„A szúnyoggyérítés kérdése egyre fontosabb téma hazánkban. Nemcsak az apró rovarok bosszantó csípései, hanem a megjelenő új, potenciálisan súlyos betegségeket terjesztő fajok miatt is” – olvasható a HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat közleményében.
A gyérítésnek nehézségei is vannak
Mint írták, a legismertebb irtási mód, amellyel nyaranta találkozhatunk, az úgynevezett vegyszeres irtás. Az ilyenkor használt szerek azonban nemcsak a vérszívókat, hanem sok más hasznos élőlényt, például a méheket is elpusztítják, komoly ökológiai kárt okozva
Éppen ezért fontos kutatások zajlanak az olyan szelektív biológiai ágensek kifejlesztésére, amelyek kizárólag a szúnyoglárvákat pusztítják el – ezeket a módszereket ismerhetjük úgy, hogy biológiai szúnyoggyérítés. A biológiai gyérítés nehézsége azonban, hogy ezeket a szereket egy jóval kisebb területre kell kijuttatni, és ezek az élőhelyek sokszor sűrű növényzettel borítottak, így komoly probléma, hogy az ide kiszórt szerek nem jutnak el a vízfelszínig, ahol a lárvák táplálkoznak, és ahol ki kellene fejteniük hatásukat.
Megoldásként ezeket a hatóanyagokat valamilyen granulátumra, például homokra, vagy műanyagra rögzítik, de ez a módszer is számos nehézségbe ütközik. A sokszor használt homokszemcsék, bár természetes anyagok, éles széleik károsíthatják a növényeket, ráadásul túl gyorsan süllyednek le az aljzatra, így az irtószer nem tud elég ideig dolgozni a felszínen. A szintén gyakran használt műanyag hordozók ugyan kiküszöbölik ez utóbbi problémát – hiszen könnyű szemcseként sokáig lebegnek a felszínen –, de a kémiai irtószerekhez hasonlóan környezetkárosítók. A speciális fehérjékből készült jégpelletek is jó megoldást jelenthetnek, de gyors olvadásuk korlátozza a használatukat, különösen azokon a meleg klímájú területeken, ahol jellemzően nagy a szúnyog koncentráció.
Dimenzióváltás jöhet a szúnyogok elleni harcban
Kótai László vezetésével a kutatást irányító HUN-REN Természettudományi Kutatóközpont, együttműködésben az ELTE TTK Kémiai és a Fizikai és Csillagászati Intézet, valamint a Bay Zoltán Kutatóintézet kutatóival most egy új, környezetbartát és egyben hatékony hordozó granulátum kifejlesztésén dolgoznak.
Módszerük kombinálja a gipsz, a cement és a karboximetil-cellulóz (ismertebb nevén tapétaragasztó) tulajdonságait, ennek eredményeként pedig a szúnyogirtó szert egy lyukacsos adszorbensre lehet felvinni. A víz felszínére szórt szemcsés készítmény részecskéiből aztán addig oldódik ki a szúnyoglárvákra ártalmas méreg, amíg azok lebegni képesek, ezután vízzel telítődve, természetes anyagként süllyednek az aljzatra. A méreganyag pedig – feladatát elvégezve – ez idő alatt el is bomlik.
A kutatók szerint e módszer komoly jelentőséggel bír Magyarország természetes vizeinek, kiemelten a turisztikai jelentőséggel is bíró Balaton, a Velencei- és a Fertő tó megóvása érdekében.
2024 nyarán a tartósan meleg vízhőmérséklet és fényszegény körülmények miatt megnőtt az algák mennyisége, különösen a Siófoki-medencében (ahol a tavalyinál magasabb alga mennyiséget csak 1994-ben mértek eddig). Ez kedvezett az árvaszúnyogoknak: lárváik nagy számban telepedtek meg az üledékben, így 2025 tavaszán (április-június) az elmúlt 30 év egyik legnagyobb rajzására számíthatunk – fogalmaznak friss jelentésükben a HUN-REN Balatoni Limnológiai Kutatóintézet (HUN-REN BLKI) kutatói.
