Az emberiség egyik legrégebb óta megválaszolatlan kérdése, hogy vajon meddig élhetünk, illetve mi a hosszú élet titka. Egyáltalán mekkora a ráhatásunk erre? Életmódunkon keresztül is képesek lehetünk meghosszabbítani földi létünket? Vagy génjeink eleve meghatározzák, mikor jön el a halálunk? Nos, mint arra Hassan Vally, az ausztrál Deakin Egyetem epidemiológus szakembere a The Conversation oldalán rámutat, egy, a Nature Medicine című tudományos folyóiratban frissen megjelent tanulmány most éppen ezt a témakört vizsgálta. Az eredmények pedig joggal mondhatók meghökkentőnek: a szerzők ugyanis arra a következtetésre jutottak, hogy környezetünk és életmódunk sokkal nagyobb súllyal esik latba a hosszú és egészséges élet szempontjából, mint a genetikai adottságok.
Az életmód hatása az élethosszra
A kutatók az UK Biobank brit adatbázist használva körülbelül 500 ezer ember részletes egészségügyi és életmódra vonatkozó információit elemezhették. Emellett külön vizsgáltak mintegy 45 ezer embert, akik vérmintáiból úgynevezett proteomikus profilalkotást végeztek. Ez utóbbi egy viszonylag új tudományos módszer, amely arról ad képest, hogy a szervezetben miként változnak a kor előrehaladtával egyes fehérjék. Mindebből pedig molekuláris szinten meghatározható egy adott személy biológiai életkora. A kutatócsoport felmérte továbbá, hogy a résztvevőket miként érintik különböző környezeti tényezők, valamint milyen arányban fordulnak elő náluk egyes betegségek genetikai markerei. Egyebek mellett a környezeti faktorok közé tartoztak életmódbeli szokások (például a dohányzás, fizikai aktivitás), szociális tényezők (lakhely, háztartási bevételek, foglalkoztatottság) és gyermekkorban átélt hatások, mint akár a gyermekkori elhízás.
Mindezen adatok birtokában már csak az volt a kérdés, hogy a genetikai és környezeti tényezők milyen összefüggéseket mutatnak az életkorhoz kötődő 22 legfőbb krónikus betegséggel (beleértve például a szívkoszorúér-betegséget és a 2-es típusú cukorbetegséget), a halálozási adatokkal és a biológiai életkorral. Magyarán a kutatók meg tudták becsülni, hogy a környezeti tényezők és a gének milyen mértékben járultak hozzá az öregedéshez és a korai halálozáshoz a vizsgált populációban.
Kevésbé meglepő eredmény, hogy a betegség okozta halálozás terén az életkor és a nem volt a leginkább meghatározó, azaz mintegy fele arányban ezzel lehetett magyarázni az egyes résztvevők élettartama közötti eltéréseket. Annál váratlanabb ugyanakkor, egyben ez a kutatás legfőbb felfedezése, hogy a környezeti-életmódbeli tényezők körülbelül 17 százalékban, míg a genetikai tényezők csupán kevesebb mint 2 százalékban befolyásolták ezeket a különbségeket. Összességében tehát a tanulmány arra világít rá, hogy mindennapi életvitelünk sokkal erőteljesebb kihatással van egészségünkre és életünk hosszára, mint a genetika – írja Vally. Ami az egyes betegségeket illeti, a környezeti tényezők a tüdő-, szív- és májbetegségek kialakulásában játszották a legnagyobb szerepet, míg a gének a mell-, petefészek- és prosztatarák, valamint a demencia kialakulásában bizonyultak a leginkább meghatározónak. A korai halálozás és a biológiai életkor tekintetében a környezeti tényezők közül a dohányzás, a társadalmi-gazdasági helyzet, a fizikai aktivitás és a lakhatási körülmények estek a legnagyobb súllyal a latba.
„Végső soron a tanulmány eredményei megerősítik azt a feltevést, hogy örököljünk bármilyen genetikai kockázatokat, úgy tűnik, étkezésünk, mozgási szokásaink és az, hogy miként kapcsolódunk a világhoz, sokkal jobban meghatározzák egészségünket és azt, hogy meddig élünk” – summáz cikkében az ausztrál szakember.
