Az alvászavarok meglehetősen gyakoriak, a következmények pedig jól ismertek: a kialvatlanság miatt drasztikusan csökkenhet nappali teljesítőképességünk, romlik a koncentrációnk és a hangulatunk, ami hosszabb távon a magánéletünkre és az iskolai vagy munkahelyi tevékenységünkre egyaránt erős kihatással lehet. A legtöbben álmatlanságtól, azaz inszomniától szenvednek, amely miatt nehezen alszanak el, és ha sikerül is álomba merülniük, alvásuk felületes, és gyakran felébrednek éjszaka. Felmérések szerint minden tizedik felnőttnél már súlyos, kezelésre szoruló a probléma.
Fontos megemlíteni, hogy bár a tartós álmatlanság háttérben belgyógyászati és idegrendszeri kiváltó tényezők egyaránt meghúzódhatnak, sőt ritkán primer, azaz önmagában jelentkező inszomniáról is beszélhetünk, az esetek közel felében mentális betegségek zavarják vagy lehetetlenítik el az éjszakai pihenést. A továbbiakban a három leggyakoribb pszichiátriai kórképet vesszük górcső alá.
Depresszió
Ez az állapot a hangulati és az érzelmi élet zavarát takarja. A köznyelvben az unipoláris depressziót értjük alatta, amelyre jellemző, hogy kizárólag negatív irányban befolyásolja, hogy miként érezzük magunkat a bőrünkben. Ellentétben tehát a bipoláris zavarral, ez esetben a lehangolt időszakokat nem váltják fel emelkedett, felpörgetett, úgynevezett mániás szakaszok.
A depressziót számos tényező előidézheti , a tünetek viszont - eltérő intenzitással ugyan, de - nagyjából minden esetben azonosak: szomorúság, lehangoltság, kilátástalanság és önértékelési zavarok mellett az érdeklődés beszűkülése, a motiváltság hiánya jelentkezik, mindezek nyomán pedig testi tünetek is fellépnek. A depresszió okozta panaszok között az egyik leggyakoribb az alvászavar. A betegség előfordulása többnyire tinédzserkorban és 45-50 éves kor körül jellemző, a felnőttek között pedig a nők veszélyeztetettek inkább.
Szorongás
A szorongásos zavarok rendkívül gyakoriak, becslések szerint az emberek negyede él át élete során valamilyen szorongásos betegséget. A szorongás és a félelem természetesen önmagában még nem kóros, a betegekre viszont olyan irracionális félelmek jellemzőek, amelyeket valamilyen mások számára lényegtelennek tűnő inger vált ki. Gyakori példa lehet erre, hogy valaki rosszul érzi magát a tömegben ( agorafóbia ), emiatt pedig igyekszik messze elkerülni a tömegközlekedési eszközöket és bevásárlóközpontokat, ha pedig mégis ilyen közegbe kerül, akkor ez pánikrohamot válthat ki nála. Összességében kijelenthető, hogy a kóros félelem állandósulása akár a normális életvezetést is lehetetlenné teheti.
A gyógyszeres kezelés mellett a pszichoterápia jelentheti a szorongásos zavarokból a kiutat. Többek között az állandósuló tárgytalan félelem, az indokolatlan idegesség, a vissza-visszatérő fenyegető gondolatok is jelezhetik, hogy érdemes orvoshoz fordulni segítségért, továbbá gyakori tünet a tartós álmatlanság is.
Függőségek
Az addikciók általános jellemzője a kontroll elvesztése az adott szer vagy tevékenység felett, illetve hiány esetén a megvonási tünetek jelentkezése. A három leginkább elterjedt függőség az alkoholos italok , a dohányáruk és a kábítószerek, gyógyszerek túlzott használatától alakul ki. Számos egyéb lelki és testi tünet mellett ezek az alvásra is rendkívül negatív hatással lehetnek.
