A baj nem jár egyedül
Minden nyolcadik cukorbeteg találkozik a diabéteszes láb problémájával. Diabétesz esetén a magas vércukorszint egyik következménye, hogy a bőr elvékonyodik, szőrtelenné, sérülékennyé és szárazzá válik, a talp nyomáspontjain bőrkeményedések jelentkeznek, fertőzésre hajlamos. Első fertőzésként ép lábon általában lábgombásodás jelenik meg. A legsúlyosabb állapotban szövetelhalás (gangréna) is kifejlődhet. A kezeletlen vagy rosszul kezelt betegeknek, akiknek sokszor és tartósan magas a vércukorszintjük, mintegy 10 év alatt előbb-utóbb számolniuk kell komplex szövődményekkel, köztük a lábbal kapcsolatosakkal. A szövődményeket több tényező összejátszása okozza, melyek egymás hatását erősítik. Mik ezek a legfőbb kóros jelenségek, melyek nyomán a láb veszélybe kerül?
"Láb-beli" okok
Lényegében három okot kell említeni: Egyrészt a lábat beidegző idegek károsodása (polineuropátia) miatt a szövetek érzéketlenné válhatnak, szerepet játszik a lábak eldeformálódásában, a beidegzés károsodása miatt lassul a sebgyógyulás, a verejték- és faggyúmirigyek működéscsökkenése miatt a bőr sérülékenyebb lesz. Másrészt a láb szöveteit ellátó kis- és nagyerek szűkülete következtében elégtelenné válhat a láb vérellátása. Végül az így védtelenné vált szövetek hajlamosabbak a fertőződésre.
A diabéteszes lábak túlnyomó többsége úgynevezett neuropátiás-fertőzött láb. Az érzéketlen lábon észrevétlenül maradnak a kisebb, amúgy mindennapos sérülések, a rossz vérellátás következtében nehezen is gyógyulnak, végül könnyen elfertőződhetnek, gyulladtak lesznek.
Kínos gondok végbéltájékon: mennyit tudunk róluk?
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
A második leggyakoribb lefolyás a diabéteszes lábak mintegy harmadára jellemző, ez az iszkémiás-gangrénás láb. Ebben az esetben az erek elzáródásai miatt kisebb-nagyobb területeken a szövetek elhalnak.
A helyzetet közvetlenül is súlyosbítja a magas vércukorszint, mivel a fehérvérsejtek ilyen közegben kevésbé tudják ellátni feladatukat, mindenféle regeneráció és sebgyógyulás nehezített.
Külső jelek
A legnagyobb bajt az okozza, ha egy terület érzéketlen, és ha a beteg nem szentel a lábának kellő figyelmet, hiszen ekkor maradhatnak észrevétlenek a sebek, sérülések. Különösen az idős, 2-es típusú cukorbeteg emberek körében fordul elő viszonylag gyakran, hogy akár hetekig nem figyelnek fel a lábukon keletkező sebekre. Ez megengedhetetlen!
Fájdalom hiányában is vannak olyan látható tünetek, amelyek segíthetnek idejében lefülelni a bajt: A neuropátiás-fertőzött lábon apró sebek és fekélyek, vízhólyagok keletkezhetnek, kivörösödött és forró, gyulladt a bőr, olykor lüktet, valamint a láb duzzadt, dagadt.
Az iskémiás-gangrénás láb fájdalmasabb, bőre sápadt, kékes színű, hideg tapintású, fájdalmas sérülések boríthatják. A lábak kis terhelés esetén is nagyon fájnak. A láb általában nem érzéketlen, sőt inkább érzékeny, ha csak nem teszi érzéketlenné neuropátia. A szövetelhalás a lábujjakon kezdődik. Nyílt sebek, fekélyek, feketülő bőr jelzi.
Természetesen a komplex okok és tünetek általában keverten fordulnak elő, nem pedig tiszta formában, így minden egyes gyanús jelre figyelni kell.
Belső okok
A magas vércukorszint nem válogat. Az egész szervezetben gyengíti a fehérvérsejtek aktivitását, a szövetek regenerálódását és a fertőzések elleni védekezést, és kedvező közeget biztosít a gombák megtelepedésének. Az erek is mindenhol károsodnak az erek. Akkor miért pont a láb ennyire veszélyeztetett?
Mert a járás különösen nagy terhet ró a lábra, főként a talpra. Egész testünk súlya nehezedik rá, így a legkisebb anatómiai eltérések és lábbetegségek is nagy problémává súlyosbodhatnak.
A legkülönbözőbb eredetű sérülések következhetnek be: az érintett üvegcserépbe lép, kavics kerül a cipőjébe, vagy valami feltöri a lábát, forró víz égeti meg, felmarja a bőrt a tyúkszem-tapasz, netán körömvágáskor sérül a bőr.
A neuropátia nem csak az érző, hanem a mozgató idegek károsodásával is jár, ami aztán a láb kisizmainak sorvadását hozza magával, melynek lassan a láb formáját torzító, működését akadályozó hatása is van. Jellegzetes kalapácsujj jöhet létre. A talpon a zsírpárna elvékonyodik, a bőr felrepedhet, a lábközépcsontok elmozdulnak, előre csúsznak. Először csak egyes védőpárna nélkül maradt csontok és ízületek, majd az egész lábfej deformálódik. A talpon korábban nem terhelt pontokra nehezedik az egész testsúly, így ott új bőrkeményedések jönnek létre, hiszen ilyenkor a normális terhelés két-háromszorosa is terhelődhet az új nyomáspontokra.
A talpi nyomáspontokon a szövetelhalás (gangréna) azért fejlődhet ki észrevétlenül viszonylag nagy területen, mivel a neuropátia miatt a beteget nem figyelmezteti fájdalom. Jellegzetesen a lábközépcsont-fejecsek alatt alakul ki. Ha a szövetelhalás eléri a bőrfelszínt, a bőrkeményedés alatt mély, lyukszerű talpi fekély (malus perforans pedis) keletkezik, s könnyen el is fertőződhet. E fekélyek lassan és hosszadalmasan gyógyulnak.
A lábujjakon kezdődő fekély és szövetelhalás iszkémiás, azaz érszűkület és érelzáródás eredetű, a legrosszabb vérellátású területekről indul, s a végtagon felfelé terjed, sajnos ebben az esetben kevés az esélye a végtagamputáció elkerülésének, amit sajnos gyakran további csonkító műtétek követnek, amennyiben az erek állapota tovább romlik és az elhalás terjedését nem sikerül megállítani.
Mielőtt egészségének lába kél!
Évente 2000 magyar cukorbeteg szembesül a csonkító műtét borzasztó tényével.
A megelőzés sikeressége elsősorban a betegen múlik. Különböző számítások láttak napvilágot ennek eredményességéről. Vannak, akik szerint az elkerülhető alsólábszár-amputációk száma a döbbenetes 49 és 85 százalék között mozog. Örvendetes információ lehet azonban azoknak, akik még nem voltak műtét előtti döntéskényszerben. Remélhetőleg még idejében olvassák cikkünket. A megelőzés a cukorbetegség és a lábon jelentkező fekélyek komplex - sebészekből, érsebészekből, lábspecialistákból, diabetológusokból, dietetikusokból, diétás nővérekből, gyógycipő-készítőkből álló - szakorvos-csapat által végzett kezelésével, valamint a betegek további felvilágosításával lehetséges.
Lépjünk hát a tettek mezejére, és soroljuk föl mindent, amit a cukorbeteg vagy rokonai, ismerősei megtehetnek annak érdekében, hogy megelőzzék visszafordíthatatlan károsodást hátrahagyó műtétet.
Lábóvó intézkedések!
Itt is érdemes felidézni, hogy a leghatékonyabb az elsődleges megelőzés: a szervezet megbomlott szénhidrát-anyagcseréjének karbantartása és a megfelelő vércukorszint-beállítás. Nem e helyett, hanem e mellett kell gondot fordítani a látásromlás megelőzésére, ami közvetve - ha nem veszi észre a beteg az apró sebeket, - a lábakat is veszélyezteti, illetve a lábak egészségére. Legalább évente, de inkább félévente esedékes a szakember által elvégzett lábvizsgálat, amit a beteg is kérjen! Statisztikák szerint a diabéteszes láb sérüléseinek legalább harmadát nem maga a beteg veszi észre! A rendszeres szakvizsgálat azonban nem helyettesíti a mindennapi odafigyelést, főként az polineuropátia kialakulása után fontos a napi rendszerességgel végzett, alapos lábvizsgálat. Ha maga a beteg nem tudná elvégezni, akkor közeli családtagot, hozzátartozót kell megkérni. A legkisebb felfedezett sebbel, sérüléssel is mindig szakembert kell felkeresni.
A helyes lábhigiénia azt jelenti, hogy naponta meg kell mosni a lábat, a talpat és az ujjak közét meleg, langyos vízben, utána gondosan megtörölni puha törölközővel. Körmöt mindig kiáztatott lábakon és egyenesre kell vágni, így a benövés elkerülhető. A reszeléssel meg kell előzni, hogy az éles körömszélek sérülést okozzanak a szomszédos lábujjakon. A bőrkeményedéseket csak kíméletesen, horzsakővel szabad eltávolítani, penge használata tilos. A lábat speciális szín- és illatanyag nélküli, bőrpuhító krémmel kell bekenni, majd pamut zoknit és kényelmes papucsot kell fölvenni. A pedikűröst tájékoztatni kell a cukorbetegségről, külön gondot kell fordítani az eszközök fertőtlenítésére. Lehet, hogy hálás is lesz, ha saját, tiszta eszközöket szerzünk be és viszünk mindig magunkkal.
A gombás fertőzés és tyúkszemek, szemölcsök kezelését mindig szakemberre, gyógy-pedikűrösre vagy orvosra kell bízni. Ehhez külső segítséget igénybe venni azoknak, akik rosszul látnak, vagy mozgásuk nehezített. Számukra elengedhetetlen volna, hogy a lábápolás is a térítésmentes egészségügyi szolgáltatások körébe tartozzék.
Mindent meg kell tenni a láb keringésének megőrzéséért, a sebek gyógyulásáért. A napi ápolás és a kialakult sebek kezelése, hosszadalmas, nagy türelmet igénylő feladat betegnek és hozzátartozónak egyaránt. A már kialakult talpi fekélyek csak akkor gyógyulnak, ha a beteg nem lép rá, és naponta végzi az előírt sebkezelést, amit az orvos nyilván nem tud elvégezni. Már léteznek olyan sebkezelésre használható porok, amelyek kollagéntartalmuknál fogva jelentősen javítják a gyógyhajlamot.
A mezítláb járás sérülésveszély rejt magában. A fürdő- és lábvíz hőmérsékletét kézzel kell ellenőrizni az égési sebek megelőzésére.
A dohányzást érszűkítő hatása miatt feltétlenül el kell hagyni. Minden lehetséges fizikoterápiát érdemes igénybe venni. Sok lábat megmenthetne például a mátraderecskei széndioxid-fürdő, ha idejében és rendszeresen felkeresnék a betegek.
Hasznos a kíméletes sport és a lábak tornáztatása, mozgatása, a gyógytorna, ami a keringés fokozásával segít a lábnak.
Külső ok: a lábbeli
Németországi statisztikák arra hívják föl a figyelmet, hogy a lábon keletkező fekélyek csaknem felét, harmadát a rosszul megválasztott lábbeli okozza, ami idegkárosodás, polineuropátia esetén végzetes lehet. A leggyakoribb hiba, hogy a cipő szűk, szorít, akadályozza a megfelelő vérellátást. A cipő tágítása nem a láb feladata! A cukorbetegek semmiképp ne hordjanak kemény, a lábat feltörő, magas sarkú, hegyes vagy nyitott orrú lábravalót. Csak puha bőrből készült, kényelmes, szivacsos talpbetéttel ellátott, zárt orrú cipőt, szandált, papucsot szabad vásárolni. Gyakran pont a kifejezetten egészségesnek tartott biopapucsok tesznek kárt a lábban, ha az előre kialakított domborulatok az eldeformálódott lábnál már nem a megfelelő helyre esnek. A minőségi sportcipők többnyire megfelelők.
Az egészséges lábú, neuropátia és érszűkület nélküli cukorbetegek nyugodtan hordhatnak kényelmes konfekciócipőket. Az egészségestől picit is eltérő lábforma esetén nélkülözhetetlenek a megfelelő betétek. A polineuropátiás, érszűkületes, de átlagos, egészséges formájú lábakra még jó lehet a normál lábbeli, ám nagyon oda kell figyelni a puha, csúszásmentes, speciálisan, főként a lábközépcsontok alatt párnázott talpbetétre. Nagyobb ortopédiai eltéréseknél, bütykös vagy lúdtalpas lábnál már ajánlatos ortopédcipész által egyedileg, méretre készített cipőket hordani, amit az ortopédorvos receptre írhat föl.
Utolsó szalmaszál
A diabéteszes láb és fekélyeinek kezelése szakorvosra, gyógy-pedikűrösre háruló feladat, a betegnek a fegyelmezett együttműködés a dolga. A mély fekélyek lassan gyógyulnak, kezelésük többhónapos kitartást igényel. Az amputáció lehetőségének felmerülésekor is minden lehetőséget meg kell vizsgálni, hogyan lehetne megmenteni a lábat. Nem szabad megspórolni a neurológiai és az erek állapotát feltérképező angiológiai vizsgálatot, a sebészeti, érsebészeti és diabetológusi szakvéleményt. Egybehangzó szakorvosi vélemények híján nem szabad belevágni a csonkító műtétbe, ugyanakkor sokszor nincs idő minderre, ha a beteg túl későn kerül orvoshoz, és életét vérmérgezés fenyegeti.
Ha végképp elkerülhetetlen, akkor az orvosok a lehető legkisebb veszteséget tartják szem előtt, ugyanakkor olyan csonkot kell hagyniuk, amelynél a seb viszonylag gyors gyógyulása várható, s amely lehetőség szerint alkalmassá tehető művégtag felhelyezésére. Ehhez nem csak a szövetelhalás mértékét kell mérlegelniük, hanem az egész láb, a lábszár és a combok ereinek állapotát is. Ezért hiba volna a külső tünetek alapján a kisebb műtét mellett dönteni, ha azt követően mégis elkerülhetetlen a további csonkolás.
Az operáció feltétlenül indokolt, ha az érszűkület kiterjedt és visszafordíthatatlan, mély, gennyes fekélyek, elfertőződött, elhalt szövetrészek, szabadon álló csontok és inak figyelhetők meg a lábon. Remélhetőleg azonban mindez megelőzhető és elkerülhető!
Legjobban: