókusz életünkben más dolgokra tevődik át. Nem könnyű a változás, hiszen berögzött szokásokon, mintákon, hiedelmeken kell valahogy változtatni, de nem is lehetetlen. Sokat segíthet, ha van életcélunk, van miért felkelni reggel, vannak még kihívásaink, vagy akár hobbijaink."
Gyetvai Viktória elmondta, hogy az ilyen jellegű, életciklus váltásoknál felmerülő feszültségeket nevezzük normatív krízisnek. Ez a folyamat szükségszerűen mindenkinél bekövetkezik, de az, hogy miként jövünk ki belőle, tőlünk is függ. Két iránya van: pozitívabbak, vagy negatívabbak lehetünk utána. Vagy megkeseredetten éljük le az elkövetkező éveket és az elmúlt fiatalságunkat siratjuk, vagy a változás pozitív aspektusaira koncentrálunk, elfogadjuk azt, hogy felszabadultunk, hogy kitűzhetünk magunk elé új célokat, hogy ismét magunkkal és a párkapcsolatunkkal foglalkozhatunk.
A látszólag kiüresedett új állapot új szerepek, érdeklődési területek felderítésére is lehetőséget adhat, mindarra, amire addig a gyereknevelés éveiben nem jutott idő és energia.
