A Kanada legnyugatibb tartományáról elnevezett Brit Kolumbia Egyetem szakértői a Human Relations című folyóiratban tették közzé eredményeiket, amelyek szerint a munkahelyi terror áldozatainál is jobban vágynak a távozásra azok, akik csupán szemlélőként nézik a konfliktusokat. Az úgynevezett "környezeti terror" fogalma nagy hatással van a szervezeti magatartásra, s új vizsgálati területet nyit meg.
A feszültséggel teli atmoszféra és a munkahelyen maradásra való hajlam összefüggéseinek föltárására a tengerentúli intézmény emberi erőforrás szakértői 41 kórházi egység 357 ápolójával töltettek ki kérdőívet.
Összefüggés van a terror és a felmondás között
Az eredmények alapján az erőszakos bánásmód célpontjai gondolkodtak leginkább a távozáson, ugyanakkor párhuzam figyelhető meg a környezeti terror érzékelése és a kilépésre való hajlam között. Statisztikai analízis után azonban fény derült rá, hogy azok az ápolók, akik ritkán tapasztaltak személyük ellen irányuló megfélemlítést, ám ugyanazon kórházi osztályon dolgozó társaik révén sokszor tanúi voltak ilyesminek, erősebben vágytak a munkahelyváltásra, mint gyakran molesztált kollégáik.
Számos korábbi tanulmány igazolta a munkahelyi terror és a felmondások száma közötti összefüggést, főleg, ha az érintetteket máshol egy újabb lehetőség várta. A vállalatok szemszögéből a tömeges távozások magas költséggel járnak, ráadásul a feszült légkör árt a hírnévnek, így a jelenség kétszeresen is kerülendő.
Nem csak a személyes negatív tapasztalatoknak van hatása
A tanulmány tágabb látókört biztosít az emberi erőforrás szakterületen, hiszen jelentős méretű és változatos mintából von le következtetéseket - magyarázzák a kutatók, akik a hierarchikus modellen alapuló elemzési technika segítségével pontosan fölmérhetik a direkt és a környezeti terror külön-külön, illetve együttesen tapasztalható hatásait. Erre az eddig alkalmazott módszerekkel nem nyílt lehetőség.
"Előre megállapíthatjuk a felmondási szándék erősségét, ha valaki munkahelyi terror közvetlen áldozata, s akkor is, ha ő maga nem célpont ugyan, de tanúja a másokra irányuló megfélemlítésnek" - mondta a kanadai kutatás egyik szervezője, Marjan Houshmand. "Roppant érdekes, hogy bár eddig a személyes negatív tapasztalatoknak tulajdonítottuk a legnagyobb jelentőséget, kiderült, hogy az indirekt élmények is ugyanígy hatnak a távozási hajlamra" - tette hozzá.
A vancouver-i felsőoktatási intézmény szakértőinek elmélete szerint tehát a dolgozóknak egyfelől morális gondot okoz a társaikra irányuló terror, másfelől pedig igazságtalannak élik meg a bánásmódbeli különbséget - még akkor is, ha ők vannak jobb helyzetben. A tanulmány hozzájárul az emberi kapcsolatokat vizsgáló teóriák fejlődéséhez, azon belül is az egyének és a szervezetek közötti viszony harmadik tényező általi befolyásoltságának méréséhez.
"Eredményeink egyaránt betekintést nyújtanak a munkahelyi megfélemlítés áldozatainak viselkedésébe, s azokéba is, akik passzív szemlélőként kénytelenek végignézni gyengének és sérülékenynek tartott kollégáik szenvedéseit. Míg a bántalmazottak vereségként élnék meg a cégtől való távozást, a környezeti terrort tapasztalóknál kevesebb negatív érzelem kapcsolódik a felmondáshoz" - összegezte Houshmand.
