Nem mindennapi betegtörténetről számolt be a LiveScience. A történet középpontjában egy 41 éves iráni férfi szerepel, aki azok után ment kórházba, hogy már egy hete extrém diszkomfortot tapasztalt vizeletürítés közben, illetve erős fájdalmat a szeméremcsontja felett. Amit aztán az anamnézis felvétele során az előzményekről elmondott, az orvosokat is megdöbbentette.
Inkontinencia kezelése pillanatragasztóval
Saját bevallása szerint a férfinél nagyjából egy hónappal korábban jelentkeztek inkontinencia, azaz vizelettartási zavar jelei. Ahelyett azonban, hogy szakemberhez fordult volna, maga próbálta meg kezelni a problémát otthon. Két héten át rendszeresen fecskendezett pillanatragasztót a húgycsövébe, remélve, hogy ez majd meggátolja a vizeletszivárgást. Eleinte úgy tűnt számára, hogy a trükk be is válik. Négy nap elteltével azonban egyre kevesebb vizeletet tudott kiüríteni, amihez ráadásul egyre intenzívebb fájdalom is társult. Két hete leállt az önkezeléssel, mire elhatározta, hogy orvoshoz fordul: addigra alig-alig volt már vizelete, a fájdalmai pedig állandósultak.
Az esettanulmány szerint a beteg fizikális vizsgálata során az orvosok erektáltnak írták le a péniszét, amelyben egy szilárd idegentestet is ki lehetett tapintani. Ezenkívül a húgycső nyílása körül apró, morzsalékos ragasztódarabokat találtak. Az orvosi csapat ezután cisztoszkópiával, azaz húgyhólyagtükrözéssel igyekezett volna jobban feltárni a helyzetet, a húgycső elzáródása miatt azonban nem tudták megfelelően elvégezni a vizsgálatot. Végül úgy döntöttek, műtéti úton távolítják el a megkeményedett ragasztóból képződött csomót.
Ehhez egy 2 centiméteres bemetszést ejtettek a makkon, hogy aztán 15 percen keresztül mintegy 3 liter sóoldattal igyekezzenek elválasztani a ragasztódugót a húgycső falától. Ahogy aztán a ragasztó meglazult, az orvosok egy közel 10 centiméter hosszú, pálcika alakú tömböt húztak ki a páciens péniszéből. A műtétet követően a beteg vizeletürítése normalizálódott, és a vizeletvizsgálat sem mutatott kóros értékeket. Öt nap után haza is engedték a kórházból, bár további 10 napig még katétert kellett használnia, illetve antibiotikumkúrát írták elő számára. A hat héttel későbbi kontrollvizsgálat már mindent rendben talált. Az orvosok a korábbi inkontinencia kiváltó okát nem tudták megfejteni.
Ritkán kerül pillanatragasztó a húgycsőbe
Az eset különlegességét az adja, hogy bár az orvosi szakirodalomban számos leírás létezik olyan esetekről, amikor pillanatragasztó került a betegek különböző testnyílásaiba, ezek azonban rendszerint a fület vagy az orrot foglalják magukban. Egyszersmind ilyenkor a ragasztó fel is oldható például acetonnal. A mostani tanulmány szerzői három olyan esetriportot is találtak ugyanakkor, amelyekben a betegek szándékosan juttattak ragasztót a húgycsövükbe. Ezek mindegyike a ragasztó endoszkóppal vagy műtéti úton történt eltávolításával zárult.
A húgycső kapcsán érdemes megemlíteni, hogy egy igen érzékeny szövetről van szó. Bármilyen idegentest kerüljön is erre a területre, komoly sérüléskockázatot jelent, azon keresztül pedig potenciálisan súlyos fertőzések forrásává válhat. Emellett igen fájdalmas is egy tárgyat felhelyezni a húgycsőbe, ennél fogva viszont ritkán kell ilyen okból ellátni betegeket a klinikai gyakorlatban. Amikor mégis, annak hátterében olykor a kíváncsiság, esetleg valamilyen szerhasználat vagy mentális betegség áll – leggyakrabban viszont a szexuális vágyak hajszolása. Bármennyire is veszélyes ez a gyakorlat, számos esettanulmány szól húgycsőbe dugott idegentestekről – beleértve mágneseket, tollakat, fülhallgatókat, USB-kábelt, villát, hőmérőt, faágat, csavarhúzószárat, sőt, olyanra is volt példa, hogy egy beteg három AAA ceruzaelemet helyezett fel.
