Egy tavaly publikált tanulmány szerint világszerte a termékeny korú, 15 és 49 év közötti nők 15,8 százaléka él úgynevezett metabolikus diszfunkcióval társuló zsírmájbetegséggel (MASLD), avagy korábbi nevén nem alkoholos eredetű zsírmájjal. A kifejezés a májban felszaporodó zsírt fejezi ki, továbbá legalább egy ehhez társuló metabolikus rizikófaktort, így például 2-es típusú cukorbetegséget, magas vérnyomást, elhízást vagy kóros vérzsíreltéréseket. Carole Marxer és Jonas F. Ludvigsson, a stockholmi Karolinska Intézet epidemiológus kutatói a gyakori betegség várandósságra kifejtett hatásait mutatják be a The Conversation oldalán megjelent cikkükben.
Zsírmájbetegség hatása a terhességre
Képzeljünk magunk elé egy 30-as évei elején járó nőt, legyen a neve, mondjuk, Zsófia. Zsófia friss várandósként éppen az első vizsgálatára érkezik szülész-nőgyógyászához a rendelőbe. Öt évvel korábban egy rutinszerű laborvizsgálat enyhén emelkedett májenzimértékeket mutatott nála, ami májkárosodásra utalt. További vizsgálatok során aztán kiderült, hogy túl sok zsír szaporodott fel a szervben. Zsófia elhízással és 2-es típusú cukorbetegséggel is küzdött, így aztán az egyéb lehetséges kiváltó okok kizárását követően metabolikus diszfunkcióval társuló zsírmájbetegséget állapítottak meg nála. Az első gyermekét váró nő mindezek tükrében rögtön azzal a kérdéssel fordul most orvosához: mit jelent a korábbi diagnózis saját és magzata egészségére nézve?
Ez a forgatókönyv egyáltalán nem csak a képzelet szüleménye, számos nő számára előbb-utóbb valósággá válik. Ami pedig a felvetett kérdésre adandó választ illeti, az Marxer és Ludvigsson szerint közel sem nyilvánvaló. Ennek oka, hogy az e területen szerzett tudományos bizonyítékok köre egyelőre nem elég bőséges. A MASLD okai, következményei a felnőtt populációban széles körben kutatottak, ugyanakkor kifejezetten a várandóssággal kapcsolatos tanulmányok és szakmai ajánlások száma lényegesen szűkösebb. Eközben viszont a probléma lassan a körmünkre ég a szakértők szerint. 2010 és 2021 között a betegség előfordulása 14 százalékkal emelkedett a 15-49 éves nők között. Idén májusban az Egészségügyi Világközgyűlés (WHA), az Egészségügyi Világszervezet (WHO) legfőbb döntéshozó szerve növekvő globális egészségügyi kihívásként ismerte el a zsírmájbetegséget – a tágabb betegségcsoportot, amelybe a MASLD is tartozik.
Érdemes megemlíteni, hogy a várandósság önmagában is komoly változásokat idézhet elő abban, ahogyan a szervezet a vércukor- és vérzsírszinteket szabályozza. Jellemző például az inzulinérzékenység csökkenése, azaz hogy a sejtek kevésbé reagálnak jól az inzulin hormonra, amely segítségével fel tudnák venni a véráramból a tápanyagul szolgáló glükózt, avagy szőlőcukrot. Eközben egyes tanulmányok arra utalnak, hogy a metabolikus diszfunkcióval társuló zsírmájjal diagnosztizált nők körében többféle terhességi komplikáció is gyakrabban fordul elő. Egy korábbi, több mint 13 ezer nő adataira kiterjedő metaelemzés például a terhességi cukorbetegség, a várandósság alatti magas vérnyomás, a preeklampszia és a koraszülés kapcsán is fokozott kockázatot talált.
Marxer és Ludvigsson kutatócsoportja tavaly szintén megjelentetett egy tanulmányt a témában. Ebben 162 zsírmájjal élő nő 240 szülését vizsgálták és hasonlították össze 1140 olyan gyermekáldással, ahol a kismamáknál nem volt hasonló májprobléma igazolható. Így derült fény arra, hogy előbbi csoportban több mint háromszor gyakrabban fordult elő koraszülés. Sőt, MASLD esetén akkor is magasabbnak bizonyult ennek veszélye, amikor kifejezetten túlsúllyal vagy elhízással, de májpanaszok nélkül élő nőket vettek számításba a kontrollcsoportban.
Kapcsolódó cikk
Az anya zsírmájbetegsége így hat a magzatra
A gyermekek kapcsán még kevesebb tudományos ismeret áll egyelőre rendelkezésre. A svéd kutatócsoport egy idén januárban megjelent tanulmánya 239 olyan gyermek egészségét vizsgálta, akik édesanyja a születésük idején már diagnosztizált zsírmájbeteg volt. A kontrollcsoportba kiválasztott 1131 gyermekhez képest az előbbi csoportban lényegesen, mintegy 1,8-szor gyakrabban fordult elő az utánkövetés ideje alatt súlyos, kórházi kezelést igénylő fertőzés. Sőt, az első életév során háromszor nagyobb kockázatot figyeltek meg a kutatók. Biztató ugyanakkor, hogy ugyanebben az összehasonlításban nem lehetett fokozott rizikót kimutatni sem a daganatos, sem az autoimmun megbetegedések kapcsán.
„Az olyan nők számára, mint Zsófia, ezek a bizonytalanságok a terhesség alatti gondozással, a szükséges vizsgálatokkal és a lehetséges kockázatokkal kapcsolatos döntésekben is fontosak. Ahogy a MASLD egyre gyakoribbá válik a fogamzóképes korú nők körében, az orvosok is várhatóan egyre gyakrabban találkoznak majd vele a várandósság során. További kutatásokra van szükség ahhoz, hogy pontosabban meg lehessen határozni, mit jelent a diagnózis az érintett nők és gyermekeik számára” – mutat rá Marxer és Ludvigsson.
