Okostelefonoktól a laptopokig, televízióktól a tabletekig a különféle kijelzők mára mindennapi életünk szerves részévé váltak – egyszersmind a gyermekek mindennapjainak részévé is. Továbbra is számos kérdőjel lengi azonban körül, hogy vajon miként hatnak ezek az eszközök a fejlődő agyra. Az észt Tartui Egyetem kutatói legújabb tanulmányukban arra keresték a választ, hogy a képernyőidő hogyan befolyásolja a kicsik nyelvi készségeinek fejlődését. Vizsgálataik szerint megállapítható, hogy ha a szülők gyakran ülnek a képernyő előtt, akkor jellemzően gyermekeik képernyőideje is magasabb. Egyszersmind ez gyengébb nyelvi készségekkel hozható összefüggésbe – írja csütörtöki közleményében a Frontiers kiadó.
Az okostelefon a beszélgetéstől vesz el időt
Számos kultúrában a gyerekek nyelvi fejlődésének alapja abban rejlik, hogy szüleikkel beszélgetnek. Ezek a beszélgetések teremtenek lehetőséget ugyanis arra, hogy újabb és újabb szavakat és nyelvtani struktúrákat ismerjenek meg és sajátítsanak el. A kijelzős eszközök jelenléte viszont zavart okozhat mindebben, különösen, ha a felnőttet zavarják meg a kijelzőn folyton felvillanó szövegek és értesítések. Ahhoz azonban, hogy pontosan megérthessük, miként hat mindez a gyerekek fejlődésére, minden digitális eszközt számításba kell venni, amelyet potenciálisan használhatnak a kicsik, akárcsak azt, hogy mire használják azokat, illetve milyen eszközöket használnak a felnőttek a környezetükben.
Az észt kutatók, Tiia Tulviste és Jaan Tulviste éppen ezt tették. Az észt családokra reprezentatív minta részeként a 2,5-4 éves korosztályba tartozó 421 kisgyermek szüleivel töltettek ki kérdőívet. A kérdések kitértek arra, hogy a szülők becslései szerint a családtagok átlagosan mennyi időt töltenek egyenként különböző kijelzők előtt egy átlagos hétvégi napon, valamint hogy mennyi időt tölt együtt a család hasonló tevékenységgel, például közös filmnézéssel. Végezetül a szülőknek ki kellett tölteniük egy olyan kérdéssort is, amely gyermekeik nyelvi készségeit volt hivatott felmérni.
A kutatócsapat a kapott adatok alapján mind a gyerekeket, mind a szülőket három csoportba sorolta attól függően, hogy mennyi időt töltenek digitális eszközök használatával. Ennek mentén vizsgálták, hogy a szülői eszközhasználati szokások milyen kapcsolatot mutatnak a gyerekek eszközhasználati szokásaival, és bizony azt találtak, hogy a szülők és gyermekeik általában véve ugyanabba a csoportba kerültek az előzetes besorolás után. Magyarán, ha a szülő sokat ül képernyő előtt, akkor a gyerek is. Egyszersmind arra is fény derült, hogy a mértékletesebb képernyőidő jobb nyelvtani ismeretekkel és bővebb szókinccsel állt összefüggésben. Hovatovább, az észt kutatók azt is megállapították, hogy a képernyőhasználat egyetlen formája sem gyakorolt pozitív hatást a gyerekek nyelvi készségeire.
Különösen károsak a videójátékok
„Bár az e-bookok olvasása és néhány edukatív játék lehetőséget kínál a nyelvtanulásra, főként idősebb gyermekek számára, kutatásunk azonban azt mutatja, hogy az első pár életévben a legfontosabb befolyásoló tényező messzemenőleg a mindennapos kétirányú, szemtől szemben zajló szülő-gyermek beszélgetés” – emelte ki Tiia Tulviste. Hozzátette, a legkártékonyabb hatást a videójátékok kapcsán mutatták ki, függetlenül attól, hogy a szülők vagy a gyerekek játszottak-e azokkal. Ezzel együtt ebben az eredményben kulturális tényezők is szerepet játszhattak. „Az észt gyerekek számára kevés életkornak megfelelő számítógépes játék érhető el ebben a korcsoportban. Azok a játékok pedig, amelyek korlátozott interaktivitást vagy kizárólag vizuális tartalmat foglalnak magukban, aligha biztosítanak gazdag lehetőségeket a beszéd és a kommunikációs készségek elsajátítására” – magyarázta a szakember.
