Napjainkban az aranyérbetegség valóságos népbetegség lett, amiben a mozgásszegény, ülő életmódnak, a helytelen táplálkozásnak és bizonyos civilizációs ártalmaknak is komoly szerepe van. 50 éves korára a lakosság körülbelül fele tapasztalta már a betegség klasszikus tüneteit: ilyen a végbél környékén érzett fájdalom, viszketés, vagy akár vérzés. A betegség a végbél nyálkahártyája alatt, a végbélnyílás közelében elhelyezkedő vénás fonatot érinti, amely begyulladhat, megnagyobbodhat, néha kifordulva véralvadék képződhet benne. Bár az aranyér ritkán életveszélyes, sokaknál visszatérő panaszokat és rendszeres fájdalmat okozhat. Szerencsére a megelőzésének is számos módja ismert.
A rendszeres testmozgás jelentősége
A mozgásszegény, ülő életmód az egyik elsődleges oka annak, hogy az aranyér népbetegséggé vált. Főképp az irodában dolgozók, illetve a munkájuk során hosszú időt ülve töltők (pénztárosok, sofőrök) számára fontos, hogy legalább óránként 1-2 percre álljanak fel, és mozgassák át magukat. Már néhány egyszerű mozdulat is elég ahhoz, hogy a véráramlás helyreálljon a szervezetünkben, és a végbél körüli erekben fokozódjon a keringés. Ha van rá lehetőség, iktassunk be minél több sétát a nap során: már az is sokat számíthat, ha lift helyett a lépcsőt használjuk, vagy egy megállóval korábban szállunk le a buszról. A mérsékelt aerob testmozgás, például a napi 20-30 perces gyors séta segíthet serkenteni a bélműködést.
Válasszunk megfelelő széket
Persze az sem mindegy, hogy milyen széken ülve töltjük el a napot. Ha ülőmunkát végzünk, érdemes lehet beszerezni egy olyan ergonomikus széket, amely megfelelő testtartást biztosít a számunkra, ezzel a későbbi derékfájdalmak kialakulását is megelőzhetjük. Mások az ülőlabdákra esküsznek, amelyek folyamatos mozgásban tartják a medencénket, ezáltal a vérkeringést is serkentik. Vannak továbbá olyan, speciálisan aranyeres panaszokra kifejlesztett ülőpárnák, amelyeken ülve a végbél területe tehermentesül. Ezek a párnák a megelőzésen túl akkor is hasznosak lehetnek, ha már kialakult az aranyér.
Rostdús táplálkozás és alapos rágás
A rostokban szegény étrend a másik jelentős oka annak, hogy ilyen sokan küzdenek aranyeres panaszokkal. Ha nem megfelelő a növényi rostok aránya az étrendben, úgy a székelés nehézkesebb, és az aranyérbetegség is nagyobb eséllyel alakulhat ki. Hasonló a helyzet akkor is, hogyha nem fogyasztunk elegendő folyadékot. A székrekedésre hajlamosak iktassanak be az étrendjükbe olyan ételeket, amelyek kicsit megmozgatják a bélrendszert – ilyenek lehetnek a fermentált élelmiszerek (joghurt, savanyú káposzta), a lekvárok vagy a tejtermékek. A hasfogó ételeket (étcsokoládé, banán) viszont csak mértékkel fogyasszák. Fontos az is, hogy az ételeket ne habzsoljuk, minden falatot rágjunk meg alaposan – ezzel kíméljük az emésztőrendszert.
Ha késztetést érzünk, irány a mosdó
Hogyha úgy érezzük, ki kell mennünk a mosdóba, ne halogassuk azt egy „alkalmasabb” időpontig. Ha sokáig visszatartjuk, a széklet nedvességtartalma egyre inkább visszaszívódik, szárazabbá, keményebbé, és ezáltal még nehezebben üríthetővé válik. Törekedjünk arra is, hogy nagyjából azonos időben ürítsük a székletünket a nap során, ezt a rendszerességet az emésztőrendszerünk is meghálálja.
Hogyan enyhítsük a panaszokat?
Megesik, hogy a fent felsorolt tanácsok ellenére is kialakulnak az aranyeres panaszok, várandós kismamáknál például a hormonális változások, illetve a kismedencei vénákra nehezedő nyomás miatt jelent gondot ez a betegség. A problémát akkor sem szabad bagatellizálni, hogyha sokáig, akár évekig tünetszegény, és csak enyhe panaszokat okoz, mert a korai tünetek kezelése egyszerűbb.
Kínos gondok végbéltájékon: mennyit tudunk róluk?
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
A patikákban vény nélkül is kaphatók olyan végbélkúpok és kenőcsök, amelyek különböző összetevőikkel, köztük gyógynövényi hatóanyagokkal hatásosan enyhítik a fájdalmat és csökkentik a gyulladás mértékét. Emellett székletlágyítók használata is indokolt lehet, ezek ugyanis könnyítik a székelést. Súlyos esetben műtéti beavatkozásra is szükség lehet, szerencsére ezek már rutin eljárásnak minősülnek, és az esetleges szövődmények veszélye pedig minimális. Ha a betegség jellegzetes tüneteit tapasztaljuk magunkon, forduljunk egy háziorvoshoz, vagy proktológushoz, aki segíthet kiválasztani a megfelelő kezelési módot.
Legjobban: