Vizelet-inkontinenciával számos várandós nő küzd. A vizelettartási nehézség nemcsak a szülés, hanem már a terhesség alatt is jelentkezhet.
Ahogy azt korábban írtuk, a statisztikák szerint 10-ből 4 nő tapasztal vizeletinkontinenciát a terhessége alatt és/vagy a gyermeke megszülése után. A probléma súlyossága a kis szivárgástól egészen a hólyagszabályozás teljes elvesztéséig terjedhet. A kialakulási kockázat hüvelyi szülés esetén 50 százalékkal magasabb, mint a császármetszést követően.
A terhesség során termelődő hormonok ugyanis gyengítik a medencefenék izmait, valamint megnyúlnak az itt lévő szövetek és izmok is, hogy könnyebben menjen a szülés. Ezek a változások sokaknál vizeletszivárgáshoz vezethetnek, a szülés követő regenerálódás során viszont ez a probléma a legtöbbször magától el is múlik.
Ha viszont a szülés során károsodnak a medencefenék izmai és a húgyhólyaghoz tartozó idegek, akkor akár hosszabb távon is fennmaradhat az inkontinencia. Ez a leginkább a nagy súlyú gyermeket váró, a hosszan vajúdó, a nehéz szülést átélő, a vákuum vagy fogó segítségével szülő, valamint a terhesség előtt is hólyagproblémákkal küzdő nőknél jellemző.
Torna segíthet a megelőzésben
Érdemes akár már a terhesség előtt intimtornába kezdeni. A gátizomtorna (vagy Kegel-gyakorlatok) révén a medencefenék izmait lehet megerősíteni. Ez az izomcsoport fontos szerepet játszik a húgyhólyag, a méh és a végbél alátámasztásában. Erősítésük bármelyik életkorban hasznos lehet, nemcsak a nőknek, hanem a férfiaknak is.
Mutatjuk, hogy kell végezni a Kegel-gyakorlatokat (arra figyeljünk, hogy üres legyen a hólyagunk):
- Feküdj hanyatt!
- Feszítsd meg a medencefenék izmaidat (mintha a vizeletedet próbálnád visszatartani)!
- Tartsd megfeszítve 3–5 másodpercig!
- Lazíts ugyanennyi időre!
- Ismételd meg 10-szer!
Ezt a gyakorlatot naponta háromszor érdemes megismételni.
Mennyi a normál nyugalmi pulzus, és mikor a legjobb megmérni?
Nyereményjáték szabályzat 2025.11.
Amennyiben kialakul a probléma, és a szülés után több mint 6 héten át fennáll, akkor érdemes lehet orvoshoz fordulni, aki különböző kezelési módokat tud ajánlani.
Legjobban: