Ön is sportol? Ezeknek a veszélyeknek van kitéve

Bárki hozzáférhet a modern sportorvosi kezelésekhez, de az átlagemberek ritkábban keresik fel a specialistákat, utána pedig sokszor elhanyagolják a rehabilitációt, vagy éppen leállnak a terápiával. Az élsportolók számára viszont létfontosságú a gyors és minél teljesebb körű gyógyulás, ezért vetik alá magukat a kezeléseknek.

Elképesztő ütközések, a levegőben több métert nyújtott lábbal repülő kamikazék, könyökkel akár bikákat is letaglózó ütések, stoplival a másik lábán végigszántó védők - ezt láthatjuk a mostani, brazíliai focivébén nap mint nap. Ám érdekes módon - a horrorisztikusnak tűnő esetek ellenére - nem az ilyen sportszerűtlen, alattomos és szándékos szabálytalanságok vezetnek a legsúlyosabb sérülésekhez.
Szinte azonnali cserére van viszont szükség olyankor, amikor a játékosok szempillantás alatt felgyorsulnak vagy hirtelen irányt változtatnak a pályán, és - jóllehet ellenfél a közelükben sincs - lábukhoz, combjukhoz kapnak. Más esetekben a focisták bokája, térde, válla sérül meg egy-egy rosszul sikerült felugrás után, a rossz talajfogás, landolás miatt. (Kézilabdázóknál sem ismeretlen sérülések ezek, a boka és a térd pedig a sok irányváltoztatásra kényszerülő kosarasoknál is a legsérülékenyebb testrészek közé tartoznak.)

Az első pillantásra ártalmatlannak tűnő szituációkról kérdeztük a sportorvost, Dr. Osváth Pétert. A Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karának egyetemi docense elmondta, hogy valóban sokszor a hirtelen mozdulatok okozzák a bajt. Az izom- és ínhúzódások ilyenkor következhetnek be. Az efféle helyzetekre ugyanis a játékosok nem tudnak felkészülni, hiába melegítenek be.

Mozgásforma-kalkulátor

Nem tudja, mit sportoljon? Nincs tisztában azzal, milyen mozgásforma lenne a legjobb választás Önnek? Kalkulátorunk segítségével most kiderítheti, kattintson!

Ugyanakkor sajátos módon a focisták fel vannak készülve arra, hogy a kemény összecsapásoknál lehetőleg védjék magukat, ezért az ütközések esetleg látványosak, és veszélyesek is lehetnek persze, ám aránylag ritkábban okoznak olyan súlyos sérülést, hogy le kelljen cserélni a játékosokat. (Az aránylag szón van itt a hangsúly, hiszen egy meccsen nagyon sok összecsapást láthatunk, ehhez képest relatíve viszont kevesebb a súlyos sérülés. Abszolút számokat tekintve persze még így is sok a veszélyes ütközés egy focipályán.)

Nincs idő a regenerálódásra

Ám relatíve - bár összességében ritkábban látunk ilyet a pályákon, az ütközésekhez képest - a húzódások okozzák a legtöbb problémát. Osváth kiemelte, hogy ezek nagyon makacs sérülésformák, egy rossz mozdulat, lépés, félresikerült kitámasztás okozhatja ezeket. Sokszor olyankor fordulnak elő, amikor az ellenfél játékosai távol vannak a sérülést szenvedőtől. Az efféle esetekben közrejátszik az is Osváth szerint, hogy a futballvébére kijutó játékosok túlterheltek, iszonyatos szezon állt többnyire mögöttük. A világbajnokság előtti négy-öt hét pedig nem elég ahhoz, hogy regenerálódjanak.

Az a négy-öt hét ugyanis, ami az utolsó bajnoki meccsek és a vébé között telt el, aligha elegendő ahhoz, hogy a focisták regenerálódjanak. Alapvetően fáradt sportolók jelentek meg a vébén, ezért gyakoribb a sérülések száma - magyarázta a sportorvos. Állítását bizonyítja, hogy interjúnk idején sérült meg egy edzésen Ronaldo, aki a térdét fájlalta, és nemcsak a világbajnokságon való további szereplése, hanem egész pályafutása is kockán forog a portugál válogatott csapatorvosának jelentése szerint. Osváth az aranylabdás focista kapcsán megjegyezte: Ronaldo "embertelen terhelésnek" volt kitéve a mostani szezonban. A Real Madrid az idényben hetven-nyolcvan tétmeccset játszik, a játékos így extrém veszélyeknek, már-már az extrém sportokhoz hasonlító kockázatoknak teszi ki magát.

Osváth szerint a mikroszakadások komoly gondokká válhatnak a folyamatos terhelés esetén. A kisebb szakadásokat általában meccsek előtt a bemelegítettséggel ellensúlyozzák, a játékosok gyulladáscsökkentőket kapnak, de a mérkőzéseken aztán megint hatalmas terhelést kapnak az izmok és inak. Ezek aztán makacs sérülésekké válhatnak, ha egymásra rakódnak, és részleges szakadáshoz is vezethetnek.

Nehezen gyógyuló sérülések

A nehezen gyógyuló sérülések közé tartozik az izmok, rostok sérülése, de még makacsabb az inak szakadása, mert ezek kevésbé képesek a megnyúlásra, nem túl rugalmasak. Az izomnál tehát sokkal rosszabb általában az ínszakadás, amikor a nem (elég) rugalmas kötőszöveti rostok sérülnek.

Az átlagembereket is érheti hasonló sérülés: amikor bemelegítés nélkül kezdünk sportolni, sokszor előfordulhat a szakadás - általában ugyanúgy, mint az élsportolóknál, egy hirtelen mozdulat, irányváltoztatás okozhatja a gondot. A bemelegítés - és a hétköznapokban ezt szoktuk általában elfelejteni -, 15-25 percig is el kell, pontosabban kellene, hogy tartson - magyarázza a sportorvos. Ez embertől is függ, de ritka, hogy a szabadidejükben mondjuk focipályát bérlők a "drága bérleti díj" mellett a pályán 15 percig melegítsenek be.

- Aki hosszú ideig, tartósan sportol, az általában nehezen kerüli el a sérülést, akár élsportoló, akár átlagember - magyarázza Osváth, de a kockázatot mindenképpen csökkenteni kell. A bemelegítés hatására az izomzat felmelegszik, vérkeringése javul, rugalmassága nő, úgy formálódik, hogy nagyobb terhet is elviselhessen. Éppen ezért a bemelegítettség elsősorban az izmok számára fontos, de az inainkat is védi a sérülésveszélytől.

Mit sportoljon a túlsúlyos?

Nem mindegy, mit sportol a túlsúlyos

Nem mindegy, mit sportol a túlsúlyos

Az átlagembereknél van viszont egy olyan veszélyforrás, ami az élsportolóknál elképzelhetetlen: ez pedig a túlsúly. Az zsírtömeg extra terhelést jelent az inak, a szalagok számára. Vagyis túlsúlyosként veszélyes üzem a sport - mondja Osváth -, főleg ha sok irányváltozással járó ágát választjuk. Komolyabb túlsúly esetén meg kell válogatni, hogy milyen mozgást végzünk, a nagy dinamikát, irányváltozást, ütközést igénylő sportágakat ilyenkor nem ajánlja a szakértő. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a túlsúly egészségtelen, tehát fontos, hogy az érintettek mozogjanak, de nekik az úszás, a kerékpározás, a futás, a hosszú séták ajánlatosak, és ha sikeresen leadják a kilóikat, akkor persze már lehet a dinamikusabb (csapat)sportok, labdajátékok között is válogatni.

A csapatsportok az átlagemberek számára további veszélyt hordoznak, bizonyos kor fölött már egy egyes sportágakat nem ajánlanak a szakértők. A belső tényezőktől, egyéni adottságoktól is függ, ki milyen terhelést bír, de az általánosságban elmondható, hogy idősebb korban kisebb a szervezet teherbíró képessége.

Az idősebbeknek, a 60 év felettieknek tehát a monotonabb mozgásokat ajánlja a szakember. Itt már nincs "fejlesztő szándék", a jó közérzet, az egészség megőrzése, a betegség megelőzése a fontos. A közepes intenzitású, "aerob" sportok a megfelelőek ebben a korban is, akárcsak a fogyni vágyó túlsúlyosaknál: úszás, kocogás, kirándulás, kerékpározás. Ám például a fallabdát, a gyors, dinamikus mozgásokat, a rendkívüli fizikai megterheléssel járó sportot nem ajánlják ebben az életkorban.

Osváth kitért arra is, hogy az átlagember is igénybe veheti azokat a modern sportorvosi módszereket, amelyek az atléták, focisták, kosarasok gyógyulását meggyorsítják. Így létezik a hidegterápia, a kriokamra, ami segíti a különböző sérülések legyőzését. De a sportolók egy része inkább már az edzés után jeges vizes dézsába áll bele, hogy a keringést fokozva a bomlástermékeket eltávolítsák a szervezetükből. Ez a mobilizációs, regenerációs, serkentő hatás a sérülések gyorsabb gyógyulását is eredményezi. Nyilván az ilyen módszereket átlagemberek nem is szívesen csinálnák, még egy kiadósabb hétköznapi sportolás után sem.

Gyógyulás: ragtapaszok, rögzítés, gyógytorna

A gyulladáscsökkentés a sportorvoslás egyik központi eleme. A rögzítések, a rehabilitáció, a gyógytorna rendkívül fontos a mozgásszervi rehabilitációnál. Egy törés, szakadás akut kezelése után a gyógytornának talán még nagyobb a jelentősége, mert így nyerhető vissza a közel százszázalékos teljesítőképesség. Az átlagemberek viszont törés vagy szakadás után éppen ezt a fázist hanyagolják el, ezért okoz náluk sokszor maradandóbb károsodást egy-egy sportsérülés.

Szintén ritka, hogy a hétköznapokban az izmainkra szalagokat ragasszunk. Osváth különösen szívesen alkalmazza a bőrre helyezhető szalagok, a "taping" technikáját. Ezek a ragtapaszok a húzódások, mikroizom-húzódások, részleges szakadások, krónikus gyulladások kezelésére rendkívül hasznosak, s a közhiedelemmel ellentétben nem tartalmaznak semmilyen hatóanyagot. A színes szalagok a természetes mozgás közben mechanikai hatást fejtenek ki, serkentik a vérkeringést és főleg a nyirokrendszerre hatnak, annak keringését javítják. A bőr és a bőr alatti kötőszövetekre hatva járulnak hozzá a sérülések gyógyulásához. Különösen hasznosak ezek a tapaszok a "teniszkönyök" kezelésénél.

Sportsérülések: nem kezelhetetlen, de fájdalmas lehet

Sportsérülések: nem kezelhetetlen, de fájdalmas lehet


Természetesen töréseknél a rögzítés a fontos. De a törések között is vannak különbségek: például egy alkarcsonttörés 4-5 hét alatt gyógyul, míg mondjuk a csukló sajkacsontja 12 hetes rögzítést igényel minimálisan, és még akkor sem teljesen biztos a gyógyulás, az összeforradás. Ezért műtétre is szükség lehet.

A csontoknak, ízületeknek, inaknak, izmoknak más-más a regenerációs, gyógyulási hajlama. Ez elsősorban az eltérő vérellátásukkal is összefügg. Az élsportolók nagy része együtt él a fájdalommal, vagy legalábbis érzi a korábbi sérüléseit, de ezek általában enyhíthetők, kezelhetők. Van azonban egy terület, amellyel a modern sportorvoslás sem tud mit kezdeni, legalábbis tökéletes gyógyulás nem érhető el jelenleg - ez a porcsérülések területe. A porcoknak ugyanis egyáltalán nincs vérellátása, és - ha egyszer leválnak - sosem forrnak össze. Ilyenkor ki kell venni őket - csak akkor van esély némi javulásra, ha valamennyi porcréteg megmarad, a kopott réteg még képes némi regenerálódásra.

Az átlagemberekkel kapcsolatban a sportorvos arról számolt be, hogy tapasztalatai szerint sokan nem foglalkoznak a rehabilitációval, de nem tudják azt sem, hogy a kórházakban is számos gyógyítási lehetőséget igénybe vehetnek. Leginkább azonban azzal van a baj, hogy ha el is jönnek a kezelésre, nem csinálják végig a "kúrákat". Természetesen egy élsportoló, aki ebből él, nem hagyja abba a terápiákat, ezért is érhető el náluk jobb eredmény orvosi szempontból is.

Értékelje a cikket!

Hogy érzi magát? Országos eredmény megtekintése >>
Hogy érzi magát?
Kirobbanó formában van? Válassza ki a lelki- és testi állapotához illő emojit és nézze meg térképünkön, hogy mások hogy érzik magukat!
Milyen most a lelkiállapota?
Letargikus vagyok
Kissé magam alatt vagyok
Kiegyensúlyozott vagyok
Jókedvű vagyok
Majd kiugrom a bőrömből
Hogy érzi magát?
Kirobbanó formában van? Válassza ki a lelki- és testi állapotához illő emojit és nézze meg térképünkön, hogy mások hogy érzik magukat!
Hogy érzi most magát fizikailag?
Teljesen hulla vagyok
Voltam már jobban is
Átlagos formában vagyok
Jól vagyok
Kirobbanó formában vagyok
Hogy érzi magát?
Lelkiállapot
Fizikai állapot
Legjobban:
Legrosszabbul:
További cikkek
Szóljon hozzá Ön is és olvassa el mások hozzászólásait

Humánmeteorológia

Humanmeterológia szolgaltatója

Fronthatás:
Hidegfront

Maximum:
+12, +18 °C
Minimum:
+8, +14 °C

Hazánkban szombaton délelőtt erősen felhős, borult lesz az ég.

Egészséget befolyásoló hatások:
gyenge

Részletes adatok és előrejelzés

Tekintse meg az időjárási frontokat!Térképezze fel a pollen adatokat!

Kövesse a Házipatikát:

GyógyszerekGyógyszerkereső
GyógyszerHatóanyag