Miközben a pandémia komoly kihívás elé állította a világot, számos szakember dolgozott folyamatosan azon is, hogy az egyéb légzőszervi vírusok ellen megfelelő megelőzési és kezelési eszközöket találjanak. Connor Bamford és Grace C. Roberts, a belfasti Queen's Egyetem két virológus kutatója a The Conversation oldalán megjelent korábbi cikkükben azokat a vírusokat vették sorra, amelyek évről évre visszatérő problémát okoznak hosszú idő óta, és amelyekkel szemben szintén védekeznünk kell.
Rhinovírusok
A rhinovírusokat - a görög rhinos kifejezésből származtatva az orr vírusait - rendszerint a közönséges náthával, avagy megfázással szokták kapcsolatba hozni, hiszen általában a felső légutakat megfertőzve orrdugulást és orrfolyást okoznak. Ezzel együtt akad egy rosszindulatúbb oldaluk is, súlyosbíthatnak ugyanis olyan alsó légúti megbetegedéseket, mint az asztma vagy a krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD). Folyamatosan terjedhetnek az év során, és mivel egy rendkívül változatos víruscsoportról van szó, védőoltás sem létezik ellenük. Szintén nincsenek hatékony antivirális gyógyszerek rhinovírusok ellen, habár a tudósok ezen már dolgoznak annak érdekében, hogy elősegítsék például az asztma és a COPD kordában tartását. Érdekesség, hogy rhinovírusokat eddig csupán emberekben mutattak ki, akárcsak az, hogy közeli rokonságban állnak olyan vírusokkal, amelyek bélrendszeri fertőzésekért felelősek.
Adenovírusok
Az adenovírusokat elsőként az orrmandulából, avagy az adenoidból izolálták - innen származik tehát az elnevezés. Több mint ötven humán adenovírust különböztetünk meg, többségük pedig légúti megbetegedést okoz. Akad közöttük azonban emésztőrendszeri fertőzésért, szaruhártya-gyulladásért és húgyúti gyulladásért felelős vírus is. A legtöbb egészséges embernél ezek a vírusok csupán enyhe, rövid ideig tartó megbetegedést váltanak ki, ugyanakkor jellemzően gyorsan terjednek sűrűn lakott helyeken. Az adenovírusok ellen ugyancsak nincs elérhető antivirális szer, bár léteznek újabb fejlesztésű készítmények, amelyek már eljutottak a klinikai kísérletek fázisáig. Továbbá a két legtöbb megbetegedést kiváltó adenovírus ellen létezik védőoltás is. Ezeket a vakcinákat elsősorban a fegyveres erőknél alkalmazzák. Érdekes kutatási területet kínál napjainkban az adenovírusok alkalmazása rákellenes terápiák részeként, mivel egyes vírustörzsek képesek szelektíven megfertőzni és elpusztítani a ráksejteket, miközben az egészséges sejteket érintetlenül hagyják.
Pneumovírusok
Embereket kétféle pneumovírus támadhat meg: a légúti óriássejtes vírus (respiratory syncytial virus, RSV) és a metapneumovírus (MPV). Az RS-vírust szinte mindenki elkapja élete során, az érintettek négyötöde még kétéves kora előtt. A legtöbb egészséges embernél a fertőzés csupán egy ronda megfázást eredményez, ami aztán speciális kezelés nélkül is magától gyógyul. Azoknál azonban, akik egyéb légzőszervi betegséggel is küzdenek, így például asztmával, a következmények súlyosabbak lehetnek. Egy 2015-ben megjelent, a Bill Gates és felesége alapítványa által támogatott felmérés például megállapította, hogy egyetlen év leforgása alatt 3,2 millióan kerültek kórházba, valamint 59 ezer öt év alatti gyermek vesztette életét RS-vírus miatt. Ezen felül, bár sokat vitatott területről van szó, egyes szakemberek az asztma kialakulásával is kapcsolatba hozzák a kórokozót.
Parainfluenza-vírusok
Ebben az esetben a paramyxovírusok családjának egy alcsoportjáról beszélhetünk. A parainfluenza-vírusok közeli rokonságban állnak egyéb patogénekkel, így például a mumpsz és a kanyaró vírusával, és ugyancsak a légutakat megfertőzve a krupp legfőbb kiváltó okai. A betegségre jellemző, hogy az érintettek gyakran küzdenek ugató köhögéssel, amikor a köhögés kutyaugatásszerű formában jelentkezik. A parainfluenza-vírusok többnyire ősszel és tavasszal terjednek, és bár egyelőre nincs ellenük forgalomban sem vakcina, sem antivirális gyógykészítmény, a kutatók számottevő előrelépéseket értek már el a területen.
Influenzavírusok
Mind közül talán az influenzavírusok a legaggasztóbb légúti fertőzést okozó vírusok, mivel képesek világjárványt kiváltani, ahogy tették azt például az 1918-as spanyolnátha idején. Négy nagyobb csoportjukat különböztetjük meg A, B, C és D betűvel jelölve. Utóbbi kivételével mindegyik képes megfertőzni az embert, de főleg az A és B típusra jellemző, hogy akár alsó légúti megbetegedést és halált is eredményezhet. Az A típus elsősorban a vízimadarak kórokozója, habár emberi, sertés- és denevérpopulációkban is kering. Alkalmanként a madarak influenzavírusai átugorhatnak az emberre is, majd gyorsan terjedve pandémiához vezethetnek. Az influenzavírusok folyamatosan cirkulálnak emberek között, köszönhetően annak, hogy gyakran mutálódva képesek kicselezni az immunrendszert. Ebből ered az a probléma is, hogy bár vannak vakcináink influenza ellen, azokat azonban évről évre újra be kell adni, hogy tartani tudjuk a lépést a mutációkkal.
„Ezek tehát az embereket visszatérően megfertőző légzőszervi vírusok. Többségük ellen nincs a kezünkben védőoltás vagy hatékony gyógymód, miközben számos közülük aránytalanul súlyosan érinti a társadalom leginkább védtelen tagjait. Most, hogy a tudományos és publikus figyelem középpontjába kerültek a légúti fertőzések, meg kell ragadnunk a lehetőséget, hogy előrelépést tegyünk a védekezés terén mind a kutatások révén, mind a megelőzést szolgáló módszerek által, mint a fokozott kézhigiénia vagy a szociális távolságtartás” – hangsúlyozta a két virológus.
