A vas több okból is létfontosságú ásványi anyag. Egyebek mellett kiemelt szerepe van a normál energia-anyagcsere fenntartásában, az oxigénszállításban, a vörösvértestek képződésében, de a kognitív funkciók és az immunrendszer megfelelő működéséhez is hozzájárul. Egy átlagos és egészséges felnőtt szervezete 2,5-5 gramm vasat tartalmaz, ennek legnagyobb részét a vér oxigénszállító molekulájához, a hemoglobinhoz kötve.
Szervezetünk nem képes előállítani a vasat , így nekünk kell gondoskodnunk arról, hogy elegendő mennyiséget fogyasszunk belőle. Normál esetben kiegyensúlyozott, vasban gazdag táplálkozással ezt könnyedén megtehetjük, de a nőknél gyakran előfordul, hogy a jól kialakított étrend önmagában (már) nem elég ahhoz, hogy fedezze a szükségleteiket. De egészen pontosan milyen helyzetekben történhet ez meg?
"Veszélyes" lehet a menstruáció, de a változókor is
A nőknél a vasvesztés leggyakoribb oka a menstruáció . Ilyenkor a vérveszteség átlagosan 30-40 ml. Mivel minden ml vérrel 0,4-0,5 mg vas távozik a szervezetünkből, ez 12-20 mg vasveszteséget jelent egyetlen menstruációs ciklusban. Ez önmagában még nem feltétlenül jelentene problémát, vannak viszont olyan nők, akiknek túlságosan erős a menstruációjuk: náluk a vérveszteség akár meg is duplázódhat, a szervezetünkből távozó vas mennyisége pedig 24-40 mg-ra is növekedhet. Túlságosan erős menstruációra (menorrhagia) utalhat például, ha valakinek egy hétnél tovább tart a vérzése, ha több órán keresztül óránként kell cserélnie a tampont vagy a betétet, ha éjszaka is fel kell kelnie a csere miatt, vagy ha a menstruáció korlátozza a napi tevékenységek elvégzésében.
A terhesség is befolyásolja a női szervezet vastartalmát. Ilyenkor kb. kétszer annyi vasra van szüksége a nőknek, mint a várandósság előtt, mivel a szervezetük vasat használ fel a baba számára szükséges extra vér előállításához. A reproduktív korban lévő nők esetében az általános, napi 15 mg-nyi javasolt vasbevitelen felül a második trimeszterben naponta 5-10 mg plusz vasat igényel a magzat és az anya szervezete, a 3. trimeszterben pedig ez a szükséglet további 5 mg-mal nő. A szoptatás ideje alatt szintén emelkedett vasigényre lehet számítani: napi 20 mg-ot kell biztosítani a szervezet számára.
Bár változókorban a nők napi vasszükséglete 10-12 mg-ra mérséklődik, ezzel együtt ilyenkor is jellemző lehet, hogy a gyengébbik nem képviselőinek a vasszintje elmarad a normálistól. Ennek egyik fő oka, hogy az életkor előrehaladtával folyamatosan romlik az emésztés hatékonysága, aminek következtében kevésbé szívódnak fel, hasznosulnak a tápanyagok - így a vas is, ami fokozza a vasraktárak kiürülésének veszélyét.
Célzott pótlással - és a nélkül
A fentebb felsorolt esetekben tehát nem érdemes arra apellálni, hogy majd több májat, lépet vagy csontvelőt eszünk, és minden rendben lesz. Célzott vaspótlásra van szükség! Ehhez számos különféle vaskészítmény áll rendelkezésünkre, amelyekben a vas jellemzően két vegyértékű "ferro" vagy három vegyértékű "ferri" formában van jelen. Amit ezekkel kapcsolatban fontos tudni, hogy a felszívódásuk különböző, és a "ferri" vegyületek azok, amik fiziológiásan szívódnak fel, vagyis úgy, ahogyan ez az élelmiszerekből természetes úton is történik.
Amennyiben a célzott pótlás elmarad, a szervezet vasraktára előbb-utóbb teljesen lemerül, és vashiány alakul ki, amely, ha sokáig fennáll, vashiányos vérszegénységgé súlyosbodhat. A vashiányos vérszegénység kezdetben csak enyhe tüneteket okoz, minél komolyabb azonban a vashiány, annál erősebbek lesznek a panaszok is. Az érintetteknél egyebek mellett fáradtság, gyengeség, sápadt bőr, mellkasi fájdalom, szapora szívverés, légszomj, fejfájás, szédülés és rossz étvágy jelentkezhet, a körmök törékennyé, a végtagok hideggé válnak, sőt, sokan olyan dolgok iránt kezdenek sóvárogni, amelyeknek nincsen tápértékük (jég, papír stb.).
Az enyhe vashiányos vérszegénység általában nem okoz szövődményeket. Kezeletlenül azonban szívproblémákat idézhet elő, terhesség alatt megnövelheti a koraszülés és az alacsony születési súly kockázatát, csecsemőknél és gyermekeknél pedig növekedési és fejlődési problémákat generálhat.
