„Úgy gondoljuk, gyalogolni mindenki tud. Kell hozzá két láb, meg egy fej, amely kiadja a parancsot: indulás. Természetesen ennél sokkal többről szól a gyaloglóklubok élete” – tudtuk meg Monszpart Zsolttól, a Monspart Sarolta Egészséges Életmódért Alapítvány (MOSA) elnökétől. „Saci halála után férje, Feledy Péter és fia, Botond határozta el, hogy azt az életmódszemléletet, amelyet Saci képviselt, érdemes ápolni és továbbvinni. Így alakult az alapítvány, amelynek céljai 2022 óta nem változtak. Az egészséges életmód szemléletének terjesztése, amely a kontrollált étkezés és a rendszeres mozgás pillérein áll; a tájfutás népszerűsítése; valamint a gyaloglóklubok gondozása.”
Több, mint sport
Monszpart Zsolt büszke arra, hogy a tevékenységük bőven túlmutat a közös gyalogláson. „A gyaloglóklubokban nemcsak mozgás, hanem edukáció is zajlik, folyamatos képzéseket szervezünk a klubvezetőinknek az egészséges életmód fontosságáról. Elmondjuk, hogy fontos ez a mozgás, és hogy miért több, mint laza séta; heti kétszer kell negyven percig a nyugalmi pulzus érték felett 30 százalékkal magasabb pulzusszámmal dolgozni. Beszélünk az egészséges étkezésről, a bemelegítés fontosságáról, és természetesen szóba kerülnek a lelki dolgok is. A magány, az öregségtől, a haláltól való félelem.”
A gyaloglóközösségek gyógyszerként működnek a magány ellen – mondja az Alapítvány elnöke. „A hatvan év felettiek kétharmada egyedül él. A magány előbb-utóbb valamilyen betegség előszobája. Nálunk ezért a hangsúly a közösségen van. A közös mozgáson, az együttléten, sok klubtagunk jár színházba, bowlingozni, kulturális programokra.”
Sokan nem is tudják, hogy mennyit számít egy befogadó közösség az öregek mindennapjaiban, és hogy ez milyen erőteljesen hat aztán az egészségi állapotukra. Ha valaki tartozik valahova, ahol figyelnek rá, ahol fontos, akkor később, vagy egyáltalán nem köszöntenek be az öregedés káros "melléktünetei", a depresszió, a feleslegesség érzése, a beszűkülés. Az Alzheimer-kór kialakulásának valószínűségét pedig 40 százalékkal csökkenti a rendszeres mozgás.
2023. december 20-án két csillagász (Sándor Ádám és Sámenczky Krisztián) jóvoltából Monspart Saroltáról nevezték el az 568003-as kisbolygót. Ha Saci letekint róla, örömmel nyugtázhatja, hogy fáradozása nem volt hiába való, mert szerte az országban közel 80 000 idős ember igyekszik gyaloglással is a legtöbbet kihozni az életéből.
„Közösséget és társat is találtam”
Sándor négy éve csatlakozott a gyaloglóklubhoz. Nehéz élethelyzetben talált a közösségre, éppen elveszítette a feleségét, a fájdalom és a magány szinte maga alá gyűrte. A mozgás segített elterelni a gondolatait, végre újra tudta élvezni a természetet, az alkalmanként megtett hat-nyolc kilométeres túrák pedig a testét is jól megmozgatták. Aztán egyszer csak, akár a mesében, egyre szorosabb kapcsolatba került az egyik klubtaggal. Ma már ketten, párként gyűjtik a kilométereket a gyaloglóklub eseményein...
Született: 1944. november 17., Budapest. Elhunyt: 2021. április 24.
Sportága: tájékozódási futás, sífutás, maratonfutás
Klubjai: Budapesti Pedagógus (1960–1969), Budapesti Spartacus (1969–1978)
Sikerei: világbajnok (1972, egyéni), világbajnoki ezüstérmes. (1970, váltó), világbajnoki bronzérmes (1976, váltó), 34-szeres magyar bajnok, 6-szoros magyar bajnok sífutó
Díjak, kitüntetések: Év magyar tájfutója (1971–1977), Köztársasági elnök-érdemérem (2003), Príma-díj (2010), MOB fair play díj (2014), Magyar Érdemrend Tisztikeresztje (2018), a Nemzet Sportolója (2020)
Az egészségért tenni kell
A gyaloglóklub közösségében egészségügyi szakemberek is megtalálhatók, ilyen például Dr. Amberger Erzsébet nyugdíjas tiszti főorvos, aki a kilencvenes évektől kezdve ismerte Monspart Saroltát, és az elsők között csatlakozott az OGYIK közösségéhez. „Az 1992-ben megalakult Népegészségügyi Tudományos Társaság konferenciáin találkoztunk, ahol tudományos igényű lakossági egészségfelmérésekről értekeztünk. Itt szembesültünk először a magyar lakosság rossz egészségi állapotával, például azzal, hogy a felnőtt lakosság közel fele túlsúlyos; több mint a fele nem végez testmozgást; a születéskor várható átlagos élettartam jóval elmarad az európai átlagtól; a korai halálozás miatt elvesztett életévek, vagy az egészség hiányában leélt évek tetemes terhet rónak az egyénre és a társadalomra egyaránt. Ezeken a szakmai konferenciákon megfogalmazódott a feladat is: egészségnevelés, betegségek megelőzése, az emberhez méltó élet meghosszabbítása. Talán nem gondolom rosszul, hogy Monspart Saroltában már ekkor megfogalmazódott a cselekvés szükségessége.”
„Következő kapcsolódási pontunk már 2018-ban volt, amikor Saci felhívására Sopronban elindítottuk az Idősek Gyalogló Klubját, ahol azóta is erősítem a csapatot, magam mutatom a példát arra, hogy a rendszeres gyaloglás belefér a mindennapjainkba, hogy annak értelme van” – mondta el Amberger doktornő. Hozzátette, a gyaloglásnál - bármennyire kíméletes is - egy-két szabályt tanácsos betartani. Például a fokozatosságot, a megfelelő öltözéket, vagy azt, hogy a főétkezések előtt vagy után egy-két órával vágjunk bele. A legjobb, ha erdőben vagy nagyobb parkban gyaloglunk, főleg ahol van némi szintkülönbség is, mert egészségünk szempontjából hatásosabb lesz az eredmény. Nem árt továbbá, ha kikérjük háziorvosunk véleményét, mielőtt felvállaljuk ezt a nagy kalandot.
Szöveg: Vályi-Nagy Erika
