A menopauza egy természetes életszakasz, amelyet követően a nők már életük végéig a posztmenopauzában élnek. Ez azonban jóval több a menstruáció végleges megszűnésénél. A változókorhoz köthető, fokozatosan fellépő panaszok – mint a hőhullámok, az éjszakai izzadás, az alvászavarok vagy a hangulatingadozások – idővel nyugvópontra juthatnak, vagy akár el is múlnak, ahogy lezajlik a produktív életszakaszt lezáró hormonális változás. Egyes tünetek azonban nem tűnnek el, vagy pont a posztmenopauzális életszakaszban jelentkeznek és válnak igazán tartóssá. Ezek közül némelyik „csak” az életminőséget rontja – például a hüvelyszárazság –, míg akadhatnak súlyosabb, akár az életet is veszélyeztető következmények is – mint a szív- és érrendszeri problémák vagy a csontritkulás (oszteoporózis).
A posztmenopauza egyik legjelentősebb velejárója, hogy az ösztrogéntermelés gyakorlatilag megszűnik, így ennek a fontos nemi hormonnak a szintje tartósan alacsony marad. Ennek következtében alakul ki a menopauzális genitourináris szindróma (GSM).
Mi az a GSM?
A menopauzális genitourináris szindróma (GSM) kifejezés 2014 óta létezik. Ez a változókorhoz köthető ösztrogénhiány miatt kialakuló változások összefoglaló neve, amely magában foglalja a női nemi szervek, a húgyutak és a szexuális élet változásait. Korábban több más elnevezés is létezett a menopauzán átesett nők odalent történt változásaira – például vulvovaginális atrófia vagy atrofikus vaginitisz –, ám ezek nem fedték le teljesen ezt az összetett tünetegyüttest.
A GSM sokkal gyakoribb, mint gondolnánk, azonban gyakran rejtve és kezeletlenül marad. A szindróma a posztmenopauzális szakaszban lévő nők 40-90 százalékát érintheti, ám nagyon sokan csak akkor fordulnak orvoshoz, amikor már súlyosabb tüneteket tapasztalnak. Sokan szégyellik, mások pedig az öregedés normális és elkerülhetetlen részeként tekintenek a problémára, amit el kell viselni.
Tünetek és szövődmények
A tünetegyüttessel küzdő nők a panaszok széles skáláját megtapasztalhatják. A leggyakrabban az alábbiak kínozzák a menopauzán átesett hölgyeket:
- hüvelyszárazság és égő érzés,
- a hüvelyhám elvékonyodása,
- tartósan alacsony hüvelyi vérellátottsági szint,
- a szeméremajkak és csikló sorvadása,
- libidócsökkenés,
- irritáció, viszketés a szeméremtájékon,
- fájdalom érzése szexuális együttlét során,
- nehezített orgazmus,
- aktust követő vérzés,
- visszatérő hüvelyi és húgyúti fertőzések,
- gyakori vizelési inger,
- fájdalmas vizelés.
A fentiekből talán sejthető, mindez mennyire ronthatja az érintettek életminőségét és önbizalmát. Ha pedig nem vesszük komolyan a panaszokat, komolyabb szövődmények is kialakulhatnak. Egy makacs, folyton kiújuló, vagy tartósan fennálló fertőzés például súlyos kismedencei gyulladáshoz, a hólyagfal állandó irritációja pedig vizelettartási problémákhoz (inkontinenciához) is vezethet. A rossz szexuális tapasztalatok az együttlétek teljes kerülését, illetve szorongást okozhatnak, az önértékelés romlása pedig depresszióhoz is vezethet.
Mit tehetünk?
Ha tisztában vagyunk azzal, hogy a GSM nemcsak egy múló állapot, hanem az ösztrogénhiány tartós következménye, rögtön megérthetjük, miért fontos a hüvelyhám rendszeres hidratálása és regenerálása. A helyi ösztrogénpótlás, a speciális hormonmentes készítmények, valamint egyes életmódbeli változtatások – például a dohányzásról való leszokás, vagy a rendszeres mozgás és a menopauzabarát táplálkozás bevezetése – sokat segíthetnek abban, hogy a kellemetlen tünetek ne váljanak mindennapos szenvedéssé.
A menopauza tehát nem betegség, hanem egy életszakasz. Kellő odafigyeléssel azonban sokat tehetünk azért, hogy ebben az időszakban is teljes életet élhessünk.
Legjobban: