Az oki tényezők magyarázatait követve elmondhatjuk, hogy a depressziónak számos terápiás lehetősége létezik, de a kezelés tekintetében is élesen különválik a biológiai és a pszichológiai megközelítés. A "kezelés" szót azért tartom lényegesnek hangsúlyozni, mert a gyógyszerek - noha remekül egyensúlyban tartják a beteget, aki tünetmentes életet élhet -, nem minden esetben gyógyítják meg, "tüntetik el" véglegesen a depressziót. Gyógyszerek nélkül viszont nagyon nehéz elkezdeni a pszichoterápiát, hiszen a depressziós beteg túl fásult ahhoz, hogy részt vegyen az igen kemény munkával járó gyógyítási folyamatban.
Az orvosok terápiás célkitűzése gyakorlatilag minden esetben ugyanaz: a depresszió tüneteinek kezelése, a visszaesés megelőzése és a kognitív - az észlelő és megismerő - funkciók sérülékenységének csökkentése.
A "bolyhosodás" biokémiája
A biokémiai megfontolásokat figyelembe véve, a gyógyszeres kezelés elsősorban arra törekszik, hogy helyrebillentse a központi idegrendszer hírvivő anyagainak felborult egyensúlyát. Az antidepresszív szereknek ma már széles skálája létezik, ezek elsősorban a noradrenalint és a szerotonint célozzák meg. Azonban talán mélyebben megértjük az antidepresszív terápia lényegét, ha úgy fogjuk fel, hogy valójában "antistresszív" hatású: akár pszichoterápiás, akár gyógyszeres a kezelés, a szervezet stressz-tűrő és stressz-megküzdő képességét segíti.
A kémiai egyensúly helyreállítása hetek múlva azt is eredményezi, hogy az agy stressz-szabályozó központjában, a hippokampuszban (amely a stressz-hormonokat "felülről" regulálja) az idegvégződések megerősödnek, "felbolyhozódnak". Megritkulásuk korábbi stresszhatások eredménye és a kapcsolatok sűrűsége segít a stressz káros hatásainak kivédésében, így csökken a depresszióra, szorongásosságra és a szomatizációra (képzelt, felerősített szervi tünetek) való hajlam. Ugyanez pszichoterápiával is elérhető, de az utóbbi súlyos esetekben olyan gyakori és hosszantartó terápiás kontaktust igényel, amit nem minden páciens tud anyagilag és nem minden pszichoterapeuta tud időben megengedni magának.
Az antidepresszánsok szentháromsága
A MAO-bénítók csoportja megakadályozza a noradrenalin lebontását, ezért annak szintje megnő a vérben, és ez enyhíti a depressziós tüneteket. Felfedezése a véletlennek köszönhető: a tüdőbaj gyógyítására használt gyógyszer hatására olyan jókedvűek lettek a betegek, hogy az az orvosaiknak is feltűnt.
Az SSRI (szelektív szerotonin-visszavétel gátló) típusú készítmények, amelyek ma már az első választandó szereknek tekinthetők, a szerotonin aktivitására hatnak kedvezően. Az új szelektív szerek már nem fokozzák az alkohol hatását, nem rontják a figyelmet és a mozgásos koordinációt, mint például az autóvezetést, és a legtöbb gyógyszerrel kombinálhatók. Hihetetlen sikerük annak is köszönhető, hogy szinte képtelenség túladagolni őket, ami nagyon fontos tényező, hiszen a depressziós betegek nagy hányadának vannak öngyilkossággal kapcsolatos gondolatai, késztetései.
A triciklikus antidepresszánsok mind a pszichés, mind a testi tüneteket enyhítik, ennek ellenére jelentőségük egyre csökken. Ha a depressziós beteg tüneteit a szorongás uralja, a kezelést szorongáscsökkentővel egészítik ki, más esetben nyugtató hatású antidepresszánst kell választani.
Mennyi a normál nyugalmi pulzus, és mikor a legjobb megmérni?
Nyereményjáték szabályzat 2025.11.
Alternatív kezelés a kórházban
Az elektrokonvulzív terápia (ECT) - vagy ismertebb nevén az elektrosokk - használata visszaszorult ugyan, de még mindig jelen van a terápiás palettán. Elsősorban olyan esetekben választják, amikor a veszélyeztető állapotok miatt gyors eredményre van szükség, vagy a depresszió más kezelésre nem reagál. Az nem tisztázott, hogy pontosan milyen hatásmechanizmussal éri el az esetek egy részében a kívánt eredményt, de annyi bizonyos, hogy az elektromos áram az agy minden területén egyszerre készteti kisülésre az idegsejteket, ami meglehetősen drasztikus következményekhez vezet a szervezet egészében. Szintén ismert, hogy a módszernek hasonló "bolyhosító" hatása van, mint az antidepresszáns gyógyszereknek.
A fényterápiát elsősorban szezonális depresszió kezelésére használják. Ennek legkellemesebb formáját az jelenti, ha a súlyos téli lehangoltságtól szenvedő ember napsütötte tájon tölti a hideg hónapok egy részét. Akinek erre nincs lehetősége, ultraibolya-kezelést kaphat - ez a megoldás gyakori a sarkkörhöz közel lévő területeken. Az alvásmegvonás az enyhe és a középsúlyos depressziókban alkalmazható jó hatással, előnye, hogy teljesen veszélytelen eljárás.
Amikor más nem segít
Az orvosok a depressziót az életveszélyes állapotok közé sorolják, mert hatékony kezelés nélkül könnyen veszélyeztető állapot alakulhat ki; a beteg akár önmaga ellen fordíthatja elkeseredettségét, akár környezetét is veszélyeztetheti. Ha a beteg öngyilkossággal fenyegetőzik, lehangoltsága önellátási képtelenséghez vezet, önelhanyagolása súlyos mértéket ölt, minden esetben a kórházi kezelés mellett érdemes dönteni. Ez akkor is érvényes, ha olyan diagnosztikai kérdések merülnek fel, amelyek kórházi kivizsgálást tesznek szükségessé.
Legjobban: