A című könyvükben Steven Levitt és Stephen Dubner arra buzdítják olvasóikat, hogy próbálják másképp látni a világot, és egyedi módon közelítsék meg a problémákat.
A könyv utolsó fejezetében, amely a szakítással foglalkozik, Levitt és Dubner azt javasolja, hogy a közvélekedésnek ellentmondva szakítani kell. Vagyis amikor a helyzet elmérgesedik, nem feltétlenül érdemes tűrni és kitartani. Sőt, jobb előbb, mint utóbb. Mivel a többség hisz abban a régi mondásban, hogy a "győztesek sosem adják fel", nagyon nehéz feladni dolgokat.
A cikkében bemutatott könyv szerzőit leginkább az döbbentette meg, hogy több mint kétszáz olvasó tette fel a következő kérdést: "Szakítsak-e a partneremmel?" Mivel a pénzfeldobás a becslések szerint az esetek felében "igent" mondott, ez azt jelenti, hogy száz szakítás következett be. Természetesen nem biztos, hogy mindenki, aki feltette a kérdést, megfogadta a tanácsot, de a könyv szerzői szerint a legtöbben követték a javaslatot.
Gondoljunk csak bele, milyen bizarr helyzet ez. Körülbelül száz olyan ember, aki kapcsolatban élt, egy számítógép által meghozott véletlenszerű döntés alapján szakított. Egy később készített felmérésből pedig az derült ki, hogy általában elégedettek voltak a döntésükkel.
Persze nem mindenki tenné fel a kapcsolata jövőjét egy pénzfeldobásra. Már az, hogy valaki megteszi, is elmond valamit a kapcsolat jellegéről. Ha valaki hajlandó vállalni az 50 százalékos esélyt a kapcsolat befejezésére , valószínűleg már amúgy is kisebb mértékű volt az elköteleződés abban a kapcsolatban. Azok, akik valóban elkötelezettek, nem vállalnának ilyen kockázatot.
