Tartja magát a köztudatban az elképzelés, miszerint csakis a kardióedzésnek van kiemelkedő szerepe a 2-es típusú diabétesz prevenciójában. Ettől a mozgásformától azonban sokan tartanak, különösen azok, akik túlsúllyal, magas vérnyomással vagy valamilyen mozgásszervi betegséggel küzdenek. Érdemes ugyanakkor megemlíteni, hogy létezik más alternatíva is.
A heti 5 napon át végzett, alkalmanként 30 perces rezisztenciaedzés (izomfejlesztő edzés súlyokkal vagy ellenállással) akár 34 százalékkal is csökkentheti a 2-es típusú diabétesz kialakulásának kockázatát a férfiaknál - mutatták ki a Harvard School of Public Health és a University of Southern Denmark kutatói. Tanulmányuk szerint még jelentősebb a hatás, ha a súlyzós edzést kardiotréninggel kombinálják, hiszen rendszeres kocogással vagy gyors gyaloglással kiegészítve a programot akár 59 százalékkal is csökkenhet a rizikó.
A kutatók 32 ezer férfi életmódját vizsgálták 1990 és 2008 közt. A résztvevők kétévente kitöltöttek egy kérdőívet súlyzós és aerob edzéseikről, tévénézési szokásaikról, alkohol- és kávéfogyasztási, dohányzási, illetve étkezési szokásaikról, továbbá családi érintettségükről. A vizsgált periódusban közel 2300 esetben alakult ki cukorbetegség. Az eredmények szerint a heti 150 percet meghaladó kardiotréning ugyanennyi súlyzózással kiegészítve kis híján 60 százalékos kockázatcsökkenést eredményezett.
Nőknél is érvényesülnek a pozitív hatások
A Louisiana State University System kutatásai szerint is pozitívabb hatása van a kardió- és a rezisztenciaedzés kombinációjának a cukorbetegségre, mint a külön-külön végzett mozgásformának. A kutatásokba 262 ülő életmódot folytató cukorbeteget vontak be, akinek aztán felmérték a HbA1c-szintjét izomfejlesztő edzés, aerob mozgás és a kettő kombinációjának hatására. A résztvevők 63 százaléka nő volt, átlagéletkoruk 57 év. Átlagosan 7,1 éve diagnosztizálták náluk a diabéteszt, HbA1c-szintjük átlaga pedig 7,7 százalék volt.
A résztvevők közül 73-an izomfejlesztést végeztek, 72-en aerob edzést folytattak, míg 76-an kombinált programot követtek 9 hónapon át. Az inaktív kontrollcsoportot 42 személy alkotta. Az eredmények végül a nőknél is a kombinált edzések hatékonyságát igazolták. A passzív cukorbetegeknél ugyanis nem csökkent a HbA1c-szint - hozzájuk képest minden csoport fejlődést mutatott, de ezek között is leginkább a kombinált edzést végzőké. Sőt míg az inaktívak 39 százalékának volt szüksége hipoglikémiás gyógykezelésre, addig az aerob módon mozgók 22 százaléka, a rezisztenciaedzést végzők 32 százaléka, a kombinált edzést folytatóknak pedig csupán 18 százaléka igényelt gyógyszerelést.
Gyógyszerként hat a mozgás
"A megfelelően kialakított életmód - amelynek a fizikai aktivitáson túl része természetesen a táplálkozási rendszer és szükség esetén a stresszkezelés is - a már kialakult cukorbetegség súlyosságát is enyhítheti" - hangsúlyozta Dvorák Márton, az Életmód Orvosi Központ mozgásterapeutája. Hozzátette, egyre több diabéteszes vagy inzulinrezisztenciával diagnosztizált páciens ismeri fel a rendszeres edzés fontosságát betegsége kezelésében. Számukra különösen fontos a sport, nemcsak a szövődmények elkerülésére, hanem a vércukorszint normalizálásának érdekében is. Sportolással ugyanis kevesebb inzulin felhasználásával kerül a glükóz a sejtekbe, továbbá a szakszerűen felépített edzés vagy akár a kifejezetten "inzulinérzékenységet növelő" csoportos órák hosszú távon növelik a szervezet inzulin iránti érzékenységét, javítják az anyagcsere-egyensúlyt és még a testzsírszázalékot is csökkentik. Ráadásul a közösségben végzett mozgás nagy élményt és biztatást is jelent, így a pozitív hatások gyakorlatilag pszichés síkon is érvényesülnek.
