Bizonyára kevesen gondolnak bele, hogy amikor úgy érzik, "rendben van az emésztésük", vagyis tápanyagfelvételük és anyagcseréjük is zavartalan, nincsenek emésztőszervrendszeri problémáik, az valójában egy rendkívül összetett és bonyolult folyamat pozitív eredménye. Emésztőrendszerünk megfelelő működéséhez nélkülözhetetlenek a különféle típusú és funkciójú emésztőenzimek, amelyeket az emésztésben részt vevő létfontosságú szerveink - a májunk, a hasnyálmirigyünk, a gyomrunk, a beleink és a nyálmirigyeink - termelnek. Enzimeink felgyorsítják az elfogyasztott táplálék alkotóelemekre bontását és feldolgozását, valamint szerepet játszanak a szervezet számára szükségtelen, nem hasznosítható salakanyagok eltávolításában is.
Hogyan dolgoznak az emésztőenzimek?
Ahogy az első falatot betesszük a szánkba, és elkezdjük fogainkkal apró darabokra őrölni, gyakorlatilag azonnal beindul az emésztésünk. Ezért az étellel elsőként érintkezésbe lépő nyál, pontosabban a nyálban található enzim, az amiláz felelős, ami azonnal elkezdi a keményítő lebontását. Miután a felaprított és nyállal keveredő táplálék a gyomorba kerül, a gyomorsav - sósav - azonnal akcióba lép: a gyomrunk által termelt pepszin segítségével megkezdődik a fehérjék emésztése. A táplálék a gyomorból a vékonybélbe kerül, ahol aztán epénk és hasnyálmirigyünk elvégzi a munka legjavát: vagyis a fehérjék, a szénhidrátok és a zsírok apró molekulákra bontását, hogy azok a bélbolyhokon keresztül fel tudjanak szívódni, és szervezetünk tápanyagként és energiaforrásként hasznosíthassa. Hasnyálmirigyünknek kulcsfontosságú szerepe van mindebben: naponta körülbelül 1,5-2 liternyi hasnyálat termel, amiben körülbelül 20 féle emésztőenzim van.
Az emésztőenzimeket csoportosíthatjuk aszerint, hogy hol termelődnek, és hogy milyen funkciót töltenek be. A szénhidrátbontó enzimek közül az egyik legfontosabb a keményítő és a glikogén - szénhidrát-molekulák - emésztéséért felelős, nyálmirigyek által termelt amiláz, és a hasnyálmirigy által előállított alfa-amiláz. A fehérjebontó enzimek, vagyis a proteázok - melyek a fehérjét aminosavakra bontják - közül érdemes megemlíteni a gyomorban termelődő pepszint és a hasnyálmirigyben képződő tripszint: utóbbi a húsfélékben is fellelhető fehérjék emésztésében segít. A zsírbontó enzimek, például a szintén a hasnyálmirigyben termelődő lipáz a zsír- és olajcseppek emésztéséért felel, míg a laktáz, a laktóz, vagyis a tejcukor emésztéséért.
Ezért nélkülözhetetlenek az emésztőenzimek
Az emésztőenzimek jelenlétét és munkáját hajlamosak vagyunk természetesnek venni, ám nem mindenki számára az. A kor előrehaladtával például sok más élettani folyamathoz hasonlóan az emésztőenzimek termelődése, ezzel együtt az anyagcsere is lassul, és gyakran jelentkeznek különféle emésztési problémák. Ezek egyébként életkortól függetlenül bárkinél előfordulhatnak, és hátterükben a különböző emésztőenzimek elégtelen termelődése is állhat.
Emésztőenzimek hiányában a táplálék emésztetlenül jut a vékonybélből a vastagbélbe, kiváló táptalajt nyújtva a különféle baktériumok számára, amelyek elszaporodva rendkívül kellemetlen tüneteket produkálhatnak. Ha például valakinek a szervezetében nem termelődik elég laktáz, azt a tejtermék fogyasztása után puffadás, fokozott bélgázképződés és hasmenés jelezheti. Ilyen, enzimhiányra utaló tünet lehet még az étkezések utáni teltségérzet, a hasfeszülés, a hasi görcsök vagy a székrekedés is. Ha az említett szimptómák valamelyikével - vagy akár egyszerre többel - rendszeresen küzdünk, és ezek kialakulása mindig étkezéshez köthető, érdemes orvoshoz fordulni. Laborvizsgálattal kideríthető, hogy pontosan melyik enzim hiánya okozhatja a problémát, vagy milyen már meglévő egészségügyi probléma, esetleg betegség áll a háttérben.
Amikor az enzimhiány jelzésértékű
Előfordulhat, hogy bizonyos emésztőenzimek hiányát egy már diagnosztizált, esetleg addig rejtve maradó, súlyos betegség okozza. Intő jel lehet, ha a hasi szimptómák állandósulnak, egy-egy nyugodtabb időszak után újra felerősödnek, esetleg látványos testsúlycsökkenést, rossz közérzetet eredményeznek. Nem árt, ha tisztában vagyunk vele, hogy enzimhiányt okozhat irritábilis bél szindróma, hasnyálmirigy-gyulladás, Crohn-betegség, vagy akár daganatos megbetegedés is.
Hogyan pótolhatjuk az emésztőenzimeket
Amennyiben "egyszerű" emésztőenzim-hiányról van szó, viszonylag egyszerű a dolgunk: bizonyos étrend-kiegészítő készítményekkel ugyanis ezek pótolhatók, miközben érezhetően csökkentik a kellemetlen tüneteket. Hamarabb megszűnik a haspuffadás, vagy "kordában tartható" a széklet állaga és a székletürítés gyakorisága.
Mivel nem csak szervezetünk termel emésztőenzimeket, ezért bizonyos rostokban és enzimekben gazdag élelmiszerek rendszeres fogyasztásával tudatosan tehetünk a kiegyensúlyozott emésztésért. A banánban található amiláz és maltáz például segít a szénhidrátok lebontásában, míg az avokádó a zsír-,és olajcseppek emésztését végző lipázban gazdag. Az ananászban sok bromelain nevű emésztőenzim rejlik, amelyet a fehérjék lebontásához tud hasznosítani szervezetünk. De említhetjük a kefirt is, ami igazi jolly joker: baktériumkultúra hozzáadásával készül, melynek köszönhetően laktában, lipázban és proteázban gazdag.
