Michael Klotzbier, a 35 éves férfi komoly célt tűzött ki maga elé. Elhatározta, hogy lefutja a 42 kilométeres berlini maratont. Ám az exfutballista 135 kilós, túl súlyos ahhoz, hogy egészségkárosodás nélkül lefussa a távot - számolt be az esetről a német Spiegel Online.
De hogyan hízott el a férfi, hogyan lett 160 kilós? Évekig semmilyen sportot nem űzött, és rendkívül egészségtelenül élt. Idén januárban azonban elhatározta, hogy tesz valamit a túlsúly ellen . Megváltoztatta mindennapi szokásait, figyel az egészséges étrendre, biciklivel megy a munkahelyére és heti háromszor nagyobb sétákat tesz. Így 25 kilót dobott le, anélkül, hogy különösebben megerőltette volna magát. Az új életmód bejön neki, jobban is érzi magát. De hogy néz ki mindez "belülről"? Azaz a teste miként reagál a változásokra, és hogy bírja a terhelést? - ennek néztek utána német szakértők.
Az IFD társalapítója, Gert-Peter Brüggemann szerint az MRI- és röntgenképeken világosan észlelhetők a sérülések , a probléma azonban az, hogy az okot így nem lehet kideríteni. Ezért van szükség a "funkcionális teljesítménydiagnosztikára", ilyenkor az izmok munkáját figyelik meg, és arra igyekeznek fényt deríteni, hogy fennáll-e valamilyen egyensúlyhiány az izmok működésekor. Az efféle kutatások legfontosabb hozadéka, hogy olyan erősítő gyakorlatokat találjanak ki, amelyek a sérüléseket megakadályozzák, megelőzik.
A volt sportlónak 19 évesen futballozás közben elszakadt a keresztszalagja, azóta a bal térde instabil, de a túlsúlya ezt az állapotot csak tovább rontotta. Ezért is vizsgálják, hogy milyen állapotban van a térde. Járásnál a testsúly egy-másfélszerese terhelődik az ízületekre, kocogásnál a háromszorosa - magyarázza Brüggemann. Ez azt jelenti, hogy térdének 405 kiló súlyával egyenértékű erőhatást kellene kibírnia.
Miből áll a vizsgálat?
A vizsgálat során Klotzbiert egyszerűen "bepontozták" és "bekábelezték". Fél órán át a vállára, hátára, csípőjére és a lábára tettek kisebb érzékelőket. Ezek a mérési pontok fényjeleket küldtek a kameráknak, így háromdimenziós képet nyertek róla mozgás közben. Combjának felső részét leborotválták, alkohollal fertőtlenítették és kisebb elektródákat helyeztek rá (ezek az izmok aktivitását mérik). Közben a földbe helyezett mérőeszközök az ízületekre terhelődő súlyt regisztrálták. A feladat ezután már egyszerű volt: a férfinak 20 méteres szakaszon kellett le- és felszaladgálnia, összesen hússzor.
Bár Klotzbier évekig nem törődött magával, a testén érzékelhető, hogy egykor sportolt: a mozgáselemzés meglepően pozitívan alakult. Az ízületeket érő terhelés ugyan magas, de nem kirívóan nagy. Ebből is látszik, hogy a férfi egykor jó edzettségi állapotban volt. Még az izmok egy részét is megőrizte, ezek az ízületeket segítik a mozgásban. Az is kiderült, hogy a férfi a bal térdét kevésbé terheli, mint a jobbat - ez a "kímélő" tartás talán a keresztszalag-szakadással függ össze. A szakértők egy pótlólagos MRI-vizsgálatot is elrendeltek, hogy kizárják a térd esetleges sérült állapotát. Az eredmény lesújtó: a térd belső oldalán porckárosodásra bukkantak - egy futó számára ez katasztrófát jelent.
A séta előnyeiről (ízületi gyulladás esetén is akár) a HáziPatika.com korábbi írásában is olvashatnak.
A cikk a http://www.spiegel.de híre alapján készült.
