Mindenképpen érdemes tisztázni, hogy a nagyothallás nem betegség, hanem egy tünet. Valójában a hallás bizonyos mértékű romlását értjük alatta, ami miatt számos hang megfelelő érzékelése, így például az emberi beszéd megértése is gondot okozhat az érintettek számára.
A érzékszervi alulműködést számos tényező kiválthatja, bizonyos esetekben csak átmeneti jelleggel, máskor tartósan. Külső behatások ugyanúgy okozhatnak gondot, mint egyes betegségek, fertőzések. Többnyire a fülben keletkezett elváltozások tehetők felelőssé, de az idegrendszer rendellenességei, sérülései is állhatnak a háttérben.
Honnan ered a probléma?
Fülünk három nagyobb részegységre tagolható. A külső fül eldugulása gyakorta okozhat nagyothallást, amiben szerepet játszhat valamilyen idegen test, mint például egy gyermekjáték alkatrésze, vagy esetleg egy komolyabb gyulladás. A középfülben található a dobhártya és a dobüreg, amelyek egyaránt megsérülhetnek, rontva ezáltal a hallóképességet. Gyerekek körében gyakori a középfülgyulladás is, továbbá felső légúti hurutok is jelenthetik a probléma forrását, ami által a középfül üregrendszere nem szellőzik megfelelően.
A belső fül csigájában elhelyezkedő Corti-szerv , pontosabban az azon lévő szőrsejtek károsodása sok esetben tehető a nagyothallás felelősévé. Ezek a sejtek a kor előrehaladtával természetes esetben is megfogyatkoznak, a túl magas hangerő azonban idő előtt is roncsolódást idézhet elő. E tekintetben a hirtelen jövő extrém zajok és a hosszabb időn át eltűrt, de éppen csak a határérték feletti hangok egyformán veszélyesek. Előbbire jó példa egy tűzijáték vagy petárda túl közeli robbanása, utóbbira pedig bizonyos munkahelyi körülmények, valamint a túl hangos zenehallgatás.
Ami az idegrendszert illeti, idegi sérülések, agyvérzések , fejlődési rendellenességek és kórfolyamatok szintén okozhatnak hallásbeli gondokat. Szerencsére ezen esetek száma igen alacsony.
Kezelési lehetőségek
Lévén, hogy a kiváltó okok igen szerteágazó körből kerülhetnek ki, a nagyothallás kezelése kapcsán nem lehet egységes eljárásról beszélni. A cél általában a probléma forrásának megszüntetése, amennyiben az lehetséges. A megelőzésre ugyanez érvényes.
Függetlenül azonban a hallássérülés súlyosságától, a nagyothallók mindegyike hall valamennyit, azaz van hallásmaradványa. Ennek köszönhetően a hallókészülék vagy implantátum használata okozhat némi javulást az érintettek állapotában. Velük szemben a siketek teljes csendben élnek.
