Érdemes hangsúlyozni, hogy a terhesség alatti hüvelyi vérzés egyáltalán nem ritka panasz, különösen az első trimeszter során. Egyszersmind nem is feltétlenül jelez nagy bajt. Nem szabad tehát rögtön kétségbe esni – olvasható a Clevelandi Klinika vonatkozó összeállításában. Azt azonban a szakemberek sem vitatják, hogy vérzést tapasztalva mindenképpen javasolt felvenni a kapcsolatot nőgyógyászunkkal, aki a megfelelő vizsgálatokkal segít felderíteni a probléma forrását, illetve a kismama és a magzat esetleges veszélyeztetettségét.
Miről árulkodhat a vérzés?
Mindenekelőtt fontos kérdés, hogy tényleges vérzéssel vagy pecsételő vérzéssel van-e dolgunk. Ez utóbbi azt jelenti, hogy csupán néhány csepp élénkpiros, vörös vagy sötét barna vért veszünk észre például az alsóneműnkön vagy a vécépapíron törlés után. A pecsételő vérzés alapvetően nem ad okot nagy aggodalomra, illetve kifejezetten gyakori a terhesség elején: a várandós nők 15-25 százaléka tapasztal ilyesmit az első tizenkét hétben. Ezzel együtt a nőgyógyásznál erről is be kell számolni. Ha pedig nagyobb mennyiségű vért látunk, akár annyit, hogy egészségügyi betétet kelljen miatta hordanunk, akkor különösen fontos mihamarabb orvossal konzultálnunk.
Az első trimeszterben jelentkező vérzés hátterében sokféle kiváltó ok meghúzódhat. Az alábbiakban a leggyakoribbakat soroljuk fel.
- Beágyazódási vérzés: már rögtön a fogantatást követően, amikor a hímivarsejt által megtermékenyített petesejt, avagy a zigóta beágyazódik a méh nyálkahártyájába, sem ritka az enyhe hüvelyi vérzés.
- Hormonális változások: a terhesség létrejöttéhez és fenntartásához szükséges megnövekedett hormontermelődés olykor szintén pecsételő vérzéshez vezethet.
- Méhnyakváltozások: a terhességre felkészülve a méhnyak is érzékenyebb lehet, mint máskor, ami ugyancsak hajlamosíthat a vérzésre.
- Méhen kívül terhesség: az esetek egy kis részében előfordul, hogy a megtermékenyített petesejt a méhüregen kívül ágyazódik be, jellemzően az egyik petevezetékben. Ez életveszélyes állapotot idéz elő, egyben azonnali orvosi ellátást tesz szükségessé. Kezdetben a méhen kívüli terhesség is hasonló tüneteket idézhet elő, mint az egészséges terhesség. Ha azonban a kimaradó menstruáció után barnás vérzés kezdődik, akkor nem szabad halogatni az orvosi segítségkérést.
- Moláris, avagy üszögterhesség: ritkán előfordul, hogy a megtermékenyített petesejtből nem alakul ki szabályosan fejlődő magzat, hanem kórosan elfajul, hasonlóan egy tumorhoz. Az állapot legjellemzőbb tünete a hüvelyi vérzés, amelyhez erős, akár kórházi ellátást igénylő hányinger, hányás is társulhat.
- Szubchoriális hematóma: a kifejezés a megtapadt petezsák és a méhfal között kialakuló vérömlenyt foglalja magában. A legtöbb esetben szövődménymentesen felszívódik, de tünetként vérzést válthat ki.
- Méhnyakpolipok: a magas ösztrogénszint hatására jóindulatú daganatok, úgynevezett polipok képződhetnek a méhnyakon, amelynek vérezhetnek is.
- Fertőzések: akár szexuális úton terjedő, akár húgyúti fertőzések kiválthatnak enyhe vérzést a várandósság során. Ezek kezelése mindenképpen orvosi feladat, és antibiotikumkúrát is szükségessé tehetnek.
- Vetélés: kétségtelenül ez a várandósság alatti vérzés legtöbb félelmet kiváltó oka. Vetélésnek a terhesség huszadik hét előtt történő megszakadását nevezzük. Általában enyhe, majd egyre súlyosbodó vérzés jelzi, amely erős alhasi görcsökkel társulhat.
Vérzés a második és harmadik trimeszterben
A terhesség előrehaladtával kevésbé gyakori panasz a hüvelyi vérzés, egyszersmind ebben a szakaszban már jellemzően komolyabb komplikációk jele. Éppen ezért a második-harmadik trimeszterben fellépő vérzéssel feltétlenül és azonnal orvoshoz kell fordulni. A többi között az alábbi állapotok állhatnak a riasztó tünet hátterében.
- Placenta praevia: avagy elölfekvő lepény. Előfordul, hogy a méhlepény nem megfelelő helyen kezd kialakulni, növekedni. A rendellenesség idővel magától is megszűnhet, ha azonban tartósan fennáll, úgy vérzést okozhat, ami egyben a legnagyobb veszélye is. A placenta praevia kórházi kezelést, ágynyugalmat, olykor idő előtti császármetszést tehet szükségessé.
- Méhlepényleválás: ritkán, de előfordul, hogy a méhlepény leválik a méhfalról. Ez mind a kismamára, mind a magzatra nézve nagyon veszélyes. Leggyakoribb tünete a harmadik trimeszterben jelentkező vérzés, amelyhez alhasi fájdalom, hosszú és intenzív méhösszehúzódások, hát- és derékfájás, ritkuló magzati mozgások is társulhatnak.
- Koraszülés: a 37. terhességi hét előtt kezdődő szülés jele a méhösszehúzódások, görcsök és a magzatvíz szivárgása mellett hüvelyi vérzés is lehet. Hasonlóképpen jelentkezhet vérzés a 37. hét után beinduló szülés esetén is.
- Méhnyak-elégtelenség: terhesség során a méhnyak összezáródik, majd a szülés előtt kinyílik és kitágul, lehetővé téve az újszülött megszületését. Amennyiben viszont ez túl korán történik, méhnyak-elégtelenségről beszélünk, amely koraszülést és vetélést egyaránt előidézhet. Nem minden esetben okoz észlelhető tüneteket, ha azonban mégis, akkor kismedencei és alhasi fájdalom, valamint a hüvelyváladék megváltozása és pecsételő vérzés egyaránt jelentkezhet.
- A nyákdugó távozása: a méhnyakat egy sűrű, nyálkás anyag zárja el a külvilágtól, ezt nevezzük nyákdugónak. A terhesség vége felé közeledve a méhszáj tágulni kezd, ami miatt a nyákdugó kiürül a szervezetből. Ez már a szülés előjele, és véres váladék formájában jelentkezik.
- Halvaszületés: ha a terhesség a huszadik hét után szakad meg, halvaszületésről van szó. Gyakran az egyetlen figyelmeztető jel a magzat mozgásának ritkulása, megszűnése, de olykor hüvelyi vérzés és görcsök is felléphetnek. Természetesen ezek a tünetek nem feltétlenül jelzik a magzat halálát, de mindenképpen orvosi segítségkérést indokolnak.
A fentieken túl érdemes megemlíteni, hogy akár a terhesség alatti szexuális együttlétek és szülészeti vizsgálatok, például hüvelyi ultrahang következtében is kialakulhat enyhe vérzés, ami a méhnyak érzékenységének következménye. Ugyancsak vérzéssel járhatnak olyan sérülések, traumák, amelyek a várandós nő pocakját érik, akár méhlepényleválást előidézve.
Mindent egybevetve elmondható tehát, hogy a terhesség alatt jelentkező vérzésről minden esetben értesíteni kell a kezelőorvost, még akkor is, ha csak pecsételő vérzésről van szó. Ezenkívül azonnal segítséget kell kérni az alábbi tünetek fellépése esetén, különösen, ha egyidejűleg több is fennáll:
- erős vérzés (amely néhány óránként betétcserét tesz szükségessé)
- görcsök, méhösszehúzódások
- kismedencei vagy alhasi fájdalom
- szédülékenység, ájulás
- láz vagy hidegrázás
- egyéb koraszülésre utaló tünetek, például a magzatvíz távozása
