Menopauzáról akkor beszélhetünk, ha 12 egymást követő hónap eltelik anélkül, hogy havi vérzés jelentkezne. Ez az öregedés normális része, és a termékeny, reproduktív évek végét jelzi. Jellemzően a 40-es évek végén, az 50-es évek elején következik be. Az ösztrogén és a progeszteron – két, a petefészkekben termelődő női hormon – megváltozott szintje miatt a menopauza olyan panaszokkal járhat, mint a hőhullámok vagy a hüvelyszárazság.
Mivel menopauza után már nem kellene vérzésnek jelentkeznie, ha valaki ilyen tünetet észlel, azt nem szabad figyelmen kívül hagynia. Minél hamarabb be kell jelentkezni szakemberhez, hogy fény derüljön a kiváltó okra, és – ha szükséges – megkezdődhessen a kezelés. De egészen pontosan mi magyarázhatja a menopauza utáni vérzést, és hogyan zajlik a diagnosztizálás, a terápia? A webMD ennek járt utána az orvos által lektorált cikkében.
A méhpoliptól a gyógyszerekig
A menopauza utáni vérzés egyik lehetséges oka a méhben, a méhnyakcsatornában vagy méhnyakon megjelenő polip. A képződmény pecsételő és erős vérzést is előidézhet. Bár általában jóindulatú, és kicsi a rákos elfajulás veszélye, érdemes időnként orvoshoz fordulni vele. Ugyancsak magyarázhatja a vérzést a méhnyálkahártya elvékonyodása, amely a menopauza miatt megváltozott hormonális környezet eredményeképpen következik be. Érdekesség, de a méhnyálkahártya nemcsak vékonyabbá, hanem vastagabbá is válhat a hormonális változások hatására, amely szintén vérzéssel járhat.
A menopauza utáni csökkent ösztrogénszint következtében a hüvelyhám elvékonyodik, a váladék csökken, ami szeretkezés után gyakran vezethet vérzéshez. Nemi úton terjedő betegségek is állhatnak a háttérben: a chlamydia és a gonorrhea – egyéb tünetek mellett – szintén a szexuális együttlét után jelentkező vérzéssel hívja fel magára a figyelmet. Az is előfordulhat, hogy a menopauza utáni vérzés rákra – például méhtest-, méhnyak- vagy hüvelyrákra – utal. Végül, de nem utolsósorban a vérzés bizonyos gyógyszerek mellékhatása is lehet: előidézhetik például egyes, hormonterápia során alkalmazott készítmények vagy vérhígítók is.
A diagnosztizálás és a kezelés részletei
A vérzés okának megállapításához az orvos első lépésként rendszerint felveszi a kórtörténetünket, illetve fizikális vizsgálatot végez. Ezt követően az alábbi vizsgálatokra lehet szükség:
- hüvelyi ultrahang, amely a kismedencei szervek egyszerű, gyors és részletgazdag vizsgálatát teszi lehetővé,
- a méhnyálkahártya-biopszia, amely segítségével megoldható a méhnyálkahártya szövettani vizsgálata,
- a szonohiszterográfia, amelynél először folyadékkal töltik fel a méhet, majd ultrahangvizsgálatot végeznek,
- a méhtükrözés, amely során a méhüreg különféle elváltozásait vizsgálják,
- valamint a dilatáció (tágítás) és küret (kaparás), amelynek lényege, hogy a méhnyak tágítása után kaparást végeznek a méhnyálkahártyán.
A terápia értelemszerűen attól függ, hogy mi okozza a vérzést. A hüvelyhám és a méhnyálkahártya elvékonyodásának kezelése történhet ösztrogénterápia segítségével. A progesztinterápiával – a progesztin szintetikus progeszteron – a méhnyálkahártya megvastagodását kezelik. Nemi betegség fennállásakor antibiotikumot ír fel az orvos, rákos megbetegedés esetén pedig – a daganat típusától, a betegség előrehaladottságától függően – műtét, sugárkezelés, kemo- és hormonterápia jöhet szóba. A méhtükrözés, illetve a dilatáció és küret során a polipok vagy a méhnyálkahártya megvastagodott részeinek eltávolítására is van lehetőség.
