Aki demenciában szenved, azaz a mentális képességei folyamatosan hanyatlanak (jellemzően idős korban), gyakran sérülékenynek érzi magát, hiszen ahogyan az állapot halad előre, egyre inkább mások segítségére szorul a mindennapokban. Fontos tehát, hogy a demenciás beteg érezze, hogy támogatják, mellette állnak, miközben megpróbálják lehetővé tenni minél hosszabb ideig az önálló életét.
A demenciának sok olyan tünete van, amely minden betegnél egyaránt jelentkezik, azonban azt sem szabad elfeledni, hogy az egyéni különbségek is nagyon nagyok lehetnek, így minden egyes eset különbözik egymástól. Az alábbi praktikus tanácsok segíthetnek azoknak, akik maguk demenciások vagy demenciában szenvedőt ápolnak.
Segítségnyújtás a mindennapi teendőkben
Amikor a demenciában szenvedő beteg észlelni kezdi, hogy a mentális képességei hanyatlanak, szorongóvá, stresszessé, illetve ijedtté válhat. A beteg a folyamat elején tudatában lehet növekvő zavarodottságának, memóriaproblémáinak , ez pedig meglehetősen frusztráló és elszomorító a számára. Segíthetünk azáltal, hogy állandó napirendet alakítunk ki a beteg számára, és igyekszünk a környezetét kényelmessé tenni a számára. Ugyanilyen fontos, hogy biztatóan, pozitívan álljunk hozzá, ne kritizáljuk a betegségéből adódó problémák miatt.
Kínos gondok végbéltájékon: mennyit tudunk róluk?
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
Hogyan segíthetünk?
- A segítséget úgy ajánljuk fel, hogy annak ne legyen kritikai éle, ne legyen megalázó a beteg számára. Nagyon fontos, hogy a beteg önértékelését ne sértsük, és hogy hasznosnak tudja magát érezni.
- A demencia korai fázisában nagy segítségére lehet a betegnek néhány emlékeztető jelzés a háztartásban, amely segít a betegnek könyebben megtalálni a tárgyakat, illetve a helyiségeket. Például kis piktogramokkal lehet jelezni, hogy melyik kredencben vannak a csészék, hol vannak a tányérok, melyik ajtó a WC-é, melyik a mosdóé. Ezek a tájékoztató ábrák megkönnyítik a napi teendőket, így hosszabban megőrizhető a beteg önállósága.
- Érdemes új elfoglaltságokat, hobbikat találni, amelyek a demenciával élő mindennapjait kellemesebbé teszik. Ugyanakkor a korábbi szabadidős tevékenységet is megmaradhatnak: aki szeret főzni, kis segítséggel továbbra is főzőcskézhet; a kertészkedés, a séta, a zenehallgatás stb. olyan tevékenységek, amelyeket demenciával is el lehet végezni.
- A társas eseményeket sem kell mellőzni: ha a demenciával élő személynek kiterjedt baráti kapcsolatai vannak, vagy népes a családja, nagy örömöt jelenthet számára egy-egy összejövetel, vagy látogatás. Arra azonban érdemes ügyelni, hogy ha egyszerre túl sok látogató van jelen, az zavarhatja a beteget, és megnehezítheti a kommunikációt.
A fizikai egészség megőrzése
Nagyon fontos, hogy a mentális problémákkal küzdő beteg egészségesen táplálkozzon , és rendszeresen végezzen testmozgást. Minél tovább marad fizikailag fitt, annál tovább élhet minőségi és részben önálló életet. Ha azonban a beteg egészségtelenül és/vagy rendszertelenül étkezik, akár más betegségek is kialakulhatnak nála, és az újabb betegség ronthat a dementálódás folyamatán is. Sokszor fordulnak elő nehézségek a demens személy táplálkozásával kapcsolatosan, például ezek:
- Nem veszi észre az ételt.
- Elfelejti, hogy mely ételeket szereti.
- Visszautasítja vagy kiköpi az ételt.
- Nem akarja, hogy megetessék.
- Össze nem illő ételeket kér, fogyaszt.
Ez a viselkedés gyakran köszönhető a mentális zavartságnak , de előfordulhat az is, hogy a szájban levő irritáció vagy a rossz fogak okozzák. Utóbbi fizikai problémákat érdemes egyeztetni a kezelőorvossal, hátha lehet rajtuk segíteni.
Fontos azonban az is, hogy amikor ezeket a problémákon segíteni akarunk, vonjuk be magát a beteget is. Például ha a beteg nem akarja, hogy megetessék, oda lehet adni az evőeszközt a kezébe, és segíteni abban, hogy a szájához tudja irányítani. Az ételek kiválasztásába és elkészítésébe is be lehet vonni a beteget. Az is fontos, hogy egy-egy ilyen nehézség során nyugodtak tudjuk maradni. Ha a gondozó idegessé válik, a beteg szintén ideges lesz. Hagyjunk elég időt az étkezésekre, ne siettessük a beteget, és hagyjunk időt a felmerülő problémák megoldására is.
A beteg étkezéssel kapcsolatos szokásai időről időre változnak, fontos, hogy az ápoló, a gondozó tudjon alkalmazkodni ezekhez a változásokhoz. Érdemes tudatosítani a változásokat, és rugalmasan alkalmazkodni hozzájuk - ez nyugalmasabbá teheti az étkezéseket mind a beteg, mind pedig a gondozó számára.
Ha a beteg dohányzik , a gyufa helyett adjunk neki biztonságos öngyújtót, hogy csökkentsük a tűzveszélyt. Ha pedig rendszeresen fogyaszt alkoholt, akkor ellenőrizzük, hogy az általa szedett gyógyszerekkel ez összeegyeztethető-e.
A tájékoztató ábrák megkönnyítik a demens beteg számára a napi teendőket
Az inkontinenciával való együttélés
Az inkontinencia sok nehézséget okoz a gondozónak, és igen frusztráló a beteg számára is. Az inkontinencia igen gyakori a demens személyeknél; okai változatosak lehetnek: húgyúti fertőzések, székrekedés miatt a hólyagra gyakorolt nyomás, gyógyszerek mellékhatása stb. Ugyanakkor az is előfordulhat, hogy beteg elfelejt kimenni WC-re, vagy nem találja meg időben a WC-t. Hogyan segíthetünk ezeken a problémákon?
- Fontos, hogy az eseteket a helyükön kezeljük, és őrizzük meg a humorérzékünket. Biztosítsuk a beteget afelől, hogy tudjuk, hogy nem az ő hibája volt, hogy bepisilt.
- Tegyünk jelzést, piktogramot a WC ajtajára, hogy könnyebb legyen megtalálni.
- Tartsuk nyitva a WC ajtaját, hogy könnyebben elérhető legyen a WC.
- Rendszeresen bizonyosodjunk meg arról, hogy a beteg le tudja egyedül venni a ruháit. A gombok és a zippzárak igen nagy gondot jelenthetnek!
- Figyeljük a beteg viselkedését, és ha arra utaló jeleket ad, hogy WC-re kell mennie, kérdezzünk rá.
- Ha szükséges, szerezzünk be a WC-be és a fürdőszobába különböző praktikus segédeszközöket.
Segítségnyújtás a tisztálkodásban
A demens betegek gyakran aggódnak a tisztálkodásuk miatt, és sokszor segítségre is szorulnak ebben. Például tarthatnak attól, hogy elesnek, amikor kilépnek a kádból, vagy hogy éppen a zuhany alatt szédülnek el. A betegek gyakran nem szeretnének magukra maradni ezekben a helyzetekben, de az is előfordulhat, hogy inkább nem akarnak fürdeni, mert az ebben való segítségkérést megalázónak érzik. Ebben érdemes megbeszélni a beteggel, hogy számára mi az, ami a leginkább elfogadható segítség.
Segítségnyújtás az <a href="http://www.hazipatika.com/psziche/alvas/cikkek/a_szuloi_szeretet_az_alvasban_is_segit/20131213114802" title="alvásban" clickaudit="" target="_blank">alvásban</a>
A demenciában szenvedők sokszor rosszul alszanak. Előfordul, hogy felébrednek éjjel, hogy nem tudnak pihenni. Ezek a tünetek a betegség előrehaladtával egyre romlanak. Az alvászavaroknak azonban az is lehet az oka, hogy a betegnek a demencia mellett olyan betegsége is van, ami fizikai fájdalommal is jár (például ízületi gyulladások). Ezek még inkább megnehezítik az alvást. Nehézséget okozhat az is, hogy néhány gyógyszer elálmosítja a beteget, ami ahhoz vezet, hogy napközben alszik, így éjjel még nehezebben tud majd aludni.
Altatókat nagy körültekintéssel lehet alkalmazni a demens betegeknél. Érdemes arra is figyelni, hogy napközben ne szunyókáljon sokat. Érdemes meghatározni a lefekvések idejét, illetve kerülni a délutáni-esti kávézást, illetve alkoholfogyasztást.
A segítő, a gondozó egészsége is fontos!
Aki demens beteget lát el, megtapasztalhatja, hogy igen nehéz pozitívnak maradni. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy a betegápolásban nem vagyunk egyedül, mindig van kihez fordulnunk. Osszuk meg a problémáinkat, félelmeinket egy baráttal vagy családtaggal. De ha ilyesmi nem áll rendelkezésre, akkor keressünk professzionális segítséget.
A segítő, a gondozó mentális és fizikai egészsége elengedhetetlen ahhoz, hogy a beteget el tudja látni, és segíteni is tudja. Ehhez azonban arra van szükség, hogy időről időre pihenjünk, tartsunk rövidebb vagy akár hosszabb szünetet. Ezekre a szünetekre meg kell oldani a beteg felügyeletét és ellátást, emiatt azonban nem kell lelkiismeret-furdalást éreznünk. Hiszen ezek a szabadidők éppen azt szolgálják, hogy hosszabb távon is tudjunk a betegnek segíteni.
Legjobban: