Demenciára utaló tünetek esetén érdemes minél előbb szakemberhez fordulni, mert a korai felismerés segíthet a kezelhető okok feltárásában, illetve a betegség előrehaladásának lassításában. Előfordulhat azonban, hogy egy hozzátartozónknál demenciára utaló tünetek jelentkeznek, ám ő nem hajlandó orvoshoz fordulni. Ilyenkor a legrosszabb, amit tehetünk, ha vitatkozással vagy nyomásgyakorlással próbáljuk őt meggyőzni a vizsgálat szükségességéről – hívta fel a figyelmet közleményében a Neurológiai Központ.
Demens a családban: mit tegyünk?
Az egy különösen nehéz helyzet, amikor demencia gyanúja miatt szeretnénk orvoshoz vinni egy hozzátartozónkat, de ő ezt elutasítja. A kivizsgálást azonban nem érdemes hosszú ideig halogatni, mert a tüneteket jól kezelhető egészségi probléma is okozhatja, ha pedig valóban demencia áll a háttérben, akkor a folyamat lassítható.
A demencia gyanúját általában a feledékenység, a tájékozódási zavar vagy a viselkedés megváltozása veti fel, de jellemzően csak a hozzátartozókban. Éppen ezen tünetek miatt ugyanis az érintett gyakran nem is érzékeli a problémát, vagy úgy érzi, nincs szüksége segítségre. A vizsgálatot elutasíthatja továbbá amiatt is, mert fél a diagnózistól. Mindez viszont komoly kihívások elé állíthatja az aggódó rokonokat.
A legfontosabb, hogy ne vitával és erőltetéssel próbálkozzunk, hanem bizalomépítéssel, türelemmel és fokozatos lépésekkel. Érdemes arra is figyelni, hogy ne a demencia emlegetésével kezdjük a beszélgetést. A "szerintem demens vagy" helyett mondjuk például azt, hogy "szeretném, ha megnézné az orvos, miért vagy mostanában fáradtabb, vagy miért nehezebb megjegyezned dolgokat". Ennél a pontnál hallgassuk meg azt is, mitől tart az érintett. Lehet, hogy a vizsgálattól, a kórháztól vagy a rossz hírektől fél. Ha megértjük az ellenállás okát, könnyebb megoldást találni. Az is hasznos trükk, ha egyszerű, konkrét választási lehetőséget kínálunk. Például kérdezzük meg, hogy inkább délelőtt vagy délután menne-e el az orvoshoz. A választási lehetőség segíthet abban, hogy ne érezze magát kiszolgáltatottnak. Esetleg érdemes bevonni a beszélgetésbe egy számára hiteles embert. Előfordulhat, hogy a házastárs, egy testvér vagy egy régi családi barát szavára jobban hallgat”
– mutatott rá dr. Füzesséry Judit, a Neurológiai Központ – Prima Medica neurológusa.
Ha az érintett továbbra is elutasítja a vizsgálatot, a hozzátartozók a háziorvostól kérhetnek tanácsot, illetve ismertethetik a szakemberrel a tapasztalt tüneteket. A háziorvos a beteg beleegyezése nélkül is fogadhat a hozzátartozótól információt, de a betegre vonatkozó adatokat nem feltétlenül adhatja ki a hozzátartozónak.
A beteg ellenkezése esetén hivatkozni lehet az időskorban feltétlenül szükséges, általános szűrővizsgálat keretében a neurológiai vizsgálatra is. Így kevésbé egyértelmű a mentális állapot vizsgálata, felmérése. Az is megoldás lehet, ha nem szigorú rendelői környezetbe visszük a beteget, inkább arra készítjük fel, hogy csupán egy elbeszélgetésre érkezik egy orvoshoz, aki az általános állapota felől érdeklődik. Ez egyébként valóban meg is történik, ugyanis a kivizsgálás célja nem pusztán a demencia megállapítása, hanem annak tisztázása is, hogy a memóriazavar mögött állhat-e például gyógyszermellékhatás, vitaminhiány, pajzsmirigybetegség vagy más kezelhető állapot” – magyarázta a neurológus.
Hogyan zajlik a neurológusnál a demencia kivizsgálása?
A neurológiai kivizsgálás általában beszélgetésből, idegrendszeri vizsgálatból, valamint memória- és gondolkodási tesztekből áll. Szükség esetén laborvizsgálat, illetve CT- vagy MRI-vizsgálat is szóba jöhet. A szakorvos a beteg és a hozzátartozó beszámolója, valamint a vizsgálati eredmények alapján állítja fel a diagnózist, amelyhez akár több vizit is szükséges lehet.
