Mentális zavarok

A természeti népek törzseinél nem tudunk szenvedélybetegségek létezéséről. A szeszek, drogok fogyasztása szertartások, ünnepségek része volt, kötött szabályokkal, amelyek betartása megóvott a károsodásoktól. A szabálytalan használat betegséghez vezetett.

Az Anonim Alkoholisták mozgalma nem mentes az ellentmondásoktól és az őket körülvevő kritikáktól, mégsem tud versenyre kelni velük a hivatalos, őket nem egyszer kinevető orvostudomány.

A tapasztalat sajnos azt mutatja, hogy az alkoholizmus igazi megelőzésére nem nagyon kínálkozik lehetőség. Csak a legsúlyosabb állapot tudja szembesíteni az alkoholistát és környezetét a valódi betegséggel.

Aki inni akar, az mindig megtalálja a módját, s a december bőven kínál erre alkalmat. Mértékkel fogyasztva, az alkoholos italoknak is van némi jó hatása az egészségre.

Az alkohol fogyasztása legalább hétezer évvel ezelőtt kezdődött, ebből az időből származnak az első olyan cserépdarabok, amelyeknek pórusaiban sör és bor maradványát találták az archeológusok. Bronzkori őseink valószínűleg keverték a kétféle italt.

A közvéleményben elterjedt vélekedés, hogy az az alkoholista, aki dülöngél az utcán, össze-vissza beszél, veri a családját, és néha fehéregereket lát futkosni a szeme előtt. A valóságban azonban a baj ennél már sokkal hamarabb elkezdődik.

A depresszió ma már jó eredménnyel kezelhető az utóbbi évtizedekben kifejlesztett gyógyszerek segítségével. Ám a páciensek jelentős része nem az orvosi előírások szerint szedi a tablettákat, vagy egyszerűen abbahagyja a gyógyszerszedést? Állapotuk romlik.

Ha tipikus depressziós embert kell elképzelnünk, nagy valószínűséggel felnőtt nőre gondolunk. A depresszió azonban senkit sem kímél, bárkinél előfordulhat.

Edina kilencéves. Az általános iskolában balett-foglalkozásokon vesz részt. Naponta megéli, hogy mestere ujjal böködi a hasát: "húzd be!", "húzd be jobban!", "még jobban!".

A bulimiában szenvedők falási rohamai gyakran transzszerű állapotban, furcsa, "megváltozott" tudatállapotban zajlanak. Néha a betegek alig, vagy csak hiányosan emlékeznek ezekre.

A drogoknak számos fajtája létezik. Következő cikkünkben megismerkedhetünk a legelterjedtebb hazai kábítószercsoportok fő képviselőivel.

Az előző részben a drogellenes nevelés lehetőségeinek és fontosságának megtárgyalása mellett szó esett hogy a kábítószer használatára utaló tünetekről, pszichés és testi változásokról, valamint a gyanút keltő eszközökről is szó esett.

Egy amerikai kutatás szerint emberi arcra kifejlesztett hőérzékelő kamerával képesek kiszűrni azokat akik nem mondanak igazat, mely hozzásegít a terroristák kiszűréséhez.

A drogok kipróbálásának leggyakoribb indoka a kíváncsiság. Problémák, gondok elviselése, elfedése, feszültségek levezetése, csoporthoz tartozás vágya, unalom - mind-mind szerepet játszhatnak a kíváncsiság mellett az első drog megtapasztalásában.

Ki ne szeretne mindig - szó szerint - fényes jó kedvvel élni? Csakhogy nem mindig van fény és világos... Mit kezdjünk magunkkal a sötét komor napokban, ha érzékenyek vagyunk a fényhiányra?

Külföldi és hazai vizsgálatokban egyaránt azt találták, hogy a cigarettázó emberek több mint a fele szeretné abbahagyni a dohányzást, és sokan meg is próbálják. Tudjuk, hogy a dohányzás abbahagyása nem könnyű, de nem lehetetlen.

Morózusak, depresszióra hajlamosak vagyunk. Sokan nem is tudják, hogy azok, akik pedig tudják, azok küzöl pedig sokan nem fordulnak szakemberhez. Mi is az a depresszió és milyen tünetei vannak?

Szerda reggel ért véget a szigeti rendezvény, még bontják a sátrakat, hazaszállingóztak a fiatalok, idősebbek. Akik nem voltak ott, kíváncsian kérdezik: milyen volt?

Mindannyiunk számára ismerős a mozdulat, amelyet gyakran látunk, de néha magunk is megteszünk kézfogás előtt, automatikusan, önkéntelenül ruhánkba törüljük tenyerünket. Tudjuk ugyanis jól, hogy a nedves tenyérrel történő kézfogás rendkívül kellemetlen.

Két vonal, mindkettő végén nyilak. Az egyik vonal végén kifelé, a másikon befelé néznek. Pszichológiai teszt ez, amely az optikai csalódást bizonyítja. Vagyis azt, hogy nem hihetünk a szemünknek. Mert a két vonal egyforma hosszúságú...

Két vonal, mindkettő végén nyilak. Az egyik vonal végén kifelé, a másikon befelé néznek. Pszichológiai teszt ez, amely az optikai csalódást bizonyítja. Vagyis azt, hogy nem hihetünk a szemünknek. Mert a két vonal egyforma hosszúságú, de nem annak látszik

Rohanó, teljesítménycentrikus világunkban egyre többen vannak, akik keményen küzdenek, hogy megfeleljenek a munkahely támasztotta elvárásoknak.