Bár álmodni minden éjszaka szoktunk, az alvás közben fejünkben lepergő képek töredékére tudunk csak ébredés után visszaemlékezni. Bizonyos álmokra pedig nem is szeretnénk: ezekben üldöznek minket, erőszakoskodnak velünk, vagy egyszerűen csak olyan nyomasztó érzés lesz úrrá rajtunk, hogy agyunk azonnal felébreszt minket. A rémálmok szerepét és üzeneteit sokszor elemezték már, a legújabb kutatás arra volt kíváncsi, hogy egészségünkre milyen hatással vannak.
Így betegítenek meg a rémálmok
Időnként mindenkinek vannak rosszabb éjszakái, az emberek 6-7 százalékát azonban rendszeresen gyötrik rémálmok. Tore Nielsen, a Montreal Egyetem pszichiátriai karának professzora szerint ezek gyakran valamilyen traumatizáló esemény (például autóbaleset, testi sértés, katonáknál összecsapás) újradolgozásai az agyunkban. Mint mondta, a rémálom nemcsak a tipikus üldözéses jeleneteket takarja, de bizonyos esetben teljesen hétköznapi jelenetek is rettegést válthatnak ki az álmodóból. Ha pedig ez a rettegés rendszeresedik, akkor stresszt és alvászavarokat eredményez, ezek pedig az egészségünkre is komoly hatással vannak.
Egy rémálomból felriadva az ember sokszor órákig nem tud visszaaludni, vagy szándékosan nem is akar, nehogy a félelmet keltő képsorok folytatódjanak. Alvásideje így megrövidül, ami egy sor komoly betegség (szívbetegségek, depresszió, stroke, cukorbetegség ) kialakulásának veszélyét is növeli. Az öngyilkossági kísérletek aránya is jóval nagyobb azoknál, akiket rendszeresen gyötörnek rémálmok. Ha a betegnél kezelésekkel sikerül csökkenteni a rémálmok számát, akkor ez általában a mentális egészségére is jó hatással van - tehát a rossz éjszakák nem a mentális betegségek tünetei, hanem éppen hogy okozói.
Hogyan győzzük le a rémálmokat?
Meglepő módon a rémálmoknak bizonyos esetben terápiás szerepük is lehet, segíthetnek ugyanis feloldani a nappali szorongásokat. Freud szerint az álmok a hétköznapi aggályaink kivetülései, ez alapján pedig egy terapeuta segíthet összekötni az éjjel tapasztalt képeket és érzelmeket a valós problémákkal. Az efféle álomanalízis hasznos önismereti szereppel rendelekzik, és segíthet a belső feszültség feloldásában, illetve a stresszkezelésben.
A rémálmok továbbá egyfajta expozíciós terápiaként is segíthetnek enyhíteni a szorongáson. Az ilyen terápia alapja, hogy a beteg biztonságos közegben nézhet szembe félelmének tárgyával (például egy kutyáktól rettegő személy egyre hosszabb időt tölt együtt egy terápiás ebbel). Ha az álmainkban is sokszor megjelenik a félelmet kiváltó dolog vagy szituáció - például nagy tömeg, szűk hely - akkor a tudatalattinknak is segíthetünk megbarátkozni vele.
De nem biztos, hogy az álmainkban is ilyen egyszerűen megy minden. Az expozíciós terápiában a legrosszabb, ami történhet, ha az adott személy úgy kerül ki a szorongást kiváltó szituációból, hogy még mindig félelmet érez. Ez ugyanis megerősíti az agyban a felvetést, hogy a rettegést kiváltó dolog elől menekülni kell. Ha tehát az illetőnek visszatérő rémálma van, de még felébred azelőtt, hogy a legrosszabb dolog megtörténne, akkor csak a félelmét növeli.
A rémálmok kezelésére kétféle módszert alkalmaznak a professzor szerint. A gyógyszeres kezelés során vérnyomáscsökkentő tablettákat kap a páciens, ami csökkentheti a szervezet rémálmokra adott stresszválaszát. A másik az úgynevezett IRT (Imagery Rehearsal Therapy) terápia, melynek során a rémálmok minden mozdulatát átbeszélik egy szakemberrel, és megváltoztatják úgy, hogy ne keltsen félelmet, majd ezt az újragondolt álmot vizuális elemekkel rögzítik a kliens fejében.
Forrás: Time
