A friss fejlesztés egy olyan rendszer, amely kamerák, fülhallgatók és mesterséges intelligencia (MI) segítségével segíti a látássérült embereket a környezetükben való eligazodásban Ilyen módon előnyöket kínálhat a fehér bottal és más hagyományos technológiákkal szemben – írja friss cikkében a Nature. A rendszer mesterséges intelligencia segítségével értelmezi a szemüvegre szerelt kamera felvételeit, és valós időben továbbítja viselőjének a tartózkodási helyére vonatkozó információkat hangjelzések és rezgések segítségével.
A kutatók 20 látássérült embert vontak be az eszközök tesztelésére. A résztvevők gyaloglási távolsága és navigációs ideje 25 százalékkal javult a bot használatához képest egy 25 méter hosszú beltéri labirintus teljesítése során. „Ez a rendszer részben helyettesítheti a szemet” – mondja Leilei Gu, a tanulmány társszerzője, a kínai Sanghaji Jiao Tong Egyetem mesterségesintelligencia-kutatója. „Jelenleg ugyanakkor csak prototípusról beszélhetünk. Ahhoz, hogy gyakorlati szinten is alkalmazható legyen, csapatunknak előbb meg kell győződnie arról, hogy megbízható és biztonságos a felhasználók számára.”
„Ez valójában arról szól, hogy hogyan készíthetünk egy nagyon-nagyon intelligens botot” – mondja Botond Roska, a svájci Bázeli Molekuláris és Klinikai Szemészeti Intézet igazgatója, neurobiológus. Hozzáteszi azonban, hogy egyelőre túl korai megmondani, hogy az emberek valójában milyen mértékben fogják tudni alkalmazni az új technológiát.
Látás – kamera segítségével
A rendszer egy kamerával felszerelt szemüveget tartalmaz, amely élő képeket készít viselője környezetéről. Egy apró számítógép gépi tanulási algoritmusok segítségével dolgozza fel ezeket a képeket, amely más emberek és tárgyak, például ajtók, falak és bútorok jelenlétének észlelésére van kiképezve. A készülék 250 milliszekundumonként hangjelzéseket ad a felhasználónak a környezetéről, és sípoló hangot ad a jobb vagy a bal fülhallgatóban, hogy a helyes irányba terelje őt.
A kutatók rugalmas bőrtapaszokat is létrehoztak, amelyeket a felhasználók a csuklójukon és az ujjaikon viselnek, hogy azok további navigációs segítséget nyújtsanak. A karkötők saját kamerarendszerrel vannak felszerelve, és a tapaszok rezegnek, hogy figyelmeztessék viselőjét, ha egy akadály 40 centiméter és 5 centiméter közötti távolságba kerül. Akkor is rezegnek, amikor a felhasználó egy tárgy után nyúl, hogy figyelmeztessék, amikor ideje azt megragadni.
„Az ilyen intelligens technológiák hasznosabbak lehetnek, mint a hagyományos pálcák a nagyvárosokban élők számára” – erősíti meg Roska. „A kamerák hatótávolsága nagyobb, mint a boté, amelyek általában csak azokat az akadályokat képesek érzékelni, amelyek körülbelül egy méterrel az ember előtt vannak. Ráadásul azokkal csak a környezetet lehet megérinteni, és az érintett nem tudhatja, mi is pontosan az a tárgy” – teszi hozzá.
A kutatók először 12 látássérült résztvevővel dolgoztak, hogy felmérjék, mennyire tud a rendszer segíteni nekik elkerülni az akadályokat, amikor áthaladnak a szobákon. A rendszerrel végzett tréning után minden résztvevő hatékonyan tudott közlekedni odabent, és a járási sebességük is hasonló volt ahhoz, mint a bot használata esetén. Egy másik kísérletben a technológia továbbra is jól teljesített, amikor nyolc résztvevő valós helyzetekben tesztelte az eszközt: egy városi utcán sétálva és egy bútorokkal zsúfolt konferenciateremben.
Nem kell látszódnia a segítségnek, elég ha biztonságot ad
A szerzők most azt tervezik, hogy finomhangolják a készülék kialakítását, hogy könnyebbé és kompaktabbá tegyék. Például abban reménykednek, hogy a jövőben akár egy kontaktlencse lehet maga a kamera. „Akkor láthatatlanabb lehet, így az emberek kényelmesen fogják használni” – mondja Gu. „A kutatóknak a jövőben rendkívül szorosan együtt kell dolgozniuk a látássérült közösséggel, és velük kell tesztelniük a rendszer működését” – véli Roska.
