Közép-Európa már az ókor óta fontos lelőhelye a gyógy-, kulináris-, és aromanövényeknek. A gyógynövénykultúrának, vagyis a növények termesztésének és gyűjtésének hazánkban is évszázados hagyományai vannak. Az első írásos emlékeink a középkorból származnak, amikor már biztosan felhasználták a begyűjtött gyógyító hatású növényeket. Az 1800-as évektől a gyógy- és aromanövények beszerzése a mellékjövedelem jelentős forrásává nőtte ki magát, és különösen fontosnak bizonyult olyan kiszolgáltatottabb társadalmi helyzetű csoportok számára, mint a nők, idősebbek és a szegényesebb körülmények között, szegregátumban élők.
Hogyan kerül zacskókba a gyógynövény?
Rohanó világunkban kevés figyelem irányul arra, hogy a boltokban vásárolható dolgok honnan is származnak. Sok olyan termék kerül a polcokra, amit nem lehet mesterséges körülmények között előállítani. Ilyenek például a gyógynövények.
„A Herbária Zrt. több mint hetvenöt éves, tekintélyes múltra tekint vissza – mondja Kovács Petra, a cég minőségirányítási vezetőhelyettese. Magyarországon hosszú ideig monopolhelyzetben voltunk, hiszen a Herbária foglalkozott ezzel kezdetben hivatalosan az egész országban, vagyis voltak engedélyei gyógynövény feldolgozásra, és exporttevékenységekre. Jól látható a korábbi adatokból, hogy akkoriban a felvásárlás, gyűjtés jóval nagyobb volumenű volt. Sokkal több ember foglalkozott ezzel – akár életvitelszerűen is. Jelenleg a hazai gyógynövényeket főként az ország keleti részében szerezzük be, Székkutason és Balmazújvárosban található a két feldolgozó üzemünk telephelye.”
Vannak, aki gyógynövényeket gyűjtenek, és vannak, akik továbbítják, eladják egy cég részére, ahol megfelelő módon minősítik, majd szárítják, csomagolják, árusítják a készterméket.
„A közvetítők, akikkel kapcsolatban vagyunk, jól ismerik a környezetükben lévő erdők-mezők növényvilágát, birtokában vannak a „titkos” lelőhelyeknek is, ahol ezek a gyógynövények nagy számban fellelhetők. Többnyire olyan emberekkel dolgoznak, akiknek nincs munkájuk, vagy anyagi helyzetük miatt segítségre szorulnak. Őket akár autóval elszállítják a lelőhelyekre, hogy összegyűjtsék a növényeket. – folytatja Kovács Petra. Pontosan tudják, hogy itt a pásztortáska terem, vagy ott a ragadós galaj van nagyobb mennyiségben… Sajnos nem olyan tevékenység ez, amiből valaki meggazdagodhat, hiszen kifejezetten kemény munka. Hajnalban kell menni, és sokszor csak egy szűk időablakban szedhető a gyógynövény leghasznosabb része, például a virágzás csúcsán. A kamilla szezonja alig pár hét, ezért muszáj sietni, naponta több órát dolgozni a mezőn – ma már kevesen vállalják ezt a fizikai megterhelést. Leginkább falusi, nehéz sorú emberek, vagy akik támogatás mellett így tudnak keresni egy kis extra pénzt – de ez nem életpálya. Emiatt az elmúlt évtizedekben folyamatosan csökken a gyűjtők száma.”
„A napról napra élők egyik pénzszerzési forrása”
A vadon termő növények gyűjtését az ország több területén is végzik. Ahol a hagyományok jobban fennmaradtak, a helyi lakosok jóval nagyobb lelkesedéssel fordulnak a természetben gyűjtés felé, könnyebben szerveződnek csoportokba. „Gyerekkorom óta a mezőgazdaságban dolgoztam, csakhogy a rendszerváltást követően az agrárium hanyatlásnak indult, ezért váltottam a természetből begyűjthető dolgokra – meséli K.József, aki ma már nyugdíjas. – Mindenféle bogyós növény, csiga, vadgesztenye, csipkebogyó, és a bodza volt a fő gyűjtési irány, ezek a környezetünkben szép számban voltak találhatók. A csigázás tényleg nagy üzlet volt, francia és olasz piacra vitték tőlünk. Igazából a periférián élőkkel dolgoztam többnyire. A roma származású emberek napról napra éltek, és jól jött nekik a pénzkereseti lehetőség. Ha kellett, komplett családok jöttek, nem csak az egészséges, fiatal felnőttek, hanem az idősebbek és a gyerekek is. Ismertem olyan harminc-negyven fős családot, akik ha szóltam, egy nap akár 3-4 mázsa csipkebogyót is megszedtek. Persze magyarok is csinálták, hiszen akinek kellett az azonnali pénz, és nem sajnálta az idejét, megkapta a fizetséget a munkáért.
Amikor a csigázás még üzlet volt
Ha megfelelő idő volt, a csigából napi 10-15 ezer forintot is könnyedén megkerestek 10 évvel ezelőtt. – folytatja József. Tudja, az úgy volt, hogy ha esett az eső, akkor már indultak is a vödrökkel gyűjteni. Fürge állat a csiga, bármilyen furcsa, szóval kellett hozzá furfang, hogy gyorsan, nagy mennyiségben szedjenek belőlük. A csipkebogyó szedésének is megvan a módja, hogy hogy lehet könnyen gyűjteni. Az ügyesebb emberek hamar kitalálták, hogyan kerüljék el a tüskéket, és hatékonyabban tudtak sokat szedni. Készítettek például egy sűrű fogú, fésűszerű eszközt, olyat, amivel az olajbogyót is szedik Olaszországban. Ezzel aztán a bokrokat átfésülték, és így elkerülték, hogy összekarcolt kézzel menjenek haza.”
Mennyi a normál nyugalmi pulzus, és mikor a legjobb megmérni?
Nyereményjáték szabályzat 2025.11.
Magyarországon a legnagyobb tömegben gyűjtött fajok és gyűjtési területük:
- vadgesztenye – az ország egész területén,
- csipkebogyó – Északi-középhegység,
- cickafarkfű – Alföld, Északi-középhegység,
- aranyvesszőfű – Délnyugat-Magyarország,
- csalán – Hajdú Bihar, Szabolcs- Szatmár-Bereg,
- zsurlófű – az ország egész területén,
- kamilla – Alföld,
- fehér üröm – Alföld,
- orbáncfű – Északi-középhegység,
- fehérmályva – Alföld,
- feketebodza – az ország egész területén,
- fagyöngy – Dél-Dunántúl, Északi-középhegység, Gödöllői-dombság.
Gila Ágnes, aki még a nyolcvanas években gyűjtött pénzkiegészítésként kamillát, meséli: „Egy idős bácsitól tanultuk Csongrádon a kamillaszedés csínját-bínját. Jól jött az a pénz a fizetés mellett, munka után rohantunk a megszokott helyeinkre, ahol kézzel szedtük a virágot. Nem volt egyszerű. Az ujjaim közei hazafelé már bizony véresek voltak, mert mint egy fésű, használtam a kezemet… Nagyon vigyázni kellett a kamillavirágra, hogy szépen, egyben maradjon. Nem mondhatom, hogy túl szapora munka volt! Az átvétel súlyra ment, és nagyon sok időbe telt egy szemmel jól látható mennyiséget összegyűjteni. Mentünk a tanyák környékére itt az Alföldön, kerestük a jobb termőhelyeket. Nem gazdagodtunk meg belőle, de jól jött egy kis pénz, amit mi, fiatalok gyorsan el is költöttünk. Szedtünk csigát, de bodzát, diót is.”
Vadvirág vagy ültetvény? – A termesztés térnyerése
Az Európai Unió tagállamaiban 70 ezer hektáron termesztenek gyógy-, aroma- és fűszernövényeket. Az európai gyógynövénypiacokon 1200-1300 féle, 130 000 tonna szárított drog szerepel, évi 350 millió USD értékben, közel 90 százaléka gyűjtésből származik.
Magyarországot a természeti adottságai, munkaerő és agrárpiaci helyzete a gyógynövények gyűjtésén túl alkalmassá teszik magas színvonalú termesztésre is.
„Olyan gyógynövényekre, amelyeket tonnaszám igényel a feldolgozóipar, megéri termesztési technológiákat kidolgozni - erősíti meg Kovács Petra. Például csipkebogyóból több ezer hektáron van már Magyarországon ültetvény, mert erre a termésre óriási az igény akár külföldön is. A csalánról is azt gondolnánk, hogy rengeteg található árokpartokon és bárhol a mezőkön, de olyan nagy mennyiségben van rá igénye a feldolgozóiparnak, hogy megéri termeszteni. Ráadásul meglepően könnyen termeszthető. Hazánk kifejezetten jó helyzetben van, mert sok gyógynövény található nálunk vadon, és vannak olyan növényfajok, amik esetében csupán a gyűjtésből kielégíthetők a felvásárlók igényei. Mégis, egyre inkább teret nyer a termesztett gyógynövény, mert így a növények biztosan azonos fajúak, kevesebb a szennyező gyomnövény, és a hatóanyag mennyiségét is jobban lehet garantálni. Mivel ezek a termékek végül is élelmiszerek lesznek, biztonságosnak kell lenniük.”
A gyógyszeripari nyersanyagok (pl. mák, anyarozs) termesztése során a gyógyszeripar igényeit is figyelembe kell venni: a hatóanyag termelésének fokozását, stabilitását, és a termelés nagy fokú ellenőrizhetőségét, dokumentálását. Míg a természetben gyűjtött növények esetében könnyebben előfordulhatnak más növényrészek, csigaházak, ágdarabok, addig az odafigyelő termesztés esetén jóval kisebb a szennyezettség.
„A Herbáriánál nem csak az átvételkor közvetlenül, hanem már előtte is odafigyelünk a minőségi növények begyűjtésére. – erősíti meg Kovács Petra. Fontos a tiszta, azonosított és ellenőrzött minőségű alapanyag, a felesleges gyom, idegen növényi részek, ág stb. minőségromlást és többletköltséget jelent. Kiadunk gyógynövénygyűjtéshez készült segédleteket, amiket eljuttatunk a gyűjtőkhöz – vagy közvetlenül azokhoz, akikkel kapcsolatban állunk. Emellett vannak külön anyagaink is, például olyan kiadványok, amik a mérgező vagy könnyen összetéveszthető növényeket mutatják be. Ezekkel próbáljuk segíteni a gyűjtőket abban, hogy ne keveredjen bele semmi, ami nem odavaló, és pontosabban tudják azonosítani a növényeket. Így tudjuk biztosítani, hogy a végtermék tényleg az legyen, ami a csomagolásra van írva. Saját laboratóriumainkban a szakemberek makroszkóposan, tehát szabad szemmel, és mikroszkóposan is megvizsgálják a növényeket, sőt, a gyógyszerkönyvi előírások nyomán kromatográfiás hatóanyag vizsgálatokat is végeznek, hogy adott növényben biztosan megtalálható-e a hatóanyag.”
„A gyógynövények felhasználása elég sokrétű. – folytatja Kovács Petra. Egyrészt teaként fogyasztják, de a gyógyszeripar is használja, általában hatóanyag gyártására. Sokaknak hihetetlen, de nagyon sok gyógyszer hatóanyag van, amit még mindig gyógynövényekből állítanak elő. Vagyis ahhoz, hogy adott gyógyszer a forgalomban maradjon, gyógynövények szükségesek. Itt van például a vinka, a kis meténg, vagy a mák, amelynek alkaloidjait szigorúan szabályozott környezetben gyártják Magyarországon is. A colchicint őszi kikericsből nyerik, a köszvény kezelésére használják, a mákról pedig köztudott, hogy opiátokat állítanak elő belőle. Meglepő lehet, de az állatgyógyászat is használ gyógynövényeket. Gyógynövényport gyakran kevernek állatok takarmányába is, mert így is érvényesülhet fontos jótékony hatásuk – például emésztésre vagy immunerősítésre. És el kell mondanom, hogy az étrend-kiegészítők piaca az elmúlt 10–20 évben hatalmasat nőtt, és ebben a gyógynövények is fontos szerepet kaptak. Nemcsak vitaminokról vagy ásványi anyagokról van szó – sok étrend-kiegészítő tartalmaz gyógynövény-kivonatokat is.”
Hagyományok, kemény fizikai munka, tudatos termesztés garantálva a minőséget és a biztonságot: ez a sokszereplős, évszázadokon át csiszolt rendszer biztosítja, hogy egy csésze gyógytea ne csak finom, hanem a természet és az emberi munka méltó lenyomata legyen.
Legjobban: