Kardiológiai vizitek során az orvos mindig ellenőrzi a vérnyomást és a pulzust, sőt, az automata vérnyomásmérők is feltüntetik mindkét értéket. A két mutató ugyanakkor nem összekeverendő egymással, bár az értékek elemzésekor valóban keresni kell az összefüggéseiket is. Érdemes tehát először tisztázni a fogalmakat: a vérnyomás az erekben áramló vér nyomásgyakorlása az erek falára, a pulzus pedig a percenkénti szívverések száma.
Sok esetben igaz, hogy a vérnyomás és a pulzus egyszerre emelkednek és süllyednek, hiszen például veszélyhelyzetben mindkettő egy időben megugrik. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy ha a pulzus megemelkedik, akkor feltétlenül emelkedni fog a vérnyomás is, és fordítva. Egyes szívbetegségek esetén például éppen az a gond, hogy a magas pulzusszám leviszi a vérnyomást, ami hosszú távon akár pitvarfibrillációhoz vagy kamraremegéshez is vezethet. Természetesen az alacsony pulzusszámmal párhuzamosan jelentkező magas vérnyomás is utalhat betegségre, hiszen a szervezet ilyenkor kompenzálni próbál: ha túl lassú a szívverés, vagyis alacsony a pulzus, akkor a vérnyomásnak kell megnövekednie ahhoz, hogy elég oxigénhez, tápanyaghoz tudja juttatni a szöveteket, szerveket.
Az alacsony pulzus okai
A szívverés ritmusa attól függ, milyen gyorsan keletkeznek elektronikus jelek a szívizomzat összehúzódásait szabályozó ingerületkeltő központban, az úgynevezett szinuszcsomóban. Átlagosan 70-75 dobbanás történik percenként, de 60 és 100 között minden szám normálisnak tekinthető. Edzett sportolóknál gyakran alacsonyabb a pulzus ennél, de ez természetes jelenség. A szívverés sebességét ugyanakkor a fizikális edzettségen túl számos egyéb tényező is befolyásolja, mint például az érzelmek, a stressz, az élvezeti szerek, a testösszetétel és a hőmérséklet.
Alacsony pulzusszámot okozhat ezen túl többek között az alulműködő pajzsmirigy is, illetve a kóros, panaszokkal járó lassú szívverés mögött gyakran a szívritmust szabályzó sejtek betegségei állnak. Ez utóbbiak kialakulhatnak korábbi infarktus, érelmeszesedés, öröklött hajlam és mérgezések nyomán egyaránt. Érdemes továbbá megemlíteni, hogy egyes - akár a magas vérnyomás kezelésére szánt - gyógyszerek is lassíthatják a pulzust. E készítmények dózisát mérsékelve vagy más gyógyszerre cserélve megszűnhetnek a panaszok.
A vérnyomásmérés rutinvizsgálatnak számít, ám az, hogy mi számít ideális értéknek, nagyban függ attól, hogy a páciens hány éves és milyen nemű.
Mikor kell orvoshoz fordulni?
A pulzusszám megítélése mindig egyéni elbírálást igényel, mert például a sportolók alacsony értékei többnyire semmilyen károsodásra nem utalnak. Természetesen más esetekben tény, hogy lassú szívverés esetén az emberi szervezet nem jut elég friss vérhez, amit nem szabad kezeletlenül hagyni. "Számos szívbetegség, például a szívritmuszavar, sokáig rejtve marad az érintettek elől, mert nem okoz tünetet. Ugyanakkor egyetlen tünetre sem mondható, hogy mindenképpen szívbetegségre utal, de ha ilyet tapasztalunk, feltétlenül érdemes kivizsgáltatni magunkat. Mindenkinek ajánlott tehát részt venni egy kardiológiai kivizsgáláson, aki erős szívdobogást, hirtelen bedobbanásokat, kimaradásokat, gyengeséget, tartós kimerültséget, mellkasi szorítást vagy légszomjat tapasztal. Fel kell figyelni arra is, ha - nyilvánvaló ok nélkül - rendszeres fejfájás, szédülés vagy eszméletvesztés jelentkezik" - hívta fel a figyelmet dr. Sztancsik Ilona, a KardioKözpont kardiológusa, aneszteziológus, intenzív terapeuta.
A szakember kifejtette, ma már számos olyan műszeres vizsgálat - többek között nyugalmi- és terheléses EKG, Holter-monitorozás , szívultrahang - áll rendelkezésre, amelyek gyors és pontos diagnózist biztosítanak, illetve annak birtokában megkezdődhet a kezelés. A cél, hogy személyre szabottan megállapítható és akár életmóddal, akár gyógyszerrel, akár a kettő kombinációjával beállítható legyen az optimális pulzusérték. Ha ilyen módon nem lehet eredményt elérni, pacemakert kell beültetni, aminek segítségével a szívritmus szabályozhatóvá válik.
