Az Alzheimer-kór kialakulásának okait vizsgálják szegedi kutatók. A Tamás Gábor, az SZTE Élettani, Szervezettani és Idegtudományi Tanszékének vezetője által irányított, az emberi agykérgen végzett kísérleteket az különbözteti meg a hasonló amerikai, kínai és más európai projektektől, hogy a szegedi kutatócsoport az emberi agykérgi folyamatokat funkcionalitásukban vizsgálja. Nem arra keresik tehát a választ, hogy hányféle idegsejttípus létezik, vagy hogy miként lehet mennyiségileg jellemezni az emberi agykérget.
Milyen valójában az emberi agy?
A professzor és munkatársai a kezdetektől fogva azt vizsgálják, hogyan működik az emberi agykéreg, illetve az emberi idegsejtek működése mennyiben más, mint amit az állatmodellekben lehet tapasztalni. Az egyetemi tanár szerint az agykutatás helyzete hasonló, mint a fizikáé nagyjából száz évvel ezelőtt: adottak azok a technikai eszközök és elméleti megfontolások, amelyekkel az igazán komoly kérdéseket megoldhatják a kutatók. Ilyen például, hogy miben más az emberi agy, mint a többi élőlényé, vagy, hogy szükséges-e emberi agy ahhoz, hogy az intelligencia kialakuljon, illetve megőrződjön.
Mint írták, az emberi agykéreg szerkezete rendkívül összetett, az előzetes eredmények alapján sejttípusokra lebontott összetétele – más szervekkel ellentétben – rendkívüli módon különbözik a klasszikusan használt állatmodellekétől. Míg például az emberi szív, máj vagy vese – és orvosi szempontból más kulcsfontosságú szervrendszerek – kutatása alapozható állatokon végzett vizsgálatokra, addig az emberi agyé nem. Különösen a magasabb rendű emberi agyfunkciókhoz köthető betegségek tanulmányozása lehetetlen bármilyen más fajon.
Problémás például az Alzheimer-kórt vizsgálni, ha a betegség mint agytevékenység olyan sejtekhez és sejthálózatokhoz köthető, amely más fajban nem olyan formában fordul elő, mint az emberben. Minél mélyebbre ásnak a kutatók az emberi agy ilyen speciális tulajdonságaiba, annál inkább modell híján maradnak.
Forrás: MTI