Az aranyér korunk egyik leggyakoribb betegsége: minden harmadik, de egyes becslések szerint minden második felnőtt embert érint. Ennek ellenére még ma is tabutémának számít, nem szívesen beszélünk róla, nem ismerjük fel időben az elváltozás tüneteit, vagy ha mégis gyanakszunk, igyekszünk elhessegetni a problémát, és csak a legvégső esetben fordulunk vele orvoshoz. Ennek oka egyrészt a szégyenérzet, hiszen sokan - tévesen - azt gondolják, hogy az aranyérbetegséget a nem megfelelő altesti higiénia okozza. Másrészt a vizsgálattól való félelem is gyakori visszatartó erő.
Kezelés nélkül nincs gyógyulás
Az aranyér azonban nem tartozik a spontán gyógyuló betegségek közé, vagyis kezelés nélkül nem fordul vissza magától az állapot. Sőt, idővel egyre súlyosabbá válik, komolyabb panaszokat okoz, és akár olyan szövődményekhez is vezethet, mint a nyálkahártya-gyulladás, a végbélfekély, a vérrögösödés vagy a végbél előreesése. Statisztikákból pedig az is egyértelműen látszik, hogy az aranyeres csomók mögött az átlagosnál gyakrabban alakul ki végbéldaganat . Nem beszélve arról, hogy az aranyér súlyosbodása az általános életminőség jelentős romlásával járhat.
Többféle házi vagy népi gyógymód kering a köztudatban, de ezekkel orvosi szakvélemény nélkül nem érdemes otthon kísérletezgetni. Az életmódváltás (rendszeres mozgás és rostdús, egészséges táplálkozás) persze mindenképp javít a helyzeten és szükséges is, de önmagában általában még ez sem jelent megoldást. Mindenképp tanácsos tehát proktológushoz fordulni, aki a páciens kikérdezése és vizsgálat után meg tudja állapítani, mennyire előrehaladott az aranyérbetegség, és ehhez mérten különböző kezeléseket tud ajánlani.
Mikor forduljunk orvoshoz?
Az aranyeres betegséget az elváltozás súlyosságától függően négy stádiumra osztjuk. Az első szakaszban kissé megnyúlik a végbél nyálkahártyája alatt található érköteg (ez tulajdonképpen az aranyér), de még nem alakulnak ki tapintható csomók. Időnként tapasztalhatunk székeléskor idegentest-érzetet, viszketést, illetve friss pecsételő vérzést. A második stádiumban nagy dolog után már észrevehetjük, hogy az aranyeres csomók kitüremkednek a végbélnyílás elé, ám ilyenkor még maguktól visszahúzódnak. Az egyre jobban kitáguló, begyulladó vénák viszont már gyakrabban vérezhetnek, bár a vérzés mennyisége nem jelentős, és különösebb fájdalmat sem okoz a betegség.
Fontos, hogy lehetőleg már ekkor, az enyhébb tünetek észlelésekor felkeressünk egy proktológust, mert ekkor még komolyabb beavatkozás nélkül, gyógyszeres terápiával és a fent már említett életmód-változtatással kezelhető az aranyérbetegség. Leggyakrabban kúpot, krémet javasol a szakember, hiszen ezek alkalmazásával kényelmes és gyors javulás érhető el.
Amikor már csak a műtét segíthet
Ha viszont halogatjuk az orvosi látogatást, előbb-utóbb a harmadik stádiumba juthat az aranyérbetegségünk, amikor már a tünetek is egyértelműek és bizony fájdalmasak. Az aranyeres csomók a betegség eme szakaszában már nem húzódnak vissza, csak kézzel lehet lehet őket visszahelyezni, és a vérzés is egyre gyakoribb jelenséggé válik székelés után - még akkor is, ha nem erőlködünk. A negyedik stádiumban pedig már kézzel sem lehet visszahelyezni az aranyércsomót, ezáltal egyre több panaszt okoz. Könnyen kidörzsölődik, kisebesedik, az emiatt érzett fájdalomból kifolyólag az ülés is kényelmetlenné válik. Ebben a szakaszban gyakori szövődmény a gyulladás vagy aranyeres krízis is, ami tovább nehezíti a betegek életét.
Ezekben a súlyosabb esetekben már nemcsak ajánlott az orvosi beavatkozás, hanem egyenesen elkerülhetetlen. Azonban ilyenkor a gyógyszeres kezelés már nem elegendő, műtétre van szükség. Belátható tehát, hogy az a könnyebb út, hogy ha legyőzve esetleges félelmeinket, időben orvoshoz fordulunk. Fontos továbbá, hogy ne tévesszen meg minket az sem, ha időre elmúlnak, javulnak a panaszaink. Tünetmenetes epizódok ugyanis az aranyérbetegség bármelyik stádiumában előfordulhatnak, ám ha egyszer már kialakult az aranyér, magától biztos nem múlik el, megfelelő kezelés nélkül sajnos számítani kell a visszatérésére.
